Riddick: Assault on Dark AthenaTeszt

Áh, a jó öreg Vin bácsi! Láttuk már őt autószörnyek volánja mögött izzadni, zsarujelvénnyel a mellén igazságot osztani, gorilla bácsiként lurkókra vigyázni... Vin mester legvagányabb alteregója azonban elvitathatatlanul a méretes furián harcos (azaz Richard B. Riddick) volt.

Mostanában nem csak a mozivásznon aktív az úr - a Tigon Studios produceri székéből a videojáték-piac bábuit is mozgatja, a virtuális placcon Barcelonában sofőrködik, egy jó hónappal később pedig a klasszikus sci-fi hérosz szerepébe is belebújik. Tessenek tehát kapaszkodni: Vin Diesel, alias Riddick, visszatért! Újfent.

A mérsékelten sikeres Pitch Black, és a popcorn mozinak sem utolsó “A sötétség krónikája” mellett Riddick szerepelt már rajzfilmben (Dark Fury) és egy kritikusok által pozitívan fogadott videojátékban is. Az Escape From Butcher Bay technikai megvalósítása és játékmechanikai bravúrja révén az első Xbox egyik méltán dicsőített koronaéke lett.

Az Assault on Dark Athena - mint termék - nem csak szimplán egy új krónika, sőt még csak nem is egy soványka kiegészítő: a lemezt inkább mondanám egy korrekt játékcsomagnak. Nézzük is, mit rejt e pakkos.

Az Escape From Butcher Bay epizód az alapmű felújított változata - a restaurálás során használt üde technológiai fogások pedig szinte új életet leheltek a régi sztoriba. A grafikai frissítés nem csak a textúrákat érte utol, érzésem szerint a pályákat is újraépítették, a terek mintha picit nagyobbak lennének, és az effektek is nagyot dobnak az összérzeten. A játék a mai napig megállja a helyét, érdekes látni, hogy öt év alatt mit sem öregedett a formula.

Mellékvágány: Gondoljatok bele! Egy jó tíz évvel ezelőtt, ha visszaszaladtatok még öt évet képzeletben, mekkora fejlődést láttatok a játékvilágban? Most, 2004 után öt évvel, a Riddick mechanizmusa még mindig csuklóból lenyom jó pár frissen megjelent akciójátékot. Tartalmi változás az öt év alatt? Csak a látvány finomodott...

A lemez főfogása az Assault on Dark Athena fejezet. A Sötét Athéné egy zsoldoshajó neve, ahová Riddick az öbölből való menekülését követően lyukad ki. A hajó kapitánya (Miss Revas) persze nem veszi jó néven, hogy a hírhedt szökevény a fedélzeten tizedeli a drónhadseregét, így a hajó legénységének to-do listájára (kalózkodás, fosztogatás) felírja furián barátunk likvidálását is. Elég bugyutának tűnik a történet, de valójában nem az. Kellemes ívvel, kiszámítható, néhol mégis húsba markolóan kegyetlen fordulatokkal dolgozott a forgatókönyvíró. A szereplők élnek-lélegeznek, a jellemek mellett motivációk is felszínre kerülnek, ami azért nem minden FPS sajátja.

Puszta belső nézetes lövöldéről, vérbeli FPS-ről van szó? Az előző részt végigküzdők már mosolyognak, mert ők tudják: az eredeti Riddick játék sokkal inkább szólt a felderítésről, lopakodásról, csendes módszerekről és fifikás megoldásokról, mint az esztelen akciókról. Az Athena epizód is ezen elveket szajkózva játszatja magát. Egymást követik a felderítős-küzdelmes részek, de néhol még ezt is megcsavarták a svéd fejlesztők. Mire gondolok? Némi kúszás-mászás után Riddick bunyózik pár zsoldossal, majd az ezt követő lopakodós szekvencia közben észreveszik őt a drón-őrök. Na itt az egész buli átvált eszelős lövöldébe, végül szédítő mélységek felett ugrálva menekülünk el a központi helységbe. Az osonkodós-öldöklős játékstílus megfér a platformer mechanizmussal, és az egészet tarkító kalandelemekkel. Bár vannak laposabb szakaszok, összességében nagyon jó ritmusa van az Athena kampánynak is - unatkozni nem fogunk, a játék egyre intenzívebbé válik, ahogy a végkifejlet felé sodródunk.

A hajó környezete nagyon el van találva. Fémes, rideg folyosókat láttunk már a Preyben és a Doomban is, ám az előző két példával ellentétben itt minden helységnek van jelentőssége, érezhető a funkcionalitás a termeken, nem csak odaszórt díszletekről beszélünk. A design tehát jelesre vizsgázik, de mi a helyzet a grafika többi részével? A karakterek többnyire jól festenek, de az összkép nem hibátlan. Van egy-két nagyon eltalált figura (pl. Riddick, Dacher és a drónok) míg mások meg esetenként úgy néznek ki, mintha valami Dreamcast játékból csöppentek volna be a képbe... A textúrák sem a legpengébbek, viszont az effekteket annyira elcsípték a Starbreeze fejlesztői, hogy az összkép és a filmszerű hatás bőven így is kiérdemel egy erős négyest. Az átvezetőkben a szereplők (főleg az Athena fejezetben) nagyon jól játszanak, a szinkronhangok kiválóak; szinte egy moziban érezheti magát az ember játék közben. Vin orgánuma pedig... hát mit ne mondjak, nagyon el van találva. Kegyetlenül jól hozza a hűvös, sokat látott nehézfiú szerepét, az átvezetők zseniális beállításaiban pedig már-már elképzeltem, hogy egy valódi figurát látok előttem játszani... (Minden túlzás és szarkazmus nélkül.)

Az Athena és a drónhadsereg titkának felderítése közben sokat fogunk a zsoldosokkal (vagy épp a buta AI által irányított) drónokkal hadakozni. A közelharci csaták igen jól működnek - egyfajta ritmusjátékként kell őket kezelnünk, és nem lesz gondunk a legmarconább őrrel sem. Az Ulakokat (dupla penge) a kábítófegyverrel kombinálva gyakorlatilag bármilyen helyzetet meg fogunk tudni oldani. A sötétben kódorogva néha kész horror hangulat ül rá az emberre, azonban a fejlesztők nem akarták ilyen irányba elvinni az atmoszférát - Riddicknek mindig van egy-két magabiztos beszólása, mi pedig elhisszük Vin bácsinak, hogy történjék bármi, ő a helyzet ura.

A csapongó részletezés után következzenek a negatívumok, majd a PC verzió tárgyalása. A játék - bár alapvetően stabil technológiai alapokon nyugszik, és emellett szépen is fut - azért tartalmaz bogarakat. Az ellenfelek gyakran érdekesen zuhannak egymásba, sőt az éppen orrunk előtt összecsukló kába testekkel nem tudunk mit kezdeni - ilyenkor Riddick csapkodja maga előtt a nagy semmit. A kivégző animációk néha elcsúsznak, ha pedig alulról lőnek minket, nem egyszer megdob a motor, mintha rocket-jumpolnánk egyet. Nem bug, de figyelmetlenségből adódó probléma, hogy a játék öszesen egy gyors mentést képes kezelni. Azaz ha párhuzamosan játszik az ember mindkét epizóddal, a gyors mentés csak a legutóbb aktív fejezetre vonatkozik. Jó lett volna két külön continue fiók...

A PC változat több gonddal is küszködik. A kiadó munkája révén ismét magyar feliratot kapunk, azonban ennek a minősége nem igazán éri el a megszokott szintet. Bár a fordulatok lazák, a káromkodások sincsenek cenzúrázva, mégis sok az apró hiba, és a fura mondat. A magyar verzió sajátjaként két holokivetítő képe nem is jelenik meg a játékban, sőt a Mechás darálás végén egy bug miatt nem is tudunk kiszállni a lépegetőből. Hogy mi a megoldás? A

Windows alatti gyorsindító menüből nyelvet kell váltanunk, majd így lehet a blokkoló hibát kicselezve a következő checkpointig elsasszézni. A nyelv ezután bátran visszaállítható.

Ha minden igaz, a patch már úton van a kiadótól (vagy már meg is jelent), azonban addig ezzel a módszerrel kell beérnünk.

A PC-s beállításoknak külön alfejezetet kellene szentelni. Érdekes módon visszaléptünk tíz évet, hisz 8 vagy 16 bites színmélységben játszhatunk csak a játékkal (ez a színátmeneteknél, füstös tereknél azért látszódik is.) A sebesség egy gyengének éppen nem mondható vason (Q6600@2.4GHz, ATI 4870, 4GB ram) megfelelő (30-60 FPS), de ha a képtöréssel nem tudunk megbarátkozni, akkor a sorszinkronizálás eléggé vissza fogja rántani a gyeplőt. Arról nem is beszélve, hogy az occlusion effekt használata az élsimítást is kizárja a finomhangolásból. Amúgy a skálázhatósági opciók száma elég magas, szóval el lehet szórakozni a lehetőségekkel, csak egy bizonyos ponton túl már a látvány nem lesz elég meggyőző. A képarány beállítása sem egyértelmű, de a 16:10 monitort használó játékosok számára azért van egy titkos tippem. (16:10 -> 16:9)

Az összképet nem rombolják nagy mértékben a hibák, a játékmeneten nem esik csorba, sőt a PC változat sem túlontúl vészes - de jó ezekkel az apróságokkal tisztában lennünk.

A többjátékos mód ígéretesnek tűnt az előzetesek alapján, azonban botok, és PC-s aktív játékosok hiányában egyszer sem tudtam érdemben kipróbálni a multiplayer hancúrt. Talán kicsit később, a program megjelenése és elterjedése után ez a helyzet változni fog. Mindenesetre a Pitch Black mód izgalmasnak hangzik, ahol a sötétben, fegyverre szerelt pilácsok fényében, mindenki a Riddicket irányító játékosra vadászik.

Foglaljuk össze az eddig elhangzottakat!

Sci-fi hangulat: rendben. Riddick univerzum: rendben. Pofás prezentáció és elsőrangú játékmenet: rendben. Pár apró bogárka, és némi technikai malőr: belefér. A Chronicles of Riddick egy eszes akciójáték, a tavasz egyik kellemes húzócíme. Nem bánom, hogy az Atari átvette tavaly év végén egy másik kiadó majdnem lomtárba küldött projektjét. Sőt, abban sem kételkedem, hogy Vin bácsinak majd ez az üzlet is bejön. Mi játékosok meg újfent megtapasztaltuk, hogy Hollywood és a videojátékok világa szépen lassan összeolvad. A játék különösen jó vétel lehet, a tartalmát és a három móduszban foglalt játékórák számát tekintve. Vin bácsi: Soha rosszabb próbálkozást a játékiparban!

Raklapnyi saját kép a PC verzióból: