Mass Effect 2Teszt

Biztos vagyok benne, hogy a Mass Effect 2 tesztek nagy része ugyanúgy fog kezdődni: szépen lelövik a játék egyébként kétség kívül ütős nyitányát. Én három okból sem fogom ezt megtenni. Egyrészt azért nem, mert aki figyelmes volt az elmúlt pár hónapban, az minden bizonnyal már tud róla - vagy legalábbis kikövetkeztette. Másrészt azért nem, mert szeretnék a spoilerallergiás olvasók kedvében járni - őket megnyugtathatom, egyetlen poént sem fogok lelőni. Harmadrészt pedig azért nem - és ez a legfontosabb -, mert vannak ennél százszorta fontosabb dolgok is a Mass Effect 2 történetében. Olyan dolgok, amik nem konkrétumok, hanem egy gondosan kigondolt egység részei.

A Mass Effect 2-ben Shepard parancsnokot alakítod, és nem kisebb feladat fog a válladra nehezedni, mint az emberiség megmentése a biztos kipusztulástól. Az út hosszú lesz. Csapatot fogsz toborozni, és új társakat fogsz megismerni, akikkel idővel megbíztok majd egymásban, sőt, talán még barátok is lesztek. Az igazán nehéz dolog azonban csak ezt követően jön majd: végig fogod nézni, ahogy meghalnak. Hogy kik, és hányan, az csak rajtad múlik: a Mass Effect 2-ben minden a cselekedeteiden áll, vagy bukik, és a játék klimaxát képező öngyilkos misszió végkimenetele csakis attól függ, hogy az odáig vezető úton milyen döntéseket hozol. A játék minden egyes eleme erre az egy dologra lesz ráhúzva és kihegyezve, és a történet végére érve mindenki rá fog jönni, hogy a BioWare ezen elképzelése egy zseniális jelzőt minimum megérdemel. Sőt: valójában ez a Mass Effect 2 legnagyobb erőssége. A koncepció.

Nem hazudok, amikor azt mondom, hogy a folytatás mindent ennek rendel alá: ha valahol, akkor a misszióstruktúrán például tökéletesen érezhető ez. A küldetések meglehetősen egységesek, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy jellemzően két fő feladatod lesz a Mass Effect 2-ben: az egyik az, hogy rá kell venned a kiszemelteket arra, hogy csatlakozzanak hozzád, a másik pedig az, hogy segítened kell nekik - cserébe azért, hogy a vesztükbe rohannak veled. Ha esetleg úgy tűnne: ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy a második rész ilyen szempontból fantáziátlan, hiszen mint mondtam, minden az alapelképzelés része - a missziók nem véletlenül koncentrálnak a karakterekre, hiszen ha a játék nem adná meg az esélyt arra, hogy jól megismerd őket, akkor az "öngyilkos küldetés koncepció" sem működne igazán.

A küldetésekkel már csak azért sincs baj, mert a gyanús külsőségek ellenére épp hogy az előnyükre változtak. Na nem mintha bármi probléma lett volna az első résszel ilyen szempontból, ám javulni mindig lehet, a Mass Effect 2 pedig nem csak hogy javult, hanem még példaértékűnek is nevezhető ilyen téren. Az akcióadagok - mert hogy a nyomozással, kutakodással közrefogott missziók esszenciáját továbbra is a lövöldözős részek adják - kiváló tempóban és mennyiségben lettek adagolva, és a BioWare sikeresen rálelt arra az egyensúlyra, ahol az egyes küldetések nem tűnnek súlytalannak és jelentéktelennek, de feleslegesen elnyújtott és vontatott szekvenciákkal sem fogsz találkozni. Az eredmény: a Mass Effect 2-ről irtó nehéz lejönni, és az ember sok óra játék után is habozás nélkül bök a következő úticélra a világtérképen.

Ha már szó esett az akcióról: a harcrendszer szintén előnyére változott, olyannyira, hogy a Mass Effect 2 ilyen szempontból most már simán képenröhögi a másodvonalbeli shootereket. Ez leginkább a helyszíneknek köszönhető, amelyek sokkal nagyobb gondossággal lettek felépítve, így a túlélést biztosító fedezékrendszer is jobban használható, de az egész harc dinamikája is sokat javult, a lövedékek és speciális támadások ereje sokkal inkább érezhető. Olyan szempontból természetesen nem történt változás az első részhez képest, hogy többféle harcstílus is sikerhez vezethet: hogy miben leszel erős, az nagyban függ attól, hogy melyik karakterosztályt választod a játék elején. Összességében egyébként elmondható, hogy a folytatás egy fokkal "akciózósabb" lett, mint az elődje, és néhány egyszerűsítés is történt: búcsút lehet mondani például a túlmelegedésnek, miután bevezetésre került a muníció, de a fejlesztés is megváltozott, hiszen most már nem egyesével kell tuningolni a fegyvereket és a páncélokat, hanem a Normandy-n lévő terminálnál egységes bónuszokat vásárolhatsz felszereléseidhez. Gyorsabb, átláthatóbb, jobban menedzselhető.

Hiába adja a játékórák jelentős százalékát az akció, a Mass Effect leginkább továbbra is az univerzuma miatt szerethető. Aki játszott az első részzel, annak ismerősek lesznek a franchise aprólékosan kidolgozott idegen fajai, és a múltbéli történések, de a BioWare ügyesen figyelt arra is, hogy a háttértörténet további terebélyesítése mellett az újoncoknak is segítő kezet nyújtson. Hogy mennyire részletes és kidolgozott a Mass Effect világa, az első sorban most is a mellékküldetéseken keresztül szűrhető le, a BioWare pedig ezúttal is kiváló munkát végzett ilyen téren, hiszen érdekfeszítő mellékszálakat gondoltak ki a fejlesztők, amiket tényleg szívesen göngyölít fel az ember. Az már csak hab a tortán, hogy a megmosolyogtató párbeszédek és a vicces helyzetek ezúttal sem hiányoznak.

A beszélgetés egyébként természetesen most is szerves részét képezi a Mass Effectnek: az elődhöz hasonlóan a válaszaid azok, amik meghatározzák a történéseket. A kapcsolódó rendszer nem változott az első részhez képest, vagyis a játék nyilvántartja, hogy milyen mentalitást (Paragon / Renegade) képviselsz, és egyes lehetőségek csak bizonyos szint elérésével válnak választhatóvá - jellemzően ezek hatnak ki leginkább a sztori alakulására és a karakterekre. Apró újítás, hogy néha az átvezetők közben is felvillan egy-egy Paragon, illetve Renegade lehetőség, amelyek valamilyen pozitív, vagy negatív cselekedetet takarnak - meglepően sok élet sorsát fogja ily módon rád bízni a játék.

Összegezzünk: a Mass Effect 2 kidolgozott világú, élvezetes, jól működő harcrendszerrel megáldott, változatos játék, ahol folyamatosan választási lehetőségekkel találod szemben magad. Ez mind igaz volt az első részre is. Igazából csak két lényeges negatívuma volt az eredetinek, ezek pedig a problémás framerate és a popup voltak. Nos, megnyugtathatok mindenkit, a BioWare ugyanis gondosan elvégezte a kötelező munkát: a második rész folyamatosan, belassulásoktól mentesen fut, a későn felbukkanó textúráknak pedig nyoma sincs, így most már tényleg semmi akadálya nincs annak, hogy zavartalanul pásztázd a nem ritkán gigantikus helyszíneken eléd táruló első osztályú látványt, és a masszívabb akciójelenetek közben sem leszel cserben hagyva.

FEDEZD FEL A VILÁGŰRT

A fő helyszínek mellett most is számtalan egyéb naprendszer és bolygó vár arra, hogy felfedezd. Az első részben sok helyen lehangoló üresség fogadta csupán a játékost, a Mass Effect 2-ben viszont már csak azokra a planétákra tudsz leszállni, ahol ténylegesen vár valami lényeges. A többi bolygó esetében elég néhány szondát kilőni, amikkel a fejlesztéshez szükséges erőforrásokat szerezheted be egy új minijáték keretein belül. Az unalmas barangolás a múlté.

Kismillió dologról lehetne még mesélni a Mass Effect 2 kapcsán, de felesleges: az az igazság, hogy a teszt elején fejtegetett koncepció mellett kis túlzással minden eltörpül a második részben. Soha egyetlen játék sem fektetett még ennyi energiát abba, hogy kötődést alakítson ki a karakterek és a játékos között. Bő húsz óra: a Mass Effect 2 mindössze ennyit kér tőled - ha megadod neki, akkor a Nagy Finálé életed egyik legjobb videojátékos élménye lesz. Bizonyára elcsépelt frázis, de a végjáték epikus: nem csak a méretek, vagy az öngyilkos misszióból adódó hangulat miatt, hanem azért is, mert igazán csak itt szembesülsz majd a játék során hozott döntéseid következményeivel, ami nem csak társaid, hanem akár Shepard halálát is jelentheti.

Gyakran felmerülő kérdés, hogy mennyire lehet komolyan venni a videojátékokat - a szórakoztatóipar azon szegmensét, amiről sokaknak elsőként inkább a komolytalan jelző jut az eszébe. A választ természetesen nem itt, és nem most fogom megkeresni, egy azonban biztos: a Mass Effect 2 olyasvalamit ad a kezedbe, amit nagyon kevés játék ad csupán. Felelősséget. Annál komolyabb dolog pedig nem sok van a világon.