Silent Hill: Homecoming - teszt

Silent Hill: Homecoming - teszt

Oldern2009.03.04. 19:30

Több hónapos csúszás után végre Európában is megjelent a Konami klasszikus túlélő-horror szériájának legújabb epizódja, a Silent Hill: Homecoming. A kérdés ezúttal adott: hogyan sikerült a sorozatot átköltöztetni a jelenlegi konzolgenerációra - és milyen munkát végzett az új fejlesztőcsapat?

Itt van az asztalon előttem a Silent Hill - Homecoming, és az utolsó szó (fordíthatjuk akár hazatérésnek is) különös irónia kifejtésére ad lehetőséget. Ahhoz azonban, hogy megértsük a játék címét, kicsit vissza kell nyúlnunk a sorozat történetéhez. A Silent Hill egy patinás horrorszéria, amely még az első PlayStationön kezdte pályafutását, és a szintén ebben az időszakban sikeres Resident Evil sorozattal szöges ellentétben állt a keleti stílusával. A különös városkában, Silent Hillben játszódó első két epizódban nem a nagy számban érkező zombik, hanem a sötét atmoszféra, a pattanásig feszült idegek jellemezték a játékot: ezzel játszani mindig is inkább nyomasztó, semmint ijesztő élmény volt. A Silent Hill a harmadik résszel vitathatatlanul sorozattá alakult - ekkor kezdtek valamelyest elszakadni a címadó várostól (szellemi öröksége azonban továbbra is jelen volt végig), és inkább a fent említett különös atmoszférát igyekezték újra és újra létrehozni, mindig picit más formában.

Kezdjük tesztünket a kötelező rossz hírrel, azzal a ténnyel, ami egy hatalmas negatív béklyót helyezett a fejlesztésre már rögtön annak bejelentése után: a Silent Hill: Homecoming nem az eredeti fejlesztőcsapat alkotása. Pedig felesleges volt bárminemű aggodalom: a designer ugyanis az a személy, aki az első két Silent Hill megalkotásáért is felelős volt. Ebből következik, hogy ez a rész nem a hármas/négyes epizód nyomvonalain halad tovább, és "hazatér": mind színvilágát, mind pedig a történetet tekintve egy kifejezetten klasszikusnak mondható Silent Hill epizód az, ami végül a játékosok kezébe került. Vannak azonban változások, és ezek lesznek azok, amelyek szintén a régi rajongókat riaszthatják majd el, de ne haladjunk előre ennyire: kezdjük ott, ahol a főszereplő Alex, vagyis az ismerkedéssel.

A Homecoming "in medias res" módon nyit: a főszereplő, Alex Shephard, egy kórházban találja magát, ahol a megannyi sokkoló műtét látványa mellett egyéb problémák is foglalkoztatják. Ébredése után többször is találkozik öccsével, aki nem igazán hajlandó arra, hogy békésen, kézenfogva hazavezessék... és a helyszínen megjelenő furcsa lények sem arra utalnak, hogy minden rendben lenne. Stílszerűen kiderül persze, hogy mindez csupán egy rémálom volt, Alex pedig éppen leszerelt katonaként útban van hazafelé, kicsiny városába: a Silent Hill-hez közeli Sephard's Glen-be. Világos és békés váltás helyett az otthoni hangulat marad továbbra is nyomasztó: a városkában nem mennek jól a dolgok. Az utcák kihaltak, a különös köd csak nem akar eloszlani, és az összes ember, akivel találkozunk, egy komolyabb depresszió tüneteit mutatja. Alexre természetesen nem pihenés vár, öccse eltűnt, édesanyja letargiában van, apánkról semmi hír egy ideje: eljött az idő, hogy megoldjuk a családi problémákat, és nem mellékesen fényt derítsünk arra is, hogy mi történt a néhány éve még teljesen rendben lévő várossal.

Stílusát tekintve a Silent Hill - Homecoming a klasszikus túlélő-horrorok köré sorolható. Egy szereplőt irányítunk külső nézetből, és miközben a játék egy roppant lineáris útvonalon terel minket végig, túlvilági ellenfelek egész garmadájával találkozhatunk majd. A nagy változás a különös szörnyekkel való találkozásban rejlik: a Homecoming ugyanis dobta az eddigi részekben megszokott "mozgássérült-harcot", és egy viszonylag alaposan kidolgozott harci szisztémát rakott le az asztalra, ami elméletileg megkönnyíti a játékos dolgát, a gyakorlatban azonban korántsem szuperál úgy, ahogy azt kellene.

Harcolni ugyanis gyakran kell majd a Homecoming-ban, amit a kifejezetten érdekes játékmechanika nehezíthet. Alex ugyanis nem tud magánál hordani korlátlan mennyiségű lőszert (ami különösen azért is megkérdőjelezhető döntés, mert több közelharci eszközt és jónéhány különböző puskát persze továbbra is lazán zsebre vág), így leginkább a kések, vascsövek, és hasonló fegyverek lesznek azok, amelyekre bármikor számíthatunk. A közelharc pedig igyekszik komolyan venni magát, de egy ilyen stílusú játékba abszolút nem illik bele. Az ellenfelek egy jól kiszámítható minta alapján támadnak (a kiszámíthatóság egy horrorjátékban sosem erény) - persze amíg ezt kitapasztaljuk, sérülni fogunk. A játékban jó néhány bossfight is megtalálható: ez is a klasszikus "próbáld újra" szisztémával dolgozik: a jó öreg hack'n'slash-ek mintájára ezek a főellenségek csúnyán péppé verik emberünket, akinek csak ritkán van esélye arra, hogy a megfelelő időben végrehajtsa az éppen kívánt támadásokat. Persze vannak kombónak épphogy nevezhető mozdulatok, és van egy külön gomb elkülönítve az elhajolásra, elgurulásra is. Adjuk hozzá a fentiekhez azt a tényt, hogy a játékban most is figyelemmel kisérhetjük életerőnket - és a végeredmény az lesz, hogy a Silent Hill-el eltöltött hosszú órák egy részében bizony nem egy horrorjátékkal fogunk játszani. Inkább egy közepes, az idegesítő és a frusztráló szóval jellemezhető összecsapásokkal kecsegtető akciójátékot, amelyek tökéletesen elrontják azt a hangulatot, amit a felfedezés, rejtvénymegoldás, és az átvezetők igyekeznek megteremteni.

Mert a harcot leszámítva ez még mindig egy Silent Hill játék, annak minden bájával és bújával. Ismét egy borongós, ködös helyszínt kapunk (és nem árulok el nagy titkot azzal sem, hogy meglátogatjuk majd magát Silent Hill-t is), és most is azonosulhatunk majd a főhőssel abból a szempontból, hogy a történet nagyobb részében fogalmunk sem lesz arról, hogy milyen erők mozgolódnak a háttérben, és hogy ennek az egész különös rémálomnak mikor lesz vége. A konkrét átvezető animációkon kívül megannyi apróbb cetli, naplóbejegyzés, vagy egyéb írott anyag áll a játékosok rendelkezésére, és ezekből olyan információkat ismerhetünk meg, amelyek a továbbjutáshoz csak elvétve szükségesek. Dicséret illeti továbbá a szörnyek és a későbbi helyszínek megtervezőit: ezúttal is sikerült hihetően gusztustalan lényeket létrehozni, és finomítani a már létező alakokon: ezt remélhetőleg a cikk mellett látható képek is kellőképpen bizonyítani tudják.

Nem esett szó eddig az audiovizuális részlegről. Jellemezhetnénk egy szóval is, de ennél azért többet érdemel. Grafikailag a Silent Hill Homecoming nem más, mint az előző epizódok HD-re átdolgozott, komolyabb újításokkal nem kecsegtető változata. A filmes effekt maradt, komoly fejlődést talán csak a fények és az általam a Ninja Gaiden 2 óta "ingyen csillogás effekt" néven emlegetett plusz réteg hozott. Ez bármelyik más játéknál negatívum lenne, itt azonban nem az: a Silent Hill 2-3-4 az előző generáció grafikus ékkövei közé tartozott, így az új epizód is bezsebelhetne magának egy erős hátba veregetést már csak azáltal is, hogy tartja a szintet. Sajnos azonban a karaktermodellek (főleg azok, akiket kevesebb ideig láthatunk) néhol átkozottul elnagyoltak lettek, és néhány bosszantó hiba is felütötte fejét. A tereptárgyakba beakadó szörnyeket néha lehet szeretni (hiszen könnyebb elbánni velük), a néhány helyen zavaró módon belassuló engine-t és a milliószor újrafelhasznált grafikus elemeket (egy kaptafára készült szobák, ugyanazzal a modellel, beállítással és kinézettel bíró hullák) azonban nagyon nem szereti senki. A zenékkel kapcsolatban is rossz hírrel kell szolgáljak: a játékmenet nagy részében tökéletes csöndben fogunk mászkálni - ezt a megoldást a korábbi epizódokban feszültségkeltésnek alkalmazták csak, valami háttérzene vagy különös hangok azért szinte mindig voltak. Itt ezt elfelejthetjük, és nem hogy megijedni nem fogunk, de egy idő után nagyon zavaró lesz csak a lépteink zaját és a különféle ellenfeleink halálsikolyát hallgatni. Zavaró, de nem nyomasztó.

A Silent Hill - Homecoming nem rossz játék - de gyenge, mint horror. Ahogy a teszt elején szó esett róla, a sorozat soha nem állt be a sorba, már ami a zombikat, és a tucatszám özönlő ellenfeleket illeti: ez egészen eddig igaz is volt. Ebben a részben túl sokszor, túlságosan is kimért módon kell majd harcolnunk, és ezzel a játék egy lépést tett az akció felé - és alaposan eltávolodott a horrortól. A hangulaton esett a legnagyobb csorba, és mindezt tetézik a technikai hiányosságok, és az igazi (akár történetbeli, akár a játékmechanikát érintő) újítások teljes mellőzése. A Homecoming tovább finomítja, bővíti a Silent Hill mondakört, és emiatt a rajongóknak továbbra is erősen ajánlott darab. Sajnos azonban önálló horrorként nem állja meg a helyét, az akciójáték-aspektus pedig önmagában nem elég izgalmas ahhoz, hogy a lövöldékhez szokott közönséget átcsábíthassák a Sötét Oldalra. A Silent Hill névben ettől függetlenül továbbra is komoly lehetőségek rejlenek: legközelebb talán sikerül elegánsabban, horrorhoz méltó módon összefűzni a történetet a játék azon részével, amit mi irányítunk.

Ha tetszett a cikk, és megteheted, akkor támogass minket patreonon!

eyJodG1sIjoiPGRpdiBjbGFzcz1cIi0tbXB1LXt7aWR9fVwiPlxuPGEgaHJlZj1cInt7dXJsfX1cIiB0YXJnZXQ9XCJfYmxhbmtcIj5cblx0PGltZyBjbGFzcz1cImJpZ1wiIHNyYz1cInt7cGF0aH19cGF0cmVvbi1tcHUucG5nXCIgc3R5bGU9XCJ3aWR0aDozMDBweFwiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj5cbjxkaXYgY2xhc3M9XCItLWJuci17e2lkfX1cIj5cbjxhIGhyZWY9XCJ7e3VybH19XCIgdGFyZ2V0PVwiX2JsYW5rXCI+XG5cdDxpbWcgc3JjPVwie3twYXRofX1wYXRyZW9uLW1wdS1iaWcucG5nXCIgc3R5bGU9XCJ3aWR0aDo2MDBweFwiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj5cblxuPHN0eWxlPlxuLi0tbXB1LXt7aWR9fSwgLi0tYm5yLXt7aWR9fXtkaXNwbGF5Om5vbmV9XG4ubGFyZ2U+Li0tYm5yLXt7aWR9fSwgLm1lZGl1bT4uLS1ibnIte3tpZH19e2Rpc3BsYXk6YmxvY2s7fVxuLnNtYWxsPi4tLW1wdS17e2lkfX17IGRpc3BsYXk6YmxvY2s7fVxuPFwvc3R5bGU+IiwiaW1hZ2VzIjpbIlwvfmZzXC9iYW5uZXJcLzAwXC8wMFwvMHpcL3BhdHJlb24tbXB1LWJpZy5wbmciLCJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB6XC9wYXRyZW9uLW1wdS5wbmciXSwidXJsIjoiaHR0cHM6XC9cL3d3dy5nYW1lcjM2NS5odVwvYXJ0aWNsZVwvcGF0cmVvbiIsInBhdGgiOiJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB6XC8iLCJpZCI6MzV9
eyJodG1sIjoiPGlmcmFtZSBmcmFtZUJvcmRlcj0wIHNyYz1cImh0dHBzOlwvXC94Ym94MzY1Lmh1XC9iYW5uZXJcIiB3aWR0aD1cIjMwMFwiIGhlaWdodD1cIjIwMFwiPjxcL2lmcmFtZT5cbiIsImltYWdlcyI6W10sInVybCI6IiIsInBhdGgiOiJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB5XC8iLCJpZCI6MzR9

Bemutatkozott a Marvel Rivals, bezár a Smilegate Barcelona - ez történt szerdán

Továbbá: NOTTOLOT, Doronko Wanko, Boomeroad, Metal: Hellsinger, Hellgate: Redemption, Yellow Brick Games, No Man's Sky.

6 órája
5

PlayStation Plus: az áprilisi hármas

Űrvarázsló, kockaland és kicsontozott rogulike.

18 órája
6

South Park: Snow Day! - Kabbe gyíkok, megyünk hógolyózni!

South Park, ám ezúttal szolgáltatásalapú multiplayer hack n slash formájában. Avagy lehet-e várat építeni Kula Bából?

22 órája

Stellar Blade

A nagyközönség előtt próbálhattuk ki a SHIFT UP közelgő akciójátékát. De a ti véleményetekre is kíváncsiak vagyunk.

1 napja
4

Judas részletek, új Marvel játék közeleg - ez történt kedden

Továbbá: It Takes Two, Another Crab's Treasure, The Stanley Parable, V Rising, Dollhouse: Behind the Broken Mirror.

1 napja
1

The Thaumaturge – Depresszió és ördögűzés Varsóban

Vannak azok a játékok, amiket úgy lehet a legkönnyebben jellemezni, hogy fél pillanat alatt lehozzák az embert az életről, de jó értelemben véve, a The Thaumaturge pedig pont egy ilyen cím. A lengyel Fool’s Theory legújabb alkotása már a Steam Next Festen bemutatott demójával belopta magát...

1 napja

Stellar Blade demó, live service játék a Bend Studio-tól - ez történt hétfőn

Továbbá: Cyberpunk 2077, Final Fantasy XVI, The Elder Scrolls, Judas, handheld Xbox élmény.

2 napja
9

Heti megjelenések

3 napja
6

Outcast: A New Beginning - visszatér a kitaszított

Ulukai visszatérése egy hihetetlen történet. Szinte nem is lehet annak a szentimentumnak megfelelni, amivel a játékos az első epizódra gondol vissza. Most huszonöt évvel később nem csak Laura Palmer, de Cutter Slade is visszatért, így megnéztük, mit tudnak Adelpha lakói kínálni számunkra 2024-ben. Teszt!

3 napja
5

Taxi Life - über kis taxi?

Verőfényes katalán napsütés, és kellemesen ismerős nyíltvilágú játékmenet, mindez közel 460 kilométernyi barcelonai úthálózattal megspékelve. A Taxi Life-tól sokat vártak a könnyed polgári járműszimulátorok fogyasztói, és bár az alapok ígéretesek, ez a taxitársaság bizony messze van még a piacvezetőtől...

4 napja
4

Dragon's Dogma 2 - a sárkány éve

A Dragon’s Dogma cím azoknak is ismerős lehet, akik a 2012-es, mára már ikonikussá vált játékkal nem is játszottak, hiszen 2020-ban egy Netflix animációs sorozat is igyekezett bemutatni ezt a különleges világot. Nagy kihagyást követően, a napokban azonban megjelent a játék folytatása, amely még kifinomultabb játékmenetet, és még grandiózusabb kalandot ígér!

4 napja
27

Csúszhat a GTA VI, törölt Overwatch 2 tartalmak - ez történt pénteken

Továbbá: Final Fantasy XVI, Soulframe, Assassin's Creed Jade, SWORN, Larian Studios.

5 napja
9

A Future Games Show-n túl – ez történt csütörtökön

Shadows of the Damned: Hella Remastered, Broken Roads, Dead Island 2, Soul Covenant, Maliki: Poison of the Past, Blackout Protocol, Inazuma Eleven: Victory Road, Loretta, Anomaly Collapse, Shinji Mikami.

6 napja
2

Több mint 40 játékkal töltötte meg a csütörtök estét a Future Games Show

Összefoglaló a 90 perces traileráradatról.

6 napja
9

Rise of the Ronin

A Team Ninja ismét maradt a bevált formulájánál, ezúttal azonban egy nyílt világba ültette azt. A nagyobb játéktérrel pedig egy nagyobb közönség felé is nyitni akartak. A végeredmény? Nem hibátlan felemelkedés, de érdekes fúzió.

7 napja
6

Final Fantasy VII Rebirth

Eltelt idestova több, mint negyed évszázad, mióta boldog tizenévesként először tudomást szereztem arról a csodáról, amit Final Fantasy 7-nek hívnak.

7 napja
14

Marvel 1943 leleplezés, Chrono Odyssey erődemonstráció – ez történt szerdán

Továbbá: Golden Lap, Shin Megami Tensei V: Vengeance, Alpha Protocol, Dragon Ball: Sparking! ZERO, Epic Games Store, CorpoNation: The Sorting Process, Final Fantasy VII Rebirth, Card-en-Ciel, Foundry.

7 napja
13

Brothers: A Tale of Two Sons Remake

2013-ban a filmiparból érkező Josef Fares egy rendkívül egyedi debütáló alkotással vetette meg a lábát a videojátékok világában, aminek a koncepciója a mai napig egyedülállónak mondható. Ez elég indok arra, hogy egy évtizeddel később felpiszkálják a játékosok következő generációjának?

8 napja
5

Plunderstorm, avagy a WoW battle royale – ez történt kedden

Továbbá: Project Birdseye, Rise of the Ronin, Riven, Bleak Faith: Forsaken, Overwatch 2, SINce Memories: Off the Starry Sky.

8 napja
3

Game Pass: mozgolódás március második felében

A hónap végén debütál a Microsoft előfizetéses szolgáltatásában a Diablo IV! De talán a többi érkezőre is megéri odafigyelni.

8 napja
9

eyJodG1sIjoiPGRpdiBjbGFzcz1cIi0tbXB1LXt7aWR9fVwiPlxuPGEgaHJlZj1cInt7dXJsfX1cIiB0YXJnZXQ9XCJfYmxhbmtcIj5cblx0PGltZyBjbGFzcz1cImJpZ1wiIHNyYz1cInt7cGF0aH19cGF0cmVvbi1tcHUucG5nXCIgc3R5bGU9XCJ3aWR0aDozMDBweFwiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj4iLCJpbWFnZXMiOlsiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8xMFwvcGF0cmVvbi1tcHUucG5nIl0sInVybCI6Imh0dHBzOlwvXC93d3cuZ2FtZXIzNjUuaHVcL2FydGljbGVcL3BhdHJlb24iLCJwYXRoIjoiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8xMFwvIiwiaWQiOjM2fQ==