Batman HáromdébenTeszt

A Batman: Arkham Asylum Game of the Year Edition-ről készíthetnénk teljesen hagyományos tesztet is, szépet, hosszút, kétoldalasat. Csak éppen értelme nem lenne semmi. A sikerjátékok megjelenése után általában fél évvel debütáló, a mérsékelt árú verziót hónapokkal megelőző GOTY verzió ugyanis általában kiegészítőket, bónuszokat kínál csak, maga az alapjáték - értelemszerűen - ugyanaz. Így van ez a legutóbbi interaktív Batman kaland esetében is. Az Arkham Asylum-ról Oldern ősszel leírta, amit le kellett róla írni- a véleményünk azóta is változatlan, a Batman: AA a tavalyi év egyik legnagyobb meglepetése, és egyben legjobb játéka is.

A kilencvensok százalékban változatlan alapfelállás okán az olvasó utólagos engedelmével inkább az újdonságokra, és a saját élményeimre koncentrálok. Az előbbiek listája a rövidebb: a korábban kizárólag fizetős DLC formájában elérhető hat darab Challenge pálya került a lemezre. Ennyi? Igen, ennyi, legalábbis a bónusztartalom. Kapunk viszont egy plusz szolgáltatást, a címben már előre megszellőztetett háromdé támogatást. Ennek megfelelően jár hozzá szemüveg is, no nem a hiperdrága, külön elemmel működő fajta, hanem a hagyományos kék-vörös. A mi PS3-as tesztpéldányunkhoz kettőt adtak, a boltokban található verzióban is ennyi található - egy Denevéres, és egy Jokeres. A szemüvegből már háromdét illetően is le lehet vonni az első következtetéseket. Leginkább azt, hogy nem lesz szükséged 120hz-es HDTV-re, és a mostanság megjelent első félmilliós alapárú 3D tévécsodák beszerzése okán sem kell felnyomnod a sarki takarékot.

A Batman háromdéje hagyományos háromdé. A menüben bármikor átbillenthető (akár akció közben is) a játék a háromdimenziós megjelenítésre. A különbség érezhető, a kép határozott mélységet kap, a Denevér köpönyege látványosabban lebeg, a háttér elmosottabb, az előtér élesebb kontúrokat kap. Itt is megfigyelhető ugyanakkor a háromdés moziknál tapasztalható sötétebb kép - ezt nem a kijelző produkálja, ugye, hanem a szemüveg. A mozikban ezt általában úgy orvosolják, hogy feljebb tekerik a fényerőt. A Batman ezt automatikusan nem teszi meg, érdemes utánaállítani, mert a játék már alapból sötét tónusokkal dolgozik, a további sötétítés felesleges, sőt, kerülendő.

Mit ad a háromdé az Arkham Asylum-hoz? Érdekes pluszt, a játékmenetet nyilvánvalóan nem befolyásolja. Jobb így játszani? Legalábbis érdekesebb, nagyjából egy óráig. Aztán annyira már nem. A háromdé jobban fárasztja a szemet, a magam részéről egyelőre az egyórás adag az, amit (játékformában) elviselek belőle. Pozitívum, hogy a képminőség, meg úgy általában a háromdé (TriOViz technológia) sokkal jobb, mint a tavaly nyáron megjelent, szintén háromdével dolgozó Rágcsávók játék, ahol öt perc után sikoltva téptem le magamról a szemüveget - nem tudom, milyen a migrénes fejfájás, de egészen biztos vagyok benne, hogy negyed óra múlva megtapasztaltam volna.

Mivel részemről ez az első komolyabb találkozás az Arkham Asylummal (a tavaly őszi játékzáporban egész egyszerűen kimaradt), az olvasó utólagos engedelmével röviden idekarcolnám a (rövid) szubjektív meglátásaimat is. Az új Batman remek példa arra, mennyit változtak a mainstream sikerjátékok a jelenlegi generációban. A vegytiszta műfajok (csak platformer, csak akció, csak lopakodás...) nyilvánvalóan halálra vannak ítélve, az utóbbi néhány év a hibridekről szólt, és élek a gyanúperrel, hogy az előttünk álló évek is ezekről fognak szólni. Az Arkham Asylum játékmenete minimum három, jól elkülöníthető játékelemmel operál: felfedezés, verekedés, lopakodás. Mindhárom irtózatosan jól meg van csinálva, a pályadizájn izgalma;, a verekedés folyamatosságát, lendületét tekintve az egyik legjobb, amit valaha láttam; a lopakodás pedig ügyesen áramvonalasítja a műfaj megszokott szolgáltatásait.

Külön öröm volt számomra, hogy újfajta Batman-élményt fedeztem fel a játékban. Nem vagyok Denevér-rajongó, nálam a Batman mitológia leginkább a filmekből, a kilencvenes években futó animációs sorozatból, és egy darab klasszikus grafikus novellából (Frank Miller: The Dark Knight Returns) táplálkozik. Az Arkham Asylum sztorija, karakterei (pontosabban: azok másfajta megközelítése) üdítő élményt jelentettek számomra - különösen a gonoszok beteges, sötét humora.

Summa summarum: a Batman: AA GOTY kiadása vásárlásra érdemes, sőt, ajánlott darab. Elsősorban nem a viszonylag szűkmarkúan adagolt bónuszok, vagy a háromdé okán, hanem azért, mert még mindig remek cucc, és ha nem borsódzik a hátad eleve a műfajtól, ott a helye a polcodon.