A hősök márpedig visszatérnek. Az újrahasznosított világok kolosszális bálványai, a gonosz alternatív formájával történő véget nem érő hadakozás, a soha meg nem szűnni akaró rókabőr effektus mindig is nagy szeletét képviselte a videójáték kultúra ingoványos mezsgyéjének. Sokak eljátszották már a tűrőhatáruk képességén táncoló rajongók bizalmát és a korábbi jelzők alapján jelenleg a Nintendo a műfaj mestere: csak találgatni tudunk, vajon mikor unja már meg a világ a Kyoto-i főhadiszállás korosodó, megfáradt játékhőseit. Tényleg szükség van még a new york-i vízvezeték szerelőre, Hyrule elárult, felemelkedett, majd víz alá merült világának újbóli felhasználására, vagy a véget nem érő idegen létformák szakadatlan vadászatára? Mindegy, hogy jó- avagy gonosz, kinek a sarja, honnét jött és miért: úgy tűnik, a történelemhez hasonlóan a történetíróknak és fejlesztők által megalkotott galaktikus birodalmaknak is megvannak a saját hallhatatlanjaik. Felmerül a kérdés: a 'videójáték hőskorának idején, a '80-as évek korai szakaszában a rendezői székének melegében üldögélő Yoshio Sakamoto és producere, Gunpei Yokoi vajon gondolt-e arra húsz esztendővel ezelőtt, hogy a világ egyik legismertebb női fejvadásza a következő évezredben is elismert húzóerő lesz a nagy N számára? Aligha. Mégis, a Samus Aran-ba fektetett időszakos bizalom azóta is kolosszális betonlábakon áll - olyannyira, hogy a patinás japán cég okosan megfontoltan az innovatív irányba haladó novemberben debütáló Nintendo Wii megjelenésekor presztízsharcba is hívja az elbűvölő szőkeséget.
Aki kicsit is otthonosan mozog a Galaktikus Szövetség végtelennek tűnő világában, valószínűleg tisztában van azzal, hogy a Nintendonak nem volt más választása. Adott egy tökéletesen bejáratott,hosszú évtizedekre visszamenően megalkotott fejvadászoktól, jótól és gonosztól hemzsegő csodás univerzum, amely azon kevés N sík darabja, amit a tökéletesség igényével sikerült a harmadik dimenzió világára alkotni. A kultikus franchise talán az egyetlen olyan N produktum, amely a sikeres GBA platform előtt az N64 kivételével minden érában csak egy alkalommal tette tiszteletét, ezzel elérve a kultikus és titokzatos mintapéldány jelzőt. Az iménti állítás önmagában nem helytálló, ugyanis a titulus kiharcolásához az adott produktum kiválósága és maradandósága is szükséges. Nos, a Metroid széria tagjai a japán cég legsikeresebb és legmegbecsültebb játékainak állított szentély védelmét élvezik, bár a rajongás tömeges elterjedése csak a Retro Studios bámulatos teljesítménye okán vette kezdetét. Az N egyik legjobb döntését hozta meg azzal, hogy a veteránokból és a lelkes újoncokból verbuválódott amerikai fejlesztőstúdióra ruházta át a 3D-s burkok megalkotását a becsben tartott fejvadásznője számára. A fiatalokba fektetett bizalom nem maradt hálátlan: a 2002-es Metroid Prime több ízben elnyerte az év legjobb, legszebb és leghangulatosabb Gamecube-os akciójátéka címet, míg a Retro Studios számos, a szakmai berkekben elismert legnagyobb díjakat zsebelhette be (az év játéka, az év legjobb GC-s játéka, az E3 legjobb akciójátéka, az év legsikeresebb újonc csapata, a legjobb zenei aláfestés, játékosok díja, olvasók év játéka cím, legjobb GC grafika, legjobb GC-s akció-kalandjáték, legjobb technikai megoldás, stb. az EGM, a Gamespot, az IGN, a Gamespy, a Game Critics a BAFTA és az EDGE alapján). A két évvel később érkező szintén folytatás is páratlan a maga nemében: egyrészt, mert az első olyan alkalom, hogy az adott platformra egy második Metroid játék is készül (a GBA most nem játszik, mert esetében egy később piacra dobott újragondolásról van szó) másrészt azért, mert az újonc csapat sikere következtében a rajongói nyomásnak engedve az N folytatásra adta a fejét, megszakítva ezzel az “új Metroid csak új platformra” felfogást. A Metroid Prime 2: Echoes sikere bár kétséges volt (a folytatások általános megítélését tekintve), de sikerrel végződött, így Samus a fentebbi neves szakoldalak hasábjain ismét kiváló eredményt produkált. A díjak ismertetésétől most eltekintünk, ugyanakkor nem esik nehezünkre elképzelni, vajon a trilógia befejező epizódja (a tény a Retro Studios és a Nintendo szemszögéből is megerősítést nyert, így az MP3: Corruption a Prime trilógia végső, lezáró epizódja) miért választatott ki a cég nextgen platformjának nyitócímei közé. A jó és gonosz harcának kimenetele még mindig nem végleges: két hosszú történetet követően nincs esélyes, így a helyzet rendkívül kapóra jön a Wii szempontjából.
Az előbbiek tekintetében újfent megkérdem: korosodó, elcsépelt, újra és újra megnyúzott termék a Metroid? Bármikor előkapható fejőstehén, ellaposodó, unalmas folytatásokkal? Korántsem. Ha egy történet hosszú évtizedeken keresztül, a futószalag gyártást elkerülve sikeresen fenn tudja tartani az érdeklődést az összes generáció számára, nem azonosítható a napjainkat sújtó Mainstream maszlaggal. Akkor vajon mi vezetett a széria újbóli elővételéhez? A játék önnön sikere mellett gyaníthatóan számos egyéb tényező is közrejátszott az exkluzív nyitócím titulus bejelentéséhez. Ad1: belsős akciójátékból meglehetősen kevés tanyázik a boltok polcain? Ad2: a cég gyermekpártoló kínálata ellen indított hadjárat kiváló kiindulópontja? Ad3: az innovatív irányba mutató irányítási metódus az eddig talán legtökéletesebb konzolos FPS alternatíva lehet, amely tökéletesen ráhúzható a Metroid Prime széria vezérlési elvére? Ad4: hatalmas rajongói bázissal rendelkezik, amely anyagi szempontból is fontos a konzol debütálásakor? Valószínűleg mindegyik.
A Metroid széria nem csak mesterien eltalált játékmenetéről, nehézségéről és hangulatáról volt híres: az újabb epizódoknak mindig sikerült számos újdonságot felmutatni elődeikhez képest. Az eltérő helyszínek, a történeti cselekmények, a főhős és az őt övező idegen fajok, a fegyverzetek, valamint Samus bio-mechanikus Chozo-páncéljának új képességei nagyban hozzájárultak az újabb sikerekhez (arról nem beszélve, hogy homlokegyenest megváltoztatták a korábbi tapasztalatokat, mialatt az elődök által szerzett értékes információkat is felhasználták). A fentebbi kijelentések a Wii nyitócímként elhíresült Metroid Prime 3: Corruption esetében sem lesznek másképp. A Retro Studios bár teljes egészében a Wiimote képességeihez szabta a játékot, amely állításaik szerint konzolokon eddig soha nem tapasztalt élményekkel gazdagítják majd a játékost (A hősnő interaktív mozzanataira a Wiimote mozgásérzékelős gyroscope technológiája is befolyással lesz). Samus az új irányítás ellenére néhány régebbi ismerős mozdulatot is képes majd végrehajtani - ezt a prezentációkban látott Grapple Hook mozzanat támasztja alá, bár az elektromos inda eredeti rendeltetése mellett (elérhetetlen helyekre való feljutás/átjutás) az ajtók és zárszerkezetek szétrombolására is alkalmas, sőt! A közelharcban bevethető fegyverré vált, mivel az űrkalózok kézben tartott pajzsát is elránthatjuk vele. A tárgyak, berendezések és a környezet scannelésére továbbra is számítani kell mint logikai betétre: a fegyverek a már megszokott módon charge-olhatóak (gerjeszthetőek), de újdonság, hogy erejüket tetszés szerint kombinálni is lehet majd., A különböző lövegek használatát tekintve egyelőre a mezei, ámde továbbfejleszthető Power Beam az egyetlen, amiről tudomásunk van, de másik három típus is helyet kap majd a hősnő repertoárjában. A Metroid Prime legnagyobb újítása a 2D-s epizódokhoz képest a Visor funkció: a Predatorhoz hasonló rostély az általános információk (HUD) mellett a fény és a hang eltérő spektrumait hivatott mutatni: a Scan Visor az információgyűjtéshez szükséges, míg az Attack Visor a célzást hivatott segíteni. Az MP3-ban ezen kettő alapból megtalálható, illetve újra visszatér az első epizódban megismert X-Ray röntgen Visor egy kibővített válfaja, amellyel Samus a láthatatlan és magasabb energiasíkon létező dolgokat képes majd érzékelni. A negyedik Visor-ról nincs információnk, Retro-ék teljes titoktartásba burkolóztak az új képességeket illetően. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a fejlesztői interjúkból és az E3-on kipróbálható demóból arra lehet következtetni, nem csak egy Wiimote-ra optimalizált folytatást kapunk: az új epizód a srácokra jellemzően hemzsegni fog az újításoktól, amely nem csak magát a felszerelést és az irányítást, hanem a megszokott játékmenetet is nagyban érinti. Samus továbbra is Chozo bio-mechanikus páncéljának védelmét élvezi, amely ugyanúgy upgradelhető és bővíthető, mint a korábbi típusok. Alap funkciója a Morph Ball, de a Screw Attack, a Space Boots és a többi alapfelszereltségként jelentkező addon is felpakolható majd rá a játék során. A célzást most is automata rendszer segíti, a hőkövető és automata fegyverek esetében elegendő lesz csak a célpontokat kijelölni, a target system elvégzi helyettünk a többit.
A történeti szálat tekintve az MP3: Corruption az MP2: Echoes cselekményeit viszi tovább: az MP1-ben a végkifejletben diadalmaskodó Samus DNS-ét lemásoló Metroid Prime nem pusztult el a folytatásban sem. Az Ing-eket és az Aether bolygó sötét dimenzióját megsemmisítő, és ezzel a Luminoth fajt megmentő fejvadász arról nem szerez tudomást, hogy a Dark Hunter környezethez alkalmazkodó felépítéséből adódóan nem pusztítható el ilyen könnyen. Az űr sötétjében leledző anyagi matéria ismét alakot ölt és tökéletes gyilkológépezetet alkot. Dark Samus teljes tudatában esküdt ellenségévé válik hősnőnknek és a mutagén Phazon segítségével folyamatosan megfertőzi a bolygók vegetációját, hogy fennmaradását biztosítva elpusztítsa a békés fajokat, élükön esküdt ellenségével, Samus Arannal együtt. A mélyebb szálakat nem ismerjük: az E3-as demó alapján annyira derült csak fény, hogy a Galaktikus Szövetség Zero szektorában levő bázist ismeretlen okokból űrkalózok lepik el. Samus űrhajója (amely a történetben legmesszebbre jutó Metroid Fusionban bemutatott új típus) a közelben tartózkodik, így fejvadászunk rögtön a helyszínen terem, hogy kiderítse, mi volt az indíték.
Phazon enciklopédia
Bár a Phazon a Metroid Prime trilógia központi problematikus foltja, sokak számára nem ismert, valójában mi is ez. Nos, a **Phazon** egy **radioaktív** és **erősen mutagén anyag**, amely erőteljesen fertőzi a vegetációt és durva elváltozásokat okoz az élővilágban. Nem tudni, pontosan hogyan jött létre, az egyik elmélet szerint a bölcs Chozo faj által benépesített Tallon IV-re érkezett idegen meteoritból származik. A Samus-t felnevelő Chozo nép még magas technikai fejlettsége ellenére sem tudta megfékezni a bolygó pusztulását, ezért a tanács döntése értelmében elhagyták egykori szülőbolygójukat. A galaxis fenegyerekei, az Űrkalózok azonban kísérleteket folytattak a mutagén anyaggal, így arra a megállapításra jutottak, hogy az **ionizált Phazon** pillanatok alatt képes végezni bármilyen élőlénnyel, akivel kapcsolatba kerül. Akadtak azonban kivételek: néhány speciális létforma, mint pl. a **Metroid**ok erős aktivitást mutattak a Phazon szennyezés következtében, így erősebbé, arrogánsabbá és veszélyesebbé váltak, mialatt mutációk is végbementek rajtuk. Számos variációja létezik mind állagát, mind színét és erejét tekintve - a legerősebb, narancssárga válfaja ellen még a Phazon Suit sem nyújt 100 %-os védelmet.
Elsődleges feladata a bázis automata védelmi rendszerének aktiválása lesz, ám mikor sikerülne a feladatot teljesítenie, esküdt ellenségével, a családját és az egész K2-L kolóniát elpusztító űrkalóz katonai parancsnok Ridley-el kerül szembe, akinek cyborg inkarnációját, Meta Ridley-t már sikerült elpusztítania az MP1-ben. Mivel az NDS-re készült Metroid Prime: Hunters az MP1 és MP2 között játszódik, ezért ildomos volt az “új fejvadászok” koncepciót is bevetni. Amellett, hogy meglepően sok régebbi pozitív és negatív karakter tér vissza a folytatásban, a galaxis legfurább fejvadászai is belekeverednek a történetbe. Akadnak közöttük barátságosak és ellenséges szándékúak is: előbbivel már a demóban is találkozhattunk Rundus személyében, aki fagyasztó képességével Samus segítségére siet, majd Ridley pusztulása (amely valószínűleg nem a végleges, ugyanis egy apró felvillanásban az E3 alkalmával más helyszínen is harcolt Samus a rettegett vezérrel) után meg is menti fejvadászunkat. A Wii képességeihez mérten végre már beszélnek a karakterek: Kenji Yamamoto varázslatos dallamai mellett (igen, a mester ismét visszatér az első epizód után, hogy vadonatúj szerzeményével tökéletes alapot szolgáltasson a játéknak) eltorzult, eredeti hangjukon hallhatjuk őket, így a nextgen konzol eljövetelével talán a Nintendo-nál is beköszönt a szinkron korszak. Dark Samus immáron a Galaxis egészét fenyegeti, ahogy az ismeretlen létforma bolygóról bolygóra haladva fertőzi meg és pusztítja a vegetációt. Eközben a Galaktikus szövetség központi számítógépes rendszere, az Aurora egység (Aurora Unit) egy idegen vírus következtében teljesen leáll (nem nyert megerősítést, hogy az űrkalózok műve-e vagy sem), így Samus útra kel, hogy az új világokban leselkedő borzalmakat likvidálásához új fegyvereket és tudást szerezzen, majd végül szembeszálljon és egyszer,s mindenkorra leszámoljon a galaxist jelentő fenyegetéssel. A Retro Studios szerint az MP3: Corruption az eddigi legjobb, legszövevényesebb, és legnagyobb meglepetésekkel szolgáló Metroid játék, ami valaha is született.
Ennek megfelelően Dark Samus aljas tervei csak idővel derülnek majd ki: új koncepció, hogy a Hunters-ben bevezetett bolygóközi utazás az MP3-ban is visszatér, azaz Samusnak egyszerre több helyen, sok összetett dolgot kell majd véghezvinnie az ügy felgöngyölítése érdekében. Arról, hogy lesznek-e űrcsaták, egyelőre nincs információ, de az eredeti koncepció szerint erre nem kerül sor. Az idegen bolygók mindegyike eltérő civilizáció romjait rejti, akárcsak az MP1-ben található Tallon IV, amely a Samust felnevelő Chozo nép civilizációjának adott otthont egykor. Gyanítható, hogy a Luminoth-ok és a Chozok mellett a további két ismert faj, a N'Kren és Ylla szülőbolygói is az átkozott Phazon, Dark Samus és az Űrkalózok terveinek áldozataivá válnak (utóbbiak szerepe egyelőre még nem tisztázott a történetben). A Stage boss-okat gyaníthatóan a bolygók Phazon-nal fertőzött és a sorozatból ismert korábbi ellenségek válfajai adják majd, akik együttesen lépnek fel a galaxis elismert és sikeres szőke fejvadászával szemben.
A fentebbiek alapján nem bocsátkozunk előzetes találgatásokba, azonban nem rejtjük véka alá azt sem, hogy nagy várakozásokat támasztunk a legújabb Metroid-dal szemben. Ha igaz, amit az E3-as beszámolók, személyes tapasztalatok és a fejlesztői interjúk alapján feltételezünk, akkor nagyon izgalmas kalandoknak nézünk elébe. A Wii koncepció már önmagában érdekes színfoltja a konzolos játékiparnak: sok kritika és kétkedés fogadta az N új stratégiáját, azonban hogy mennyire lesz életszerű és sikeres, csak a kilövés után lehet kimondani. Személyes vélemény: jómagam keresztül-kasul ismerem a Metroid univerzumot. Elfogultság nélkül állítom, hogy a Legend of Zelda: Twilight Princess mellett ez az a játék, ami mindenképpen kötelező beszerzéssel bírHAT a megjelenéskor, HA beváltja a hozzá fűzött reményeket. Samusban eddig sohasem csalódtunk, remélhetőleg az új felfogás hírnöke továbbviszi eme nemes örökséget.