Na, egy újabb Star Wars játék, már csak ez hiányzott. Gondoltam magamban mikor a nagy fekete kalapból (nem, nem a nyereményjátékosból) kihúztam eme cikk alanyát, a Star Wars: Lethal Alliance-t. Tudom-tudom, az előítélet csúnya dolog, de mikor egy olyan sorozatról beszélünk, melynek egyes epizódjai mobiltelefonoktól kezdve, kenyérpirítókon át szinte minden létező elektronikai készüléken megjelentek már, akkor azért elgondolkodik az ember, hogy van-e erre még igény. Meddig lehet még kapargatni a mézesmázos bödön alját, amire mindösszesen két szó van írva: Star Wars.
A második dolog, amire az ember ilyenkor gondol, hogy vajon miféle története lehet a játéknak. Melyik az a rész, az a momentum a filmből, vagy a korábbi epizódokból, ami még nem kerülte el a véreskezű videojáték készítők / forgatókönyvírók boncasztalát. Akárhogy törtem a fejem hazafelé ballagva, bizony nem tudtam rájönni, hogy mi is lesz az a kapcsolati szál a játék és maga a SW univerzum között. No persze, nem mintha kötelező lenne mindennek szervesen kapcsolódni valamihez, hisz nem egyszer láttunk már olyan játékot, amelynek csak a neve hasonlított a címadójára, ha nem tévedek. Na akkor elárulom a titkot: a produktum történeti szála valahova a harmadik és negyedik SW film közzé kapcsolódik be.
Twi'lek-ek:
A twi'lek-ek a Ryloth száraz világáról származó, hajnélküli, ember alakú faj tagjai. A szülőbolygójukon primitív körülmények között, szívósan, földalatti városokban élnek. Évezredek óta kiteszik magukat az idegen rabszolgakereskedőknek. A twi'lek irodalom anyagai szerint a twi'lek kivándorlások nagy része a rabszolgaságnak vagy a bűnözésnek köszönhető. A faj híres az inteligenciájáról és a dörzsöltségéről.
Főhősnőnk(?), Rianna Saren, származását tekintve annak Twi’Lek fajnak a tagja, akik közül anno még Kyle Katarn és Leila hercegnő toborzott ellenállókat azért, hogy segítségükre legyenek a Halálcsillag és a Birodalom ördögi terveinek megszerzésében, megismerésében. A hölgyemény abszolút friss hús, debütálása kifejezetten eme játékra tehető, korábban sehol sem találkozhattak karakterével a rajongók. Testalkatilag egy igen akrobatikus képességekkel megáldott, szereplővel van dolgunk, olyan könnyedén pördül, ugrik, szalad, majd gyilkol, hogy azt már-már egy edzettebb harcművész is megirigyelhetné. Fegyvertára eleinte elég puritán, csupán egy kézifegyverrel, valamint egy közelharcra alkalmas szerszámmal büszkélkedhet. Ez persze később még bővülni fog. A harcnak természetesen nem egyedül vág neki a mi kis idegenünk, segítségére lesz egy repülő, harcias kis droid is, aki a Zeeo nevet kapta társától. A kezdeti nehézségek dacára, a játék során igazi “barátság” szövődik kettejük közt. Kölcsönösen segítve egymást, sokszor embert, twi’leket és droidot is próbára tevő helyzeteket megoldva harcolnak egymás oldalán a célért, becsületért.
Bizony szükség is lesz kettejük összehangolt munkájára a továbbjutáshoz, hiszen olyan feladatokkal is találkozhatunk, melyeknél Zeeo nélkül azonnal elvéreznénk. Példának okáért a filmekből, korábbi játékokból ismert “lézerkarddal lövedék visszaütős” megoldást itt kicsit átszabva próbálgathatjuk, mivel a mi Rianna barátnőnk nem Jedi, ebből kifolyólag lézerkard sem fityeg az oldalán. A kis droid gömbölyűségét, valamint itt-ott kiálló alkatrészeit (csoda, hogy nem esik szét) kihasználva, segítséget kérve tőle, leginkább egy pörgő, helikopterpropellerre hasonlító pózt felvéve szórhatjuk vissza az áldásos lövedékeket a feladóknak. Igen hatásos módszer, ha épp muníció szűkében vagyunk. Zeeo, mivoltát tekintve könnyen hozzáférhet különféle terminálokhoz, számítógépekhez, melyek igen gyakran a továbbjutás kulcsát rejtik. Lezárhat bizonyos ajtókat, melyekből szinte megállás nélkül özönlenek a Birodalom katonái, vagy ugyanakkor kinyithat olyanokat, melyek egy kvázi éléskamrába vezetnek, degeszre tömve mindenféle hasznos dologgal. Ugyanakkor akadnak itt-ott apró kis rések, alagutak, szellőzök, ahová hősnőnk méreteit tekintve bizony nem igen férne be. Ekkor ismét segítséget kérve, átvehetjük az irányítást bajtársunk felett, így aztán kikerülve mindenféle védelmi lézereket, csapdákat, FPS nézetben (maga a játék ugye TPS) eljuthatunk fontos, a menekülést jelentő terminálokhoz. Akár még emeletek, szintek között is mozoghatunk köszönhetően robot barátunknak, aki segítő kezet nyújt ebben. Olykor a hátára pattanhatunk, és mintha csak egy aprócska motoron ülnénk, átroboghatunk szakadékok, platformok felett, azokon a magasfeszültségű kábeleken, melyekhez Zeeo képes kapcsolódni.
Ami néha egy kis kavarodáshoz vezethet, az a csaták közbeni célzási metódus. A játék ugyanis automatikus célpontbefogó rendszerrel lett megáldva. Ez nem is jelent gondot, amíg egy, vagy talán két ellenféllel harcolunk egy időben. Ám amikor például a Halálcsillagról történő elmenekülésünket egyengetjük a hangárban, akkor igen zavaró tud lenni ez a megoldás, miközben tíz, tizenöt potenciális célpont rohangál a látómezőben. Miután a legközelebbi, vagy a leghamarabb feltűnt ellent befogjuk, a hátsó L és R gombokkal váltogathatunk köztük. Viszont, kvázi célpontnak tekinti a játék a fentebb már említett terminálokat, melyekre Zeeo-t kéne ráküldenünk, egy rövidke hack erejéig. Természetesen ilyenkor szinte az összes birodalmi jómadár a kedvenc droidunkat veszi célba, ahelyett, hogy inkább velünk, az igazi veszélyforrással foglalkoznának. Az ilyen pillanatokat kihasználva odalopózhatunk a vadul lövöldöző katonák mögé, és egy művészien kivitelezett mozdulattal kivonhatjuk őket a forgalomból a lézerkardot helyettesítő közelharci fegyverünkkel, ami a jólcsengő Thorn of Ryloth nevet kapta. Ezt használhatjuk akár szemtől szembeni szituációkban is, tekintve, hogy sebzése körülbelül duplája, mint a kis lézerfegyverünknek. Apropó fegyverek, a D pad nyilacskáival váltogathatunk köztük. Az ellenállóktól kapott “mesterlövész” stukkert érdemes néha üzembe helyezni, mivel egy lövésből halálos sebet ejt, ráadásul elég messziről ki lehet vele iktatni az oda nem illő egyéneket. Bizonyos termekben, pályarészeken találhatunk hatalmas lövegeket is, amikre felpattanva szórhatjuk az igét rosszakaróinkra. De nem árt vigyázni ezzel, mert ha túl sok találatot kapunk, akkor a gépezet valósággal felrobban alattunk, és már tölthetjük is vissza a legutolsó mentésünket. Jó pont, hogy a készítők igyekeztek belecsempészni a harcba néhány páros mozdulatot is, amiket ha sikerül kiviteleznünk, bizony elég komoly sérülést okozhatunk. Kedvencem, amikor hősnőnk cigánykereket vet, közben segítőjébe kapaszkodik, aki a lábunk között helyezkedik el, majd gyakorlatilag “bullettimeban” lődözve ritkítja a birodalmi sereget. Az biztos, hogy ezek az akrobatikus / társas mozdulatok igen látványosra, élvezhetőre sikeredtek. Jó pont.
A grafikai megvalósítást egy jó erős közepesre taksálom. Kellemesen kivitelezett pályák, ismerős színterek, de semmi extra. Nyugodtan meg lehetett volna izzasztani a kis masinát, bír az ennél sokkal többet is. Viszont így elég sok karaktert, tárgyat tud mozgatni a vas, bárminemű akadozás, szaggatás nélkül. A pályák / helyszínek elrendezése néhol elég tömöttnek hathat: sokszor belefuthatunk sétáló robotokba, civilekbe, valamint szinte mindenhol találhatunk bizonyos tereptárgyakat, ládák, (köztük a robbanósak is, ezek mellé előszeretettel bújik az ellenség;-)) dobozok, vagy éppen nagy vibráló áramellátó készülékek formájában. Zeneileg sem mutat különösebb fejlődést a játék, ugyanazokat a jól bevált, birodalmi dallamokat hallhatjuk, melyeket a legtöbb epizódban, maximum néha fűszerezve, egy kis Twi’Lek nyelvjárással. ;-)
Helyet kapott a produktumban egy multiplayer módozat is, mely kizárólagosan csak az Ad-Hoc struktúrát támogatja, amivel nem is lenne gond elméletben. A valóság persze most is szürkébb, mint az elmélet, sajnos. A pályákon rohangálva lövöldözhetjük agyon egymást a kiszemelt játékostársunkkal, amolyan deathmatch utánérzéssel. Mindeközben pontokat szedegethetünk, gyűjthetünk magunknak, melyeket később fegyverek fejlesztéseire fordíthatunk. Aztán pedig... ö... nincs tovább. Ennyi, ki is fújt a multi. Ezért kár volt beletenni, nagyobb haszna lett volna egy-két unlockolható karakternek vagy valami hasonló finomságnak. Igazi csalódás egy ilyen többjátékos módozatot látni, egy brutális MoH: Heroes multi után. Pedig ott aztán bebizonyították a srácok, hogy PSP-n igenis megoldható egy kegyetlen jó online / offline háború a haverokkal.
Eltekintve a negatív előítéletektől és a degradáló többjátékos próbálkozástól, szerintem egy igen kellemes játékot kaptunk. Azon potenciális vásárlók, akik most, az ünnepek után indulnak portyára, és nem engedhetik meg maguknak, hogy mindenféle szemetet megvegyenek, de igazi szórakozásra, játékélményre vágynak, ők elgondolkodhatnak nyugodtan a beszerzésen. Ami mellette szól: nyolc-tíz órás játékmenet, kellemes storyline, SW univerzum kicsit más szemszögből, bitang jó akciók, újszerű páros játékmenet akrobatikus elemekkel fűszerezve és persze a hangulat. Viszont melegen ajánlom, hogy egy próbakört mindenképp tegyen vele a vásárlás előtt az, kinek lehetősége van rá. Ha világsiker nem is lesz belőle, de egy könnyed, kellemes szórakozásra a rajongóknak / műfaj kedvelőinek elegendő lesz. Kérdés, hogy megelégszünk-e ennyivel?