November közepén a World of Warcraft rajongóinak új időszámítás kezdődött. Az éjféli launch után azonnal belevetettük magunkat a játékba, és több száz óra játékidő és éjszakákba nyúló kalandozások után visszatértünk: teszteltük a Wrath of the Lich King-et.
Néhány hónapja leközölt Blizzard-stúdió körképünkben már szó esett arról a filozófiáról, amely a fejlesztők szinte minden játékában megtalálható: a World of Warcraft 2005-ös debütje óta azért dominálja folyamatosan az MMO-k piacát, mert gyakorlatilag olyan játékmenetet kínált, amelybe bárki bármikor beleugorhat, és az első pillanattól kezdve sikerélményei lesznek. A Burning Crusade előtti időkben azonban ahhoz, hogy valaki kellően jó felszerelést szerezzen a maximális 60-as szint elérése után, komoly csapatra, több száz belefektetett játékórára volt szükség - és ezzel olyan szakadék született a játékosok különböző táborai között, amely erősen csípte a Blizzard szemét. A Burning Crusade elkezdett egy folyamatot, amelynek végső célja az volt, hogy minden tartalmat ismerjenek, ismerhessenek meg a játékosok. Az új kiegésztő novemberi megjelenését a hardcore és a casual WoW-osok egyaránt visszafolytott lélegzettel vártak a változásra - nagyon úgy néz ki, hogy szinte senkinek nem kell csalódnia. De ne rohanjunk ennyire előre, nézzük csak meg, hogy milyen apropóból lett a játék címe Wrath of the Lich King.
Egy mindenki ellen
Amíg a játékosok Outland fenyegetésével, Kael'Thas, Illidan és Kil'Jaeden legyőzésével voltak elfoglalva, az egykori Lordaeron hercege, Arthas - "új nevén" a Lich King nem tétlenkedett. Szépen kialakította magának Northrendi birodalmát, tovább fertőzve az eddig tiszta és érintetlen vidékeket, és komoly szövetségesekre szert téve a hatalmas, vikingekre hajazó Vyrkul-ok és a mindenütt jelen lévő trollok személyében. A kiegészítő előtt röviddel elkezdődött a Lich King támadása mind az Alliance, mind a Horda ellen: az élőhalottak ismét ellepték a világot, az ismert erők fővárosai pedig ostrom alá kerültek. A Wrath of the Lich King a visszavágásról szól: az Argent Crusade megalakult, a játékosok pedig egyesített erővel indulhatnak útra, hogy Northrendet rendbe tegyék - és ha lehetőségük adódik, elbánjanak a Lich King-el
A Wrath of the Lich King tartalmának legnagyobb részét természetesen az "új" kontintens, Northrend teszi ki. A terület nagy: nagyobb, mint Outland volt, és körülbelül a fele egész Kalimdor-nak. Northrend területe tíz, egymástól erőteljesen elkülönülő régióra tagolható: a Borean Tundra és a Howling Fjord nevében is érezhető stílusa után az alaszkára hajazó Grizzly Hills; a sárkányok végső nyughelye, a fagyos és háború sújtotta Dragonblight; a háborítatlan dzsungel, Sholazaar Basin, a viking mesékből előlépett óriások otthona: Storm Peaks; és persze Arthas erőinek központja, a halott Icecrown mind-mind a legapróbb részletekig kidolgozott, emlékezetes helyszínek lesznek. A Blizzard némileg változtatott a stíluson, ugyanis az eltérő képi világ mellé most jóval erőteljesebb zenei aláfestést is kaptak a különböző helyszínek - a dalok önálló válogatásként is megállják a helyüket.
A kiegészítő a szinthatárt lv70-ről 80-ra tornászta fel, a szintezés kellemes (néhol persze kifejezetten lassúnak tűnő) napjait itt fogjuk eltölteni. A játék legnagyobb változásai közül néhány már itt szembeötlő lesz: a Blizzard nagyon erősen rágyúrt ugyanis a "single-player" tartalomra. Egy régiót ugyanis úgy kell felfogni, mint egy single-player rpg nagyobb fejezeteit. Megérkezünk az adott helyszínre, szembesülünk a szövetséges/hordás erők problémáival, és ahogyan haladunk előre a küldetésekben, úgy fedezzük fel a teljes helyszínt, de ami nagyon fontos: módosíthatjuk is azt. Az MMO-kra abszolút nem jellemző módon egyes küldetések olyan feladattal bízhatnak meg, amelyek eredményeképpen egy ostromnak lehetünk szemtanúi, vagy épp segítünk a helyi erőknek egy új bázis létesítésében, átkozott területek megtisztításában: attól a pillanattól kezdve, hogy egy helyszínt átformáltunk, a világot másképp látjuk, mint azok a játékosok, akik eme küldetéseket még nem csinálták meg. A legtöbb helyszín bőven száz fölötti küldetést kínál mindenkinek, és ezek töredéke olyan, hogy egy komolyabb főnököt kell megölni - amihez nyilván nem árt a baráti játékosok segítsége is.
Egy régió problémáit (vagyis az összes küldetést) nagyjából 5-6 óra alatt tudjuk teljesíteni, az erős 45-50 órás kaland végére pedig megismerhetjük a Blue Dragonflight vezetőjének, Malygos "őrületének" okát, átélhetjük a trollok ostroma elleni védekezést, teljesen utánajárhatunk Sholazaar Basin eredetének, vagy éppen egy gigantikus, Gyűrűk Urát is másoló/parodizáló kalandban lesz részünk Icecrown-ban, és viking belharcokat oldunk meg Storm Peaks-en. A Wrath of the Lich King eddig a pontig egy nagyon tartalmas, nagyon erős single-player rpg is lehetne, főleg a játékosok azon részének, akik elolvassák a küldetések szövegét.
A World of Warcraft mindig is híres volt arról, hogy az endgame tartalom több száz órányi játékidővel kecsegtetett: ha megvan a maximális szinthatár, jöhetett a reputáció farmolása a több tucat frakcióval, jöhettek a kezdő 20/40 fős raidek éjszakákba nyúló módon, és persze az instázgatás. A Burning Crusade változást hozott, hiszen 10 fős raidtartalmat is kínált (előbb a sokak szerint minden idők leghangulatosabb helyszíne, Karazhan, később a jó öreg trollok problémáit felgöngyölítő Zul Aman), továbbá az összes 60-70 közötti öt fős dungeon tiszteletét tette "heroic" változatban. A heroic elvileg komolyabb nehézség mellé komolyabb jutalmat kínált a játékosoknak: a kezdeti időszakban a heroic kulcsok megszerzése túl unalmas folyamat volt, a heroic insták pedig eszméletlenül nehezek voltak bizonyos kasztok jelenléte nélkül - és a jutalom sem volt valami egetrengető. A Blizzard ezt a problémát orvosolta a WotLK-ban: az összes heroic megoldható, a bossok végre tényleg használható kékeket, az endbossok pedig epic jutalmat dobnak, és nincsenek többé kötelező kasztok: gyakorlatilag bármilyen felállásal végig lehet haladni ezeken a heroic dungeonökön.
Az ötfős tartalom kiegészíti a történetet: Nexus és Violet Hold a kék sárkányok őrületét, Drak'Tharon/Gun'Drak a trollok támadását, a Halls of Lightning/Stone az óriások történetét teszi befejezetté - és akkor még nem is beszéltünk az időutazós Caverns of Time új helyszínéről, amiben a Warcraft 3 legendás "Culling of Stratholme" küldetését élhetjük át újra -ezúttal is Arthas segítőjeként. A Blizzard ezúttal kevesebb induló raid tartalmat kínál - de teszi azt ezúttal különleges, rendhagyó módon. Nincs többé különválasztva a 10 és a 25 fős játék: minden raid két változatban szerepel, a normal mód a kisebb, a valamivel nehezebb 25 fős, Heroic mód pedig a nagyobb létszámú csapatok számára lesz megfelelő. A Blizzard nem volt elégedett azzal, hogy az első kiegészítő előtti utolsó raidet, Naxxramas-t a játékosok elenyésző százaléka próbálta csak ki, a Lich King-ben ez a helyszín visszatért, teljesen átalakított lootokkal, de a régi jó főellenségekkel.
Amíg a Burning Crusade elején a kevésbé jól öltözött tankokkal és healerekkel rendelkező csapatok hosszú hónapokon át voltak bajban akár csak Karazhannal is, de a későbbi raid tartalmak hibáktól hemzsegő összecsapásai is keserű emlékként maradnak meg az emberekben, addig a Wrath of the Lich King lazábban áll a dolgokhoz: minden raid tartalom megcsinálható kevésbé jól öltözött csapatok számára is. Nem kell többé furcsa tűzálló ruhákat készíttetni hónapokon át, nem kell többé imádkozni, hogy legyen online az a bizonyos tank - nem, a Lich King ennél sokkal jobb időket hozott a játékosok számára. Epic öltözéket szerezni könnyebb, mint valaha: az összes szakma képviselői szinte azonnal hozzáférhetnek 2-3, bárki számára legyártható 80-as epichez, a heroic 5 fős tartalom pár napi meglátogatása pedig tovább lilákat biztosít majd - főleg úgy, hogy ezúttal tényleg minden helyszín végén kapunk legalább egy epicet. Ennek köszönhetően végre ismét az ismeretlen emberek is együtt játszhatnak, a 10/25 fős raideket pedig percek alatt össze lehet verbuválni egy kisebb szerveren is - és működni fog a dolog.
Hogy akkor mi választja el a "hardcore" játékosokat a "casual", csak hetente pár órát játszók táborától? Az achievementek, természetesen. A Blizzard már a kiegészítő előtt egy nagyobb patch alkalmával implementálta az Xbox 360-tulajdonsok által szintén Achievement, a PlayStation 3-tulajok által pedig Trophy néven ismert fogalmat: ezek pedig három kategóriába sorolhatók. Az első kategóriába a klasszikus farmolós, sokat nem érő achievementek tartoznak: szerezz ötezer aranyat, szeressen téged minél több frakció, oldj meg minél több questet.... ezekhez csak idő és türelem kell. Mindennek akad persze komolyabb változata: ha tényleg minden küldetést megcsinálunk, vagy begyűjtünk ötven hátast, vagy felfedezzük Outland, Northrend és Kalimdor/EK teljes területét, akkor bónusz elnevezést kapunk a nevünk mögé, vagy éppen új pet/hátas üti a markunkat. A harmadik fajta az, ami leginkább izgathatja a hardcore réteg fantáziáját: ezek azok az achievementek, amelyekhez ügyesség, elszántság és jól felkészült csapat kell. Gyakorlatilag minden Northrendi 5/10/25 fős bossharc megoldható egyszerű módon - de csinálhatjuk úgy is, hogy achievement járjon érte - ezzel bizony minden, magát hardcore-nak mondó játékos hosszú hónapokon át elszórakozik majd. Egy példát említünk csak, mert a többit nehéz pár sorban bemutatni. Az egyik raidboss, Sartharion három őrzővel rendelkezik (mind sárkányok, és persze a főnök is az). A harc legegyszerűbb módja az, hogy körbemegyünk a helyszínen, és mindhárom örzőt egyesével megöljük, majd megtámadjuk a bosst. Így egy viszonylag könnyű harcban legyőzhetjük a sárkányt. Kihívást szeretnénk? Hagyjunk életben egy őrt. Ekkor nem csak a plusz egy sárkány által nyújtott fenyegetéssel kell számolni, de megnő a Sartharion által okozott sebzés is. Ha így öljük meg, több jutalomban lesz részünk. Öljük meg három sárkánnyal (ez a legtöbb csapatnak lehetetlen lesz) - és nem csak achievement, de egy csinos Twilight/Black Drake hátas is a miénk lesz.
Death Knight - debütál az új kaszt
A World of Warcraft fejlődését leginkább a kasztok segítségével követhetjük nyomon. Kezdetben nem volt teljes az idill, a "kasztok közti egyensúly" csak mesekönyvekben létezett. A Blizzard folyamatosan csiszolta, finomította a játékot, és így alakultak ki azok a kasztok (és kasztonként a három, most már jelentősen elkülönülő talent-kiosztás), amelyeket ma ismerünk. Régen csak a protection Warrior volt képes a tankolásra, és csak a Burning Crusade eljövetelekor váltak nagyjából életképes tankokká a protection paladinok és a feral druidák - és ahhoz is nagy utat kellett megtenni, hogy a legjobb healerként elkönyvelt holy Priest mellé felnőjön a feladatra a resto druida, a resto sámán és a holy paladin is. Mára odáig jutottunk, hogy minden kaszt három életképes talentfával bír: bármilyen irányba is megyünk, vagy versenyképes sebzést osztunk ki, vagy képesek leszünk tankolni/healelni. Mégis, a Blizzard emellett úgy döntött, hogy egy új kaszt is bemutatkozik, amely elsődlegesen a tankolás/dps szerepkört vállalja magára: ez lett a Death Knight.
A Death Knight "heroic" kaszt, ami nagyjából annyit tesz, hogy egy új játékos nem kezdheti: ahhoz, hogy egy ilyen karaktert indítsunk, egy 55-ös szintű másik karakterrel kell rendelkezzünk az adott szerveren (hamarosan bármelyik helyen indíthatunk DK altot). Cserébe az új hozzáállásnak megfelelően ahhoz, hogy szabad akaratunkkal rendelkezzünk, végig kell csinálnunk egy epikus küldetéssorozatot, amiben megismerhetjük a Death Knight-ok motivációit, a Lich King-et, és egy igazán ütős felszereléssel vághatunk neki a világnak, két-három óra munkával, és 58-as szinten - ráadásul ingyen kapunk egy +100%-os hátast is, a hozzá tartozó skillel együtt. Ami ennél izgalmasabb: az új kaszt mechanizmusa gyakorlatilag egy ritmusjátékká alakítja a harcokat. Minden Death Knight rendelkezik hat rúnával (2 Blood, 2 Frost, 2 Unholy), egy képesség pedig megadott mennyiségű rúnába kerül (mindhárom ág rendelkezik egy alapvető sebző képességgel, ami 1 adott típusú rúnát használ el), de a komolyabb, nagyobb hatású skilljeink elhasználhatnak két, vagy akár három különböző rúnát is. Minden képesség termel bizonyos mennyiségű runic powert, amelyet a rúnák alatt láthatunk - az elhasznált rúnák pedig 10 másodperc alatt töltődnek vissza eredeti állapotukba. Az összegyűlt runic powerrel további képességeket használunk, a warriorok/druidák rage-éhez hasonlóan.
A Death Knight néhány támadása az eddig hanyagolt disease-eket applikálja rá a célpontra, aminek következtében azok lassabban támadnak, folyamatosan sérülnek, esetleg érzékennyé válnak a sérülésekre. Pár óra gyakorlás után mindenki kialakíthatja magának azt a ritmust, amiben 8-10 másodperc alatt képes végezni egy egyszerűbb ellenféllel, enni és inni pedig az öngyógyító támadás, a Death Strike miatt soha nem kell majd. Az új kaszt fölött nem szeretnénk idő előtt ítélkezni: de tény, hogy a mostani, kijavításra váró hiányosságok ellenére is nagyon eredetire és életképesre sikeredett. Mindhárom talent-kiosztás megtalálja majd a neki megfelelő kihívásokat, és a kaszt ereje pedig a 80-as szintre hangolt tartalomban abszolút nincs eltúlozva: körülbelül annyi sebzést képesek kiosztani, mint a legtöbb más dps-osztály, pvp-ben pedig ugyanúgy megvannak azok, akik ellen nagyon jól, és akik ellen kifejezetten gyengén muzsikálnak.
Summa Summarum
A Blizzard megcsinálta a lehetetlent. Fogta az MMO-k koronázott királyát, a World of Warcraftot, és olyan kiegészítést készített el hozzá, amely szinte minden játékos kívánságát teljesíti. A WoW-al játszani soha nem volt ennyire friss, ennyire relaxált élmény. Minden kaszt minden változata megállja a helyét, a Death Knight-ot szinte mindenki kipróbálhatja, a régi és az új helyszínekre vonatkozó új achievementek és a meggyorsított 60-70 közötti szintezés miatt a régi tartalmak sem állnak üresen és kihasználatlanul. A magunk részéről a The Venture Co. szerverén szinteztünk: a kiegészítő előtti hónapokban akadtak nagyon kihalt esték még a fővárosokban is, a Lich King eljövetele óta azonban mintha életre kelt volna mindenki: az emberek csapatokba szerveződnek, egymás számára idegen játékosok gyűrnek le közösen komolyabb kihívásokat, sokan hosszú évek tankolása/healelése/dps-elése után új kasztokat indítanak, hogy megízlelhessék a játékot egy más aspektusban : a Wrath of the Lich King tagadhatatlanul a WoW Új Aranykorát hozta el. Nehéz megjósolni, hogy mennyi tartalom jön majd - elvégre még nincs a játékban az Arthas elleni elkerülhetetlen összecsapás, de a fejlesztői nyilatkozatok alapján még az Icecrown Citadel előtt legalább két másik konfliktust is raid-formában rendezhetnek majd le a játékosok..
Van persze két megemlítésre váró dilemma a játék kapcsán - olyan dolgok ezek, amelyek nem csorbítják a játék érdemeit, mégis beszélni kell róluk.Az első technikai jellegű: bár a Blizzard tisztában van azzal, hogy játéka többek között azért is ekkora siker, mert nem igényel nagy erőforrásokat, azért csak sikerült az új kiegészítőben a minimum grafikán is annyit javítani, hogy néhány régebbi masinán beállítástól függetlenül is néhol játszhatatlanná vált a játék. Ez számunkra teljesen érthetetlen: néhány nem feltétlenül játékra szánt laptop vagy régi masina birtokosa így óhatatlanul abba fogja hagyni a játékot, mert fizikailag képtelenség lesz az 5-15 fps közötti tartományban hosszú távon szórakozni. A másik probléma inkább csak azoknak lesz fájó, akik a "progress guildek" tagjai voltak: a Burning Crusade-hez képest kevesebb az endgame tartalom a játékban. Van egy újrafelhasznált Naxxramas a maga 15 bossával, a Chamber of Aspect, ahol az 5 Dragonflight kínál egy komolyabb bosst: ebből most egyedül a fekete, az Obsidian Sanctum aktív. Onyxia módjára legyűrhetjük magát a Blue Dragonflight vezetőjét, a józan eszét elvesztő Malygost, és egy pvp-s bosst is meglátogathatunk - ez önmagában tényleg nem sok a BC-hez képest. Tartalmilag nézve kevesebb, minőségileg viszont több, mint az előző kiegészítő elején, ahol megannyi bugos bossfight nehezített a játékosok dolgát: itt ilyenről szó nincs. A kevesebb néha több, itt pedig a raid tartalmat mindenki átélheti, aki egy kicsit is ismeri a játékszabályokat, hajlandó a megbeszélt taktikához ragaszkodni, és azt a néhány "kötelező" epicet megvásárolta magának 80-as szintlépését követő napokban.
A Wrath of the Lich King bizonyíték arra, hogy a Blizzard nagyon is halad a korral: tökéletes időpontban vezették be az achievementeket, hatalmas mennyiségű (ezernél is több) küldetést terveztek meg, komoly történetet fűztek a Lich King fenyegetése köré, és a rájuk jellemző módon aprólékosan kidolgozott Northrendet helyeztek el a játékban. Nem lehet és nem is érdemes minden apró részletét leírni a játéknak, de egy dolog biztos. Most érdemes visszatérni a WoW-hoz, és most érdemes elkezdeni is: néhány hét, ráérős tempóban talán egy hónap, amíg választott karakterünkkel Northrend jeges partjain megvetjük lábunkat: és akkor kezdetét veszi egy kaland, amit nem fogunk egyhamar elfelejteni.