Superstars V8 RacingTeszt

Milestone. Black Bean Games. Superstars. Bármennyire is ízlelgetem a szavakat, nehezen tudom elképzelni, hogy bárki is minimális izgalomba jöjjön valamelyik hallatán. Legyünk őszinték: változatosnak és kiemelkedőnek nehezen nevezhető munkássággal rendelkező kiadóról és fejlesztőkről, illetve egy erőteljesen másodvonalbeli túrraautós szériáról van szó, amiről valószínűleg még azok közül is kevesen hallottak, akik egyébként az autósportot kedvelő és figyelemmel követő embernek tartják magukat. Mindezek után - bármennyire is szeretném - nehezen tudok bíztató hangulatú bevezetőt kanyarintani Superstars V8 Racinghez. Már csak azért sem, mert nem is érdemelné meg.

Szomorú, de lényegében már magán a licenszen nagyot bukik a játék. A Superstars egy alapvetően olasz túraautó bajnokság, így a helyszínek jelentős hányada is innen került ki, és mivel nem a világot bejáró sorozatról van szó, a versenypályák száma is meglehetősen kevés: mindössze tíz darab. A járműfelhozatalról sem mondható el túlságosan sok pozitívum, a nem túl változatos paletta ugyanis telis-tele van olyan modellekkel, amelyek a komolyabb túraautós sorozatokból már jó ideje kiöregedtek. Mindezek mellett a licenszhez járó hivatalos pilótalista sem fog túlságosan sok szívet megdobogtatni, komoly megszállottnak kell lenni ugyanis ahhoz, hogy a volt Forma-1-es pilóta, Gianni Morbidelli, és a WTCC mezőnyében gyakran felbukkanó Luca Rangoni nevén kívül bármely másik ismerősen hangozzon.

A tartalmi alapok tehát nem túlságosan erősek, a Black Bean csapata pedig sajnos nem nagyon törte magát, hogy valamivel kompenzálja ezt. A Milestone MotoGP játékait ismerve nem számítottam gigantikus feature listára, de amit a Superstars kínál, az egész egyszerűen elképesztő. Nem, nem pozitív értelemben. A főmenü tartalmi puritánsága valójában mindent elárul: a kötelező gyorsverseny, illetve idő elleni kűzdelem nagy eséllyel csak az első ismerkedés alkalmával fognak szerephez jutni, a bajnokság pedig a fentebb már említett tíz verseny miatt már egy rövidebb délutáni játszadozás alkalmával is könnyedén teljesíthető. Hogy mi maradt még? A Superstars Licenses játékmód, ahol kőkemény húsz darab kihívást teljesíthetünk, egészen minimális kreativitással körítve. Ennyi.

Szerencse, hogy maga a versenyzés a Superstars legjobb elemének mondható: a vezetési modell az árkád vonalhoz áll közelebb, ám összességében van benne annyi lehetőség, hogy élvezetes túraautós kűzdelmeket vívjunk, és kellően nagy a különbség az egyes kocsik között is. Vannak azért dolgok, amelyek erőteljesen hiányoznak a játékból: a jó öreg sínen haladó mesterséges intelligenciát itt is szeretni fogjuk, a hangulatnövelő elemek, mint például a csapatrádió, vagy mondjuk a hibázó ellenfelek pedig teljes egészében száműzve lettek, az pedig egyenesen nevetséges momentum, amikor rájövünk, hogy az esős verseny valójában egy félig felszáradt pályát takar. Utóbbi legalább egészen jól néz ki, és ez lényegében elmondható magáról a játékról is: a részletekbe mélyedve számtalan hanyagságot felfedezhetünk, de az összkép abszolút jónak mondható. A félreértések elkerülése végett: szájtátásra azért ne számítsunk.

A Milestone nagyon rossz úton jár: az eddigi játékaikra sem lehetett rámondani, hogy tartalmasak voltak, ám amit a Superstars V8 Racinggel csináltak, az egész egyszerűen pofátlanság. Tiszta lelkiismerettel állíthatom - ugyanis semmi túlzó nincs benne -, hogy a játék által kínált tartalom tíz évvel ezelőtt is kevésnek bizonyult volna, napjaink kínálatához pedig inkább meg sem próbálom hasonlítani, mindenki jobban jár így. Erre pedig nincs mentség - még az sem, hogy a játék a megszokottnál picivel barátságosabb árcédulával kerül a polcokra jövő héten. Még az a szerencse, hogy a semmitmondó licensz valószínűleg kevesek péntárcájából fog kicsalni bármit is.

Tovább is van: ha még többet meg szeretnél tudni a Superstars V8 Racingről, akkor lapozz, a következő oldalon egy fokkal mélyebre merülünk.

Mit takar a Superstars Licenses? Mint az az előző oldalon elhangzott, húsz speciális kihívásról van szó. Van olyan, ahol az idő letelte előtt kell körbeérnünk a pályán, checkpoint rendszerben, vannak egy-egy elleni kűzdelmek, van, hogy el kell érnünk egy megadott pozíciót, és van pár olyan, amelyben egyedi körülmények között kell helytállnunk (elkopott gumik, eső, fél kör hátrány). Az egyetlen ösztönző, hogy ezeknek többször is nekifussunk az, hogy négy különböző medált is szerezhetünk teljesítményünk függvényében.

Van multiplayer? Igen, maximum tizenketten versenyezhetünk online. Osztott képernyős játéklehetőség nincs.

Mi van az Extras menüpontban? Megnyitható díjak, képek és videók. A díjak nagyrészt az achievementek és a trófeák külön kigyűjtve, a valós Superstars szériát bemutató képeket és videókat pedig úgy nyithatjuk meg, ha egy-egy csapattal megnyerünk kettő, illetve öt versenyt.

Mely pályákon versenyezhetünk? A tíz aszfaltcsíkból hét olasz: Monza, Mugello, Misano, Vallelunga, Varano, Adria és Magione. A maradék három pálya Valencia, Portimao és Kayalami.

Milyen beállítási lehetőségek vannak? Egyrészt vannak az alapvető segítségek, mint a kipörgésgátló, vagy a blokkolásgátló. Attól függően, hogy árkád, vagy szimulációs vezetési modellt választunk ki-, illetve be lesznek kapcsolva, de egyenként is dönthetünk használatukról. Igazán komoly különbség egyébként nincs a két modell között, utóbbi esetben egy picivel jobban kell figyelnünk a kigyorsításoknál. Emellett a versenyek előtt autónkat is részletesen állítgathatjuk: belenyúlhatunk többek között a gumikba, a felfüggesztésekbe, a fékerőeloszlásba, a szárnyakba - lényegében mindenbe, amit más játékokból már megszokhattunk.

Van törés? Van, de külsőleg csak egészen minimális. Az ütközések sokkal inkább autónk belsejére, illetve viselkedésére vannak káros hatással.

Változó időjárás? Olyan nincs. Van egy száraz, és egy esős opció. Ennyi. Utóbbi ráadásul nem is igazi eső, csak az aszfalt nedves.

Valami bizarr a végére? Legyen. A kocsik féktárcsái szinte folyamatosan izzanak. Igen, az egyenesekben is.