Mini NinjasTeszt

Ha valaki gondolatban megpróbálná összekapcsolni az IO Interactive-ot és a nindzsákat, minden bizonnyal valami nagyon véres, nagyon durva játék képe jelenne meg előtte. Ez a játék határozottan nem a Mini Ninjas, az IO erőszakos előélete (Hitman széria, Kane & Lynch) után meglepő az abszolút gyermek- és családbarát mininidzsás játék.

A történet dióhéjban: adott egy darab Nagyon Gonosz Hadúr, akit valamikor régen jól elkergettek, de most ismét előmászott, és nagy lelkesedéssel terrorizálja a világ lakóit, különös tekintettel az erdő ártatlan állataira. Ők jártak a legrosszabbul, a Hadúr rosszféle varázslattal mindenre elszánt szamuráj sereget kovácsol belőlük, aztán küldi is őket gyújtogatni, gyilkolászni, meg gyerkőcök nyalókáját elkobozni. A jóságos Mester sorban küldi a nindzsasuli tanítványait a probléma megoldására - egyikük sem tér vissza, így utolsó megoldásként (miért nem megy a Mester?) Hiro-n, a zöldfülű nindzsa-tanoncon a sor, hogy jól elkenje Gonoszék száját.

Hiro újonc, de tehetséges újonc. Jól bánik a pengével, ügyesen ugrik, mászik és lopakodik, képes tárgyakat használni, van egy darab speciális mozdulata, és egy lassan, de biztosan bővülő varázslat-tára. Meg haverjai, akik közül az útja elején még csak egy darab tart vele, később, a többieket kiszabadítva azonban jelentősen bővül a csapat. A Mini Ninjas gyermekeknek szánt akciójáték, sok vagdalkozással, és rengeteg kiegészítő lehetőséggel. A fentebb emlegetett tárgyak egyrészt az ellenfelek ellen jók (többféle bomba, suriken, csapda), másrészt pedig hősünket tudjuk tápolni belőle (életerő- és mana vissaztöltő, védő és erőtápoló itókák), utóbbiakat megvenni nem tudjuk, megtalálni is csak ritkán - ha ilyesmit akarunk hörpölni a csaták előtt vagy közben, gondosan össze kell gyűjtenünk a pályákon szétszórva heverő virágokat, a megfelelő kereskedőnél recepteket vásárolni, aztán főzőcskézni a receptúra, és a zsebünkben lapuló hozzávalók alapján. A virágok (meg úgy általában, mindenféle rejtett dolog) fellelésében nagy segítségünkre lesz Hiro egyik varázslata, mellyel a kis nindzsa lélekformába vált, és belebújik valamilyen állat bőrébe. Az állatok speciális látása pedig jelzi, hogy lapul virág, vagy valami finom kincs. Az új varázslatok szintén nem esnek az ölünkbe, fel kell kutatnunk az őket rejtő szentélyeket, találni mellé egy speciális fehér virágot, és már miénk is az új mágiát rejtő tekercs.

A Mini Ninjas harcrendszere kedvesen egyszerű, fizikai támadásokra két gombot használhatunk, ezeket ugrással keverhetjük, alapszintű (és roppant könnyen kivitelezhető) kombókat hozva létre. Hiro alaptámadásai nem erősek, de mágiával, tárgyakkal, és a speciális mozdulattal felturbózva még így is pusztító erőt képvisel ifjú hősünk. Mellette a többiek ritkán használt mellékszereplők, nem véletlenül: ők nem képesek varázsolni, egyedi speciális mozdulatukkal (és némileg eltérő támadásaikkal) szolgálják csak a közös ügyet. Választék minden estre van belőlük - ha úri kedvünk úgy tartja, Hiro-n kívül még ötféle hős közül választhatunk, méghozzá (ha már összeszedtük őket) rögtön, és megkötések nélkül. Az ellenfelek változatosságára sem lehet panasz, többféle gyalogos szamuráj, különféle nyilakkal operáló íjászok, később hatalmas termetű harcosok, szellemek, különböző varázslók, és teleportáló bérgyilkosok próbálják megkeseríteni az életünket - gyakran csapatokba verődve. A világokat boss-harcok zárják, a God Of War-ból megismert “előbb ütünk, aztán QTE formájában fejezzük be / le a főnököt” stílusban.

A Mini Ninjas nagy erőssége a hangulata. Vizuális szempontból nagyon nem realisztikus, szigorúan technológiai szemüvegen keresztül nézve talán még egyszerűnek is mondható - látszik rajta, hogy a Nintendo Wii képességeihez igazították a játékot, és onnan csinosították fel a HD platformokra. Az összkép ennek ellenére kifejezetten jó, a kezdeti szűk ösvényeket később nagyobb, nyitottabb területek váltják fel, a tematikusan tagolt (éjszakai, vizes, jeges, tüzes...) világok egytől-egyig érdekesek, és csábítanak a felfedezésre. A Mini Ninjas távol-keleti témája egész végig jelen van, és a jópofa szereplők (a többször feltűnő, segítő / kereskedő karakterként funkcionáló) álmos szemű madarak, a saját hatalmas kalapjában csónakázó és horgászó (hopp, még egy képesség!) Hiro, a füstpamacsokban eltűnő, elverésük után ismét jópofa álatkává átalakuló ellenfelek, és általában maga a környezet - a keleti mesék világa mindig, mindenhol kéznyújtásnyi távolságra van.

Két problémám volt a játékkal, az egyik tényleg probléma, a másik meg ízlés kérdése. Az igazi gond: a Mini Ninjas semmiféle többjátékos lehetőséget nem kínál, pedig egy kooperatív multi rettenetesen illene az egészbe, Már csak azért is, mert ifjoncoknak szánt játékról van szó, ebben az esetben pedig a gyermek-gyermek, vagy felnőtt-gyermek közös játék kifejezetten kívánatos szolgáltatás lenne. A single player sztori nem rövid (8-10 óra, attól függően, hogy mennyire rohansz - nem érdemes, egyébként), de a befejezése után maximum a pályák újrajárása marad az ottfelejtett tárgyak / varázslatok okán. A másik probléma: a nehézség. A Mini Ninjas roppant könnyű játék, ha nem hatéves, vagy a vagdalkozós cuccokban abszolút tapasztalatlan játékos vagy, kezd hard fokozaton. Komolyan: még ott is könnyű lesz. Azért, mert Hiro valami brutálisan erős, már elején is, aztán egyre erősebb lesz, mert tapasztalati pontokat gyűjt, szinteket lép, és minden tulajdonsága növekszik . Képes kombózni, jeget, tüzet, villámot szórni az ellenfél nyakába, lökéshullámmal teríti le őket, a nagyobb állatokba (macik!) beköltözve tömegeket pofoz szét, vagy végső esetben az időt megállítva, egyszerre több ellenfélre nyom instant gyilkos támadást. Ebből van neki három. És újra tudja tölteni. Gyorsan. Ryu, Kratos, és Dante meg összekapaszkodva pityeregnek a sarokban.

Az übertápos főhős egyben az összes többi szereplőt is háttérbe szorítja: én csak Shun-ra, a nyilazós srácra váltottam át néha-néha, a többiek ritka vendégként fordultak meg a képernyőmön - Hiro megoldott mindent, nem volt szükség rájuk.

Summa summarum: itt van egy nagyon jól összerakott, remek hangulattal bíró gyerekjáték, ami csak a többjátékos lehetőségnél botlik. Minden más dicsérendő, a Mini Ninjas úgy látványos, hogy nem a poligonszámmal vagy az effektekkel próbál lenyűgözni; és úgy is izgalmas tud maradni, hogy egy csepp vér sem folyik benne. A célcsoport a minimalizált nehézséget bizonyára nem bánja, mi egy kicsit igen -négy kellemes, stressz-mentes estét töltöttünk a Mini Ninjas melett, de ha lenne benne valami combosabb (értsd: normális kihívást kínáló) nehézségi fokozat, nekiugranánk még egyszer, mert szeretjük a jópofa játékokkal eltöltött kellemes estéket.