FIFA 10Teszt

Gondolom mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy évente jelentkező sorozatot nem lehet csak úgy 'on the fly' módon, vagyis komolyabb előre tervezés nélkül terelgetni: muszáj biztosítani egy viszonylag egyenletes fejlesztési folyamatot, máskülönben az üzleti modell, mely szerint minden évben sikeresen el lehet adni a célközönségnek a termék legújabb változatát elég bajosan működne. Éppen ezért butaság lenne azt hinni, hogy az EA Sportsnál még nem tudják, hogy mi lesz a FIFA 12 kiemelt újítása - mint ahogy az idei adag esetében is egy olyan dolog lett ez, amit már rég beépíthettek volna a játékba. Ha épp úgy akarták volna, persze.

A FIFA 10 hangzatos új elemét 360 fokos irányításnak hívják. A név beszédes: az eddigi, 8 irányra korlátozott szaladgálást szépen el lehet felejteni, mostantól sokkal precízebben terelgethetjük játékosainkat a zöld gyepen, mindez pedig nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a sorozat még egy lépéssel közelebb kerüljön az Ultimatív Célhoz, vagyis a teljes realitáshoz, ami valójában persze elérhetetlennek tűnik, de legalább sikerült újabb illúzióromboló elemeket kihúzni a listáról. Példa: most már nagy valószínűséggel nem tudjuk úgy végigvezetni a labdát az oldalvonalon, mintha dróton húznák előttünk, ellenben a cselezésnél és a test-test elleni harcoknál jóval pontosabban és hatékonyabban tudunk eljárni.

Ez utóbbiak egyébként igen látványosra sikeredtek: jó nézni, ahogyan a játékosok egymást nyúzva küzdenek a labdáért (főleg akkor, ha a végén mi szerezzük azt meg), de összességében is nagy dícséret illeti az animátorok munkáját, hiszen érzékelhető javuláson mentek keresztül a mozdulatok és a közöttük lévő átmenetek, a kevésbé gépies, 360 fokos irányítással megspékelve pedig valóban igen impresszívre sikeredett a focisták mozgása. A FIFA sorozatért felelős kanadai stúdiónál ráadásul szerencsére akkor sem lustálkodtak, amikor az egyéniségek kidolgozására került sor, hiszen Rooney, Giggs, vagy éppen Berbatov esetében (hoppá, most elszóltam magam a kedvenc csapatomat illetően?) tényleg olyan érzésünk van, mintha mind motion capture segítségével kerültek volna bele a játékba.

Nagy öröm, hogy nem csak az említett részelemeket, hanem az összképet tekintve is kijelenthetjük: a FIFA 10 valósághűbb lett, mint elődje. Ennek a kulcsa abban rejlik, hogy a játék tempójából visszavett valamelyest az EA Sports, ami egyben arra is kényszerít bennünket, hogy jóval reálisabb dolgokkal próbálkozzunk a meccsek folyamán. Nincsenek nyerő stratégiák és tuti receptek: a legtöbb védelmet türelmes labdajáratással, a bőrbogyó ügyes fedezésével, és az üres területek jó kihasználásával leszünk csak képesek feltörni, így nem vitás, hogy egy sikeres kombináció után nagyobb élmény lesz a háló megzörgetése. Már az ellenfélé.

Az újítások nem csak a játékmechanikát, hanem a tartalmat is elérték: idén a Virtuális Profi menüpont fog újoncként ránkkacsintani. A dolog valamelyest hasonlít a korábban debütált Légy Profihoz, vagyis ez esetben is saját futballistánkat irányítva juthatunk fel a csúcsra, a fő különbség azonban az, hogy most már bármelyik módban használhatjuk őt, és a játék által kitűzött speciális célokat teljesítve folyamatosan új tulajdonságokat, trükköket nyithatunk meg számára. Fontos eleme még a Virtuális Profinak, hogy saját arcképünket feltöltve magunkat is importálhatjuk a FIFA 10-be, így virtuális másunkkal villoghatunk a játékban.

Lényeges finomításon esett át a konkrét játék mellett egyéb feladatokat is a nyakunkba hajító Menedzser Mód. Az átigazolások esetében például nem csak a pénz, hanem a potenciálisan elérhető eredmények, vagy épp a poszton lévő játékosok száma is döntő lehet, állíthatóvá vált a felsővezetés felénk irányuló szigorúsága, reálisabb a szimulált meccsek végeredménye, és futballistáink is automatikusan, a mutatott és elvárt játék függvényében fejlődnek. Implementálva lett emellett az Élő Idény funkció is, minek segítségével a valódi bajnokságokban tapasztalható erőviszonyok és formák a FIFA 10-ben is vissza fognak köszönni, nagy kár azonban, hogy amíg az előző részben egy ligához ingyenesen letölthettük a kiegészítőt, addig most már csupán egy öt meccsre szóló kóstolót kapunk, a többiért fizetnünk kell.

Remek ötletként továbbra is jelen van a töltéseket elfedő Aréna, ami most már nem csak a gyakorlásra jó, hanem saját szabadrúgásvariácókat is "kifejleszthetünk" benne, igaz, nagyon nem ajánlott túlkombinálni a dolgokat, éles helyzetben ugyanis már jóval nehezebb lesz reprodukálni a fondorlatos koreográfiákat. Ha már bővítések, érdemes néhány szót ejteni a licenszekről is, melyekből már-már kötelező módon ezúttal is még több van: harminc bajnokság kapott helyet a játékban (Angliából még a negyedosztály is), a nemzeti tizenegyek között pedig hosszú idő után ismét hivatalos formában találjuk meg a holland válogatottat. Egyedül azt sajnálhatjuk, hogy a klubcsapatok között nem szerepel a Bajnokok Ligájába bejutott Debrecen.

Tökéletesnek már csak a bevezetőben tárgyalt koncepcióból kiindulva sem nevezhető a FIFA 10, és a javulás számára is van még hely: érthetetlen például, hogy miért nem kap külön gombot a csere, vagy hogy a sporik miért nem szeretnek minket még mindig, és néha a generációváltás szükségességén is el fogunk gondolkodni a stílusos, ám ezáltal gyakran belassuló menük, vagy a játékosokhoz képest bő fél évtizedes lemaradásban levő környezetet látván. Az azonban vitathatatlan, hogy a FIFA sorozat gigantikus javuláson ment keresztül az elmúlt években, és a játékmenetet, a lehetőségeket, valamint a prezentációt tekintve is olyan szintre jutott, ahol már nyugodt szívvel mondhatjuk: szép munka, EA Sports!