Switch Stance alcímen jön a népszerű indie-deszkás veretés, az OlliOlli Nintendo Switch átirata. Mi annak idején majdnem hűvös halomba aprítottuk miatta a PS Vitánkat, előre féltjük a felbosszantott gamerek markában szorongatott Switcheket. Ebben a kiadásban benne foglaltatik az első és második rész is, így extrán jó dealnek tűnhet majd a február 14-én érkező játék nintendós újrakiadása.
Bocs, hogy edddig nem voltál elérhető minket, de mostmár!
Összefoglaló a csütörtöki adásról + The Relic: First Guardian + Ace Combat 8: Wings of Theve
Továbbá: 007 First Light, Bylina, Hazard Levels, Planted!, No Man's Sky.
Továbbá: The Playerbase, Silent Hill: Townfall, Drop Duchy: Complete Edition, Gothic 1 Remake, Cyberpunk 2077.
Replaced. Kiln. Vampire Crawlers. Hades II. Többek között remek indie fejlesztések várják az előfizetőket a következő napokban.
Paul Veerhoeven 1997-es filmje alaposan megosztotta a Starship Troopers (nálunk: Csillagközi Invázió) közönségét a film alapjául szolgáló Robert A. Heinlein regény rajongóinak egy része egyenesen gyűlölte, mondván, hogy a filmadaptáció viccet csinál a könyv (a szó szoros értelmében) véresen komolyan vett témáiból
Benne: Starfield, State of Decay 3, Morbid Metal, Snap & Grab.
Továbbá: Echoes of Aincrad, Ascenders: Beyond the Peak, Little Nightmares II.
Segítettünk visszajuttatni az óceánba Darwint, a polipot ebben a színes-szagos cinematic platformerben.
Szenvedés párhuzamos világokban. Kooperatív online csatározás és nosztalgia az első szerelemmel. Ez várja az előfizetőket ebben a hónapban.
Továbbá: Heroes of Might & Magic: Olden Era, Crimson Desert, Ground Zero, Minos.
Benne: Zero Parades: For Dead Spies, Vultures: Scavengers of Death, The Day I Became a Bird, Sprint City, Darksiders Warmastered Edition, The Spell Brigade.
*Komolyan kódolt keserű kondukciónk közvetlen konklúziója*: ahogy régi partnerünk, a Sony megakorporáció, holnaptól (április másodika) mi is rékényszerülünk egy szignifikáns áremelésre.
Vannak játékok, amelyek félelmet keltenek. És vannak olyanok, amelyek uralnak. A Fatal Frame 2: Crimson Butterfly számomra nem horror volt, hanem egy láthatatlan kéz, amely lassan, türelmesen, kérlelhetetlenül szorította a lelkemet. Most pedig visszatért — nem azért, hogy nosztalgiát ébresszen, hanem hogy újra emlékeztessen arra, milyen az, amikor egy világ nem kér, hanem követel.