Yakuza: Like a DragonTeszt

2005-ben, az első Yakuza játék (japán) megjelenésekor valószínűleg még maga a játékot kiadó / fejlesztő SEGA sem gondolta volna, hogy tizenöt évvel később a széria még mindig fut, és éppen a tizennyolcadik felvonását ünnepli - ebből nyolc játék tartozik a sorozat fősodrába, a többi mellékág. Tizenöt év, tizennyolc játék - itt volt a legfőbb ideje annak, hogy a japán stúdió változtasson a régi formulán, esetünkben: lecserélje a Yakuza jó öreg pofozkodós harcrendszerét körös összecsapásokra, és ezzel teljes értékű japán szerepjátékká alakítsa azt. Jó döntés volt? Azt majd meglátjuk, figyelemfelkeltőnek mondjuk tökéletes volt, annyira, hogy még az olyan magafajta játékosok is leüljenek elé, akik az elmúlt évtizedben úgy voltak a JRPG-kel, mint W.C. Fields amerikai komikus az elefántokkal: megnézni azért még megnézem őket, de otthon nem tartanék belőlük egyet se.

A változtatás szándéka mondjuk nem csak a harcrendszerben mutatkozik meg, hanem a szereplőgárdában és a helyszínben is. A Like a Dragon a sorozat fősodrába tartozó epizódok történetében először főhőst cserél, nyugdíjba vonultatja a jó öreg Kazuma Kyriu-t, helyébe Ichiban Kasuga, egy (kezdetben) forrófejű (kezdetben) ifjonc lép, aki a játék elején jakuza-karrierjének első (meglehetősen brutális) lépéseit teszi. Mivel a trailerek a sztoriból rettenetesen sok mindent nem árulnak el, én is megpróbálok (amennyire lehet) spoiler-mentes maradni, szóval: egy két-három órás nagyon sztori-központú prológus után a játék idősíkot és helyszínt vált, a kezdeti 2001-ből (és a klasszikus Kabukichoból) előreugrunk tizennyolc évet a yokohamai Isezaki Ijincho negyedbe. Hogyanokat és miérteket fedje a spoiler-nélküliség jótékony homálya, de biztosíthatok mindenkit, hogy nem időutazásról van szó, az okok ennél jóval prózaibbak és tragikusabbak.

A Yakuza mindig is erősen sztoriorientált sorozat volt, most sincs másként, a prológus első három órája nagyjából 2:1 sztori:gameplay arányt tud felmutatni, ami esetünkben egyáltalán nem baj, az expozíció ugyan bőséges, de abszolút szükséges, a Like a Dragon itt alapozza meg úgy Ichi karakterét, hogy a játékos később (javarészt) el tudja fogadni azokat a dolgokat amit csinál, és azokat a döntéseket, amit hoz. A széria visszatérő motívuma a nagybetűs Becsület, most sincs másként, Ichi legfontosabb motivációja ez, néha európai szemmel elfogadhatatlan mértékben. A prológus után a történet gyorsabb ritmust vesz fel, és azt kell, hogy mondjam, hogy az egyik legszórakoztatóbb, és legizgalmasabb (esetenként: legfurcsább) videójáték-sztori, amit az utóbbi időkben megtapasztalni volt szerencsém. A történet mindig érdekes, folyamatosan dobálja a nyakadba a furcsa / excentrikus karaktereket, és azon kapod magad, hogy nem azért folytatod a játékot egy késő esti órán, mert szintet akarsz lépni, hanem azért, mert meg akarod tudni, hogy mi történik a következő fejezet elején.

A másik nagy kérdés az, hogy JRPG-nek milyen a Like a Dragon? Ha röviden kéne jellemeznem: jó. Nem szuper, nem kiemelkedő, legfőképp: nem újító, de teljesen jó. Ha az elmúlt két (három) évtizedben játszottál legalább két-három klasszikussal a műfajból, kapásból otthon fogod érezni magad. Maximum négyfős csapat (a játék erre nagyon komótosan enged rá, valahol a tizedik játékóra környékén lesz teljes csapatod), job-szisztéma (azaz maga a karakter és a választott karakter-osztály egymástól különállóan fejlődik, utóbbiakat váltogathatod), időzített gombnyomkodással megfűszerezett körös harcok, a szintlépsekkel megnyíló új képességek (ezek osztályfüggők), és egy rakás statisztika / mérőszám, amit rengeteg (rengeteg!) módon tudsz fejleszteni. Fejlesztheted például külön a karakter személyiségét (hatféle külön vonalon), de ráerősíthetsz a többi karakterrel való barátságra / kötődésre is. Van kraftolás, vannak a karakterekre pakolható cuccok, többféle fura fegyver (igen, agyonverhetsz valakit egy vibrátornak látszó tárgyal, amit a játék csak „masszázsbotnak” hív - végül i az, nem?), plusz igény és lehetőség sok-sok pénz összegyűjtésére. Lesznek a többi karakterrel összekapcsolható szuper-támadásaid, és szükség esetén ÜtlegHaverokat (Poundmates) is behívhatsz pár különösen nagy pofon erejéig. Vagyis: van itt minden, ami egy ilyen játékban benne kell, hogy legyen, egy valami hiányzik: bármiféle innováció. Minden szép és jó, de (szinte) mindent ismerünk máshonnan.

Ami mégis egyedivé teszi a Like a Dragon-t, az a környezet, az Ichit körülvevő karakterek, és a (sorozattól megszokott) tonnányi melléktevékenység és küldetés. Ezek még felsorolni is bajos, mert a „mi van benne?” egy gyors „mi NINCS benne?” viszont-kérdés a megfelelő válasz. Szeretnél egy őrült tudós számára ellenfeleket katalogizálni? Jöhet egy kis fémdobozgyűjtés bicajon, vagy apró kikaparása az italautomaták alól? Oké, ez nem hangzik túl izgalmasan, mit szólnál egy jófajta karaoke-hez? Vagy várj csak: izgi gokartverseny? Vagy beiratkoznál egy iskolába? (Vigyázz, tesztek is vannak, sokféle!) De ott vannak a klasszik SEGA játékokat kínáló árkádok, és lehet még növényt termeszteni, és vihetsz egy teljes saját üzletet, és lehetsz felbérelhető szuperhős ééés…. tennivalóban nincs hiány, garantáltan nem fogsz unatkozni. Már csak azért sem, mert a mellékküldetések jó része izgalmasabb helyettesítője az egyszerű, a random ellenfelek bedarálásából álló grindolásnak. Mert grindolás van, nem szörnyű, nem lélekölő, de van - hogy nem unsz bele, és nem hagyod ott ezért a játékot, nagyban köszönhető annak, hogy a Like a Dragon sok-sok lehetőséget kínál arra, hogy alternatív módon szerezz pénzt és tárgyakat, vagy fejleszd a karaktereidet.

Végül érdemes pár szót ejteni a Like a Dragon technikai aspektusairól is, leginkább azért, mert ez az első Yakuza, ami Xbox platformokra is elérhető, sőt kapásból négy Xbox platformra, közülük kettő a két napja debütált két nextgen masina. Ez azért érdekes, mert a széria pár éve eszközölt engine-váltása pozitív vizuális változásokat hozott ugyan, de a megszokott hatvan frame per szekundumot is lefelezte. Friss Xbox SX tulajdonosként (a natív 4K felbontáson kívül) ebben kapsz többet - visszakapod a 60fps-t. Ami jó dolog, de a körös harcrendszer okán kevésbé lesz látványos, mintha maradtak volna a realtime bunyók, de hééé, a hatvan mindig jobb, mint a harminc, nem igaz?

A Yakuza: Like a Dragon lehetne szimplán becsületes JRPG iparosmunka, de az izgalmas sztori, a gondosan kidolgozott karakterek, a bizarr humor, a hangulat, és történet fősodrán kívül eső rengeteg tennivaló és lehetőség bőven kiemelik az átlagból: a sorozat régi rajongóinak és a JRPG fanoknak egyaránt nyugodt szívvel ajánlható.

8/10

***Yakuza: Like a Dragon

Platform: PC, PS4 (tesztelt), PS5, XO, XSX, XSS

Kiadó / Fejlesztő: SEGA / Ryu Ga Gotoku Studio

Megjelenés: 2020. 11. 10. | Ár: 60 EUR***