Uncharted 2: Among ThievesTeszt

Nathan Drake. A Férfi, Aki Csak Félig Tűri Be a Pólóját. Vág az esze, kemény az ökle, mindig van az alkalomhoz illő beszólása, nem ijed meg (szinte) semmitől, a csajokkal laza, azok meg titokban bele van zúgva keményen, még akkor is, ha nem mutatják. Vagyis: Drake olyan srác, amilyenek mindnyájan lenni szeretnénk, uraim. Nathan két éve megjelent első kalandja, az Uncharted: Drake's Fortune egy normális világban zajos, mindent elsöprő siker lett volna - ehhez képest viszonylag visszafogottan muzsikált, köszönhetően elsősorban az akkoriban még szűkös PS3 elterjedtségnek, és bombasztikus reklámkampány hiányának. Ha akkor kimaradt, most nincs ok rá, hogy ne vesd be magad az Uncharted világába: a második rész nem szimplán jó játék, hanem az idei akciózós arzenál fényesen ragyogó drágaköve.

Az első epizód bőséges izgalmai után Drake élete nem fordult nagyot. Békésen poharazgat a kedvenc bárjában, a pénze kevés, új kalandra pedig nincs kilátás. Utóbbi persze villámgyorsan megváltozik, egy régi barát, és egy gyönyörű nő együttes feltűnése, és persze a kaland ígérete ismét visszarántja a kincsvadászok sorai közé Nathan-t. A vágy titokzatos tárgya ezúttal Marco Polo elveszett flottája, pontosabban az a kincs, amit ők megtaláltak, és ami talán a vesztüket is okozta. Gyors látogatás Ankarába, aztán Borneo-ra, aztán Nepál havas hegycsúcsai közé: a javarész egy helyszínen játszódó első epizód után az Uncharted 2 igazi globális kaland.

Ha játszottál az első résszel - ha meg nem, akkor gyorsan elmondom - hogy az Uncharted 2 vérbeli akciójáték, remek lövöldözés-ugrálás-közelharc koktél, csipetnyi fejtörővel fűszerezve. Ha most hirtelen a Tomb Raider ugrott be, akkor kicsit igazad van, de nagyobb részben nem , az Uncharted soha nem akart centire pontos ugrásokkal operáló, pár száz méterenként akadályokat eléd pakoló, az akciót visszafogott adagokban tálaló játék lenni. A koktél azt jelenti, hogy mindenből van benne, és a játék keveri is őket. És ez az a pont, ahol (többek között) a második rész jóval többet nyújt, mint az előzménye: a koktél, az egyes elemek időzítése, keveréke tökéletes. A második felvonás ugyanis helyenként továbbra is jól elkülöníthető “akkor most ugrálunk” és “akkor most lövöldözünk” szekciókat kínál, de az esetek jó részében inkább a játékmechanikák ügyes összeolvasztására esküszik. A lövöldözés kezdődhet lopakodással, és osonkodós gyilkolással. Átcsaphat durva, fedezékbe húzódós, gránáthajigálós tűzharcba, aztán ugrálós menekülésbe. Közben többször verekedhetsz, és ha sikerült eltűnnöd az üldözőid szeme elől, ismét csendben kitekert nyakakkal zárhatod le az akciót. Az Uncahrted 2 ebben a tekintetben abszolút egyedi, nem nagyon találsz olyan játékot a jelenlegi kínálatban, ami hasonlót kísérelt volna meg - a Naughty Dog nem csak megkísérelte, hanem sikerre is vitte a formulát.

Hogyan tud ennyi játékelem egyszerre működni? Úgy, hogy egy részüket egyszerűsítették, nem a földbuta szintre, csak addig, hogy a mozdulatok, akciók kivitelezése ne jelentsen külön gondot, egy menekülés, vagy ugrálással feldobott lövöldözés során ne azon kelljen filóznod, hogy milyen gombot nyomj, vagy miképp kell kiszámítanod a következő mozdulatot. Az ügyességi részek ugrálós feladatai (továbbra is kapunk belőlük bőven) nem a nehézségükkel próbálnak lenyűgözni, hanem a változatosságukkal, és organikus folyamatosságukkal. Az ugrálás szinte automatikus, a távolságot elvéteni nehéz - ennek fejében viszont valami átkozott látványos. Már az első részben is előfordult olykor, hogy elkezdett mozogni, megváltozni körülötted a pálya - most ez alapnak tekinthető. Indítsd el a játékot, és játszd végig a történet közepébe ugró prológust. Drake menekülése a szakadék szélén táncoló, éppen darabokra eső vonatból körömrágósan izgalmas, és eszetlenül látványos. És ez még csak a kezdet, később olyan akciójelenetek főszereplője lehetsz, amikről a nyári hálivúdi akciófilmek nedveseket szoktak álmodni. A romos nepáli városka utcáira berobbanó helikopter, kergetőzés egy tankkal, minden idők legjobb vonatos pályája, vagy a Heart of Ice epizód halálosan gyönyörű jégbarlangja - a Naughty Dog “addig dolgozunk rajta, amíg fantasztikus nem lesz” filozófiájának élő bizonyítékai mind.

A perfekcióra való törekvés nem csak az ügyes, a játékmenettel egész végig kéz a kézben haladó pályatervezésnél érhető tetten, hanem az Uncharted 2 prezentációjának minőségén is. A folytatásra általánosan jellemző “még több, még jobb” a grafikára is vonatkozik - ami annak fényében, hogy az első rész is gyönyörű játék volt, igazán nagy szó. Minden javult. A helyszínek valami átkozott részletesen össze vannak rakva, mindenhol mozog, történik valami. Aztán ott van az animáció - erről bátran kijelenthető, hogy a jelenlegi legjobb, a karakterek mozgása (különösen Drake-é) teljesen természetes, és a végletekig változatos. A végeredmény: napjaink legszebb, stílusán belül legjobban kinéző játéka.

Ráadásul még ezen az általánosan magasra tett vizuális minőségen belül is találunk csúcspontokat: a zárófejezet esős szekcióját (chekpoint újratöltögetéssel) nagyjából ötször nyomtam végig egymás után - újra és újra át akartam élni a hely hangulatát, és az elém táruló panoráma szépségét. Apropó, panoráma. Az Uncharted 2 kamerakezelésétől sokan, sokat tanulhatnának. Elő is rántjuk a kedvenc szavunkat a jellemzésére: epikus. Mármint akkor, amikor a játék elveszi tőled a kamera szabad irányításának lehetőségét, és előre meghatározott perspektívából mutatja az akciót. Számtalan példa van rá, tucatnyi kreatív, és látványos jelenetet köszönhetünk ennek a megoldásnak.

Ha nagyon akarjuk (és miért is ne akarnánk) számok szintjén is megközelíthetjük az Uncharted 2-t. Több fegyver, több lehetőség: az ellenfelektől elkobozható pajzs megjelenése például alapvetően változtatja meg a lövöldözős taktikákat. Bővített, a korábbinál sokkal élvezetesebb közelharc: a pofozkodás most időzítéses / QTE koktél, nem bonyolult, de (biztos sokadszor írom le a szót, és még fogom is) nagyon látványos. Talán csak a fejtörők száma nem növekedett, igaz, az Uncharted soha nem erről volt híres. Ha már vannak, lehetnének egy fokkal bonyolultabbak is, az elénk pakolt feladatok az óvodai kirakós szintjén mozognak - ha esetleg, netalántán lenne valaki, akit ez is megizzaszt, ott Drake jegyzetfüzete, amiben gyakorlatilag le van írva a megoldás. A lopakodás is nagyobb szerephez jut, mint korábban. Mivel a játék osonkodós rendszere roppant elnéző, a stílusban kicsit jártasabb játékos vigyorogva fogja leszolidsznékelni a kinyiffantására küldött komplett őrjáratokat.

És ha már a változásoknál, meg az újdonságoknál tartunk: az Uncharted első része semmilyen multiplayert nem tudott felmutatni, itt viszont már van. És nem is rossz, mindenképpen ellentmond a korai “biztos csak azért rakják bele, hogy legyen valami” előítéleteknek. Az Uncharted 2 multija nem valamilyen, hanem kifejezetten jó. Jó a háromfős, a single player pályák módosított szakaszaira ráengedő, nagyon akcidúsra hangszerelt kooperítv, és még jobbak a kompetitív, egymás ellen játszható játékmódok. Nem azért, mert alapból szuper-eredetiek, vagy mert melléjük csapták a manapság lassan kötelezőnek számító perk-rendszert. Hanem azért, mert a korábban említett változatosság, az ugrálás, a tűzharc és közelharc szolid keveréke itt is működik, és szokatlan ízeket produkál - a vertikális síkon meghosszabbított lehetőségek a szó legszorosabb értelmében új dimenziókat nyitnak meg a megszokott egyéni és csapatos játékmódok előtt. A multi láthatóan népszerű, jelenleg sokan játsszák, és az első bővítmények az ígéretek szerint még idén megjelennek hozzá.

Mi az, ami nem tetszett? Ez egy viszonylag rövid lista lesz. Ott vannak ugye a korábban emlegetett szimpla fejtörők. A fedezékbe húzódás még mindig nem tökéletes, az esetek többségében jól működik, de szűk helyeken hajlamos behülyülni - ilyenkor Drake vagy nem oda csapja neki a hátát, ahová akartuk, vagy rosszabb esetben egyáltalán nem rántja magát fedezékbe. Az utolsó problémám erősen szubjektív, de akkor is: a harmadik részben komplexebb, kacskaringósabb sztorit szeretnék látni. A mostani sem rossz, a részletek (a dialógusok) egészen kitűnőek, és gyakran humorosak, de hiányolom a játék egyéb részeire jellemző hullámvasutazást. Nincsenek igazi fordulatok, nagy meglepetések, árulások - nagyjából minden sejthető előre. Tudom, hogy az Uncharted mintájául szolgáló Indiana Jones sztorik sem kifejezetten bonyolultak, és nem várok el MGS szintű őrült csavarokat, de... vannak a játéknak olyan pillanatai, amikor elszakad a “jófej hős klassz dolgokat csinál” vonaltól, és kifejezetten esendőnek mutatja Drake-et. No, ezekből kérnék többet, és rendben is vagyunk.

Uncharted 2: a játék, ami mellett egy pillanatig sem fogsz unatkozni. Minden túlzás nélkül a generáció meghatározó single player élménye, olyan minőségi mérce, amelyhez a jövőben mindem AAA akciójáték kénytelen lesz hozzámérni magát. Ha esetleg vacilálnál a beszerzésén - ne tedd, megéri az árát utolsó fillérig. Szép volt, Naughty Dog: így kell ezt csinálni.