Bár a pikminek sose érték el azt az ikonikus státuszt, mint amit Mario vagy Zelda (ő a zöldsipkás srác, ugye?) azért minden valamire való Nintendo kedvelő szívében ott vannak. Mert hogy kik is ők - teszed fel magadban a kérdést te, aki esetleg nem ismered behatóbban a Nintendo franchise-okat. Röviden: picurka répa szerű lények, akiket kisméretű marcipán-űrhajósok adjusztálgatnak/diszponálgatnak/küldenek harcba/végeztetik el velük a piszkos munkát. Te mint jókedélyű játékos természetesen kis asztonautádat/asztronautáidat irányítod és rövidke (a játékon belül egy nap, valójában tizenpárperc) etapokon keresztül igyekszel minél több tervezett tevékenységet elvégezni.
Az első Pikmin játék mindannyiunk kedvenc Gamecube-jával majdnem egyszerre látott napvilágot, újszerű játékmenete sokak tetszését elnyerte, ennek ellenére nem kényszerítette a vásárlókat a gép tömeges fogyasztására. A sors ironiája, hogy a Gamecube-nál kizárólag egyetlen rosszabbul fogyó asztali Nintendo gép, a Wii U első negyedévében megjelenő Pikmin 3-nak sikerült ezt a bravúrt megismételnie - mi sem nyilvánvalóbb annál, hogy a nagy N a kurrens újrakiadási hajrájában le fogja porolni a jobb sorsra érdemes játékot is.
Nade első körben nézzük az alapfelállást: Sebaj Fóbiásra erősen hajazó főhőseink boldogan éltek a Koppai néven futó bolygójukok, míg egy nap rájuk tört a rút felismerés: kicsiny planétájuk nyújtotta majdhogynem összes táplálékukat felélték! (ne, ne keress áthallásokat más vélt vagy valós helyzetekkel drága barátom, még véletlenül se) Mit tesz ilyenkor Koppai bölcs népe? Teljesen természetesen expedíciókat indítanak más bolygókra, hátha ott van még elfogyasztható materiál. Ennek az expedíciónak három tagja képzi a játékunk alappillérjét, akik természetesen képtelenek normálisan leszállni a PNF-404 nevű (a rövidítés helyes megfejtése kommentbe jöhet) - keresett anyagok szempontjából egyetlen ígéretes planétára. Így persze az űrhajó egyes kulcs-alkatrészeinket megtalálása is feladatunk a különféle gyümölcsök felderítése mellett. És magától érthetődően mindenhol halálos veszély leselkedik hőseinkre, de szerencséjükre a pikminek is felbukkannak, akik céltalan kis mindennapjaikban épp ráérnek segíteni…
A játékmenet a következőképp néz ki: kapitányunk leszáll az aktuális derűs hajnalon a felszínre, magához szólítja a pikmineit és elindul felderíteni a terepet. Amennyiben több kapitány indul el a felfedező útra, úgy módjukban áll többfelé elindulniuk. És itt jött baromi jól a Wii U érintőképernyője, hisz a térképre bökve gördülékenyen tudtad intézni a különféle taszkokat - és értelemszerűen ez a Switch verzióból második képernyő híján kimaradt. Persze lemondani nem kell erről az igen hasznos funkcióról, csak minden ilyen akciónál meg kell állítani a játékot. Nem mondom, hogy ipari mértékű hátrány, de a Wii U-s megoldás jóval elegánsabb volt. No, ott tartottunk, hogy a kapitány elindul, mögötte a pikminek trappolnak, akik afféle univerzális problémamegoldó wolf-ként funkcionálnak: ha egy ellenséghez vágod őket, akkor legjobb tudásuk szerint nekiállnak csépelni a gaz ellenlábast, ha valami szállítandó dologra dobod őket, akkor szépen felkapják és elviszik a megfelelő helyekre. Szóval kvázi intelligens kis lények - mondjuk útvonalukban két pont között néha csak az egyenest ismerik és emiatt előfordul hogy beakadnak lehetetlen helyekre, amikoris ostoba nyomoroncoknak fogod becézni őket, de szerencsére nem gyakran.
Eddig úgy tűnhet, hogy a Wii U verzió mellett hátrányból indul a Switch port, de szerencsére a Gamepad-instant-diszponáló funkcióit bőven kárpótolják a különféle plusz tartalmak. Első körben: mindhárom DLC jár az alapjáték mellé, ami önmagában elég komoly tartalmi bónusz. Ezek jóval rövidebb lélegzetvételű, jobban tagolt kihívás csomagok, egymáshoz különösebb kötődés nélkül: többnyire az a dolgunk, hogy az adott kis pályarészen, rövidke időkeretünkbe besúvasztva felszedjünk mindent, vagy ledaráljuk az összes ellenséget.
Ezeket némi extra pénzmagért mondjuk Wii U-ra is beszerezhettük, a valódi újdonság az extra spicy nehézség, a Piklopedia (igen, Pikmines enciklopédia) és egy teljesen új plusz sztorivonal képében van jelen. Ja, és majd elfelejtettem: mind a teljes sztori, mind a bónusz tartalmak végigjátszhatóak két személyes coop módban. Ez különösen jó pont, egész másfajta élmény egymással szájkaratézni a közös (és nemes) cél érdekében, mint háromfele osztani figyelmünket.
Hogy megér-e egy 7 éves játék teljes árat, nem könnyű kérdés. Bár látványban továbbra is egy kissé kétarcú (némely elemében csodaszép, némely elemében PS2 - még mindig látszik, hogy eredetileg Wii-re készült a játék) teljes mértékben állítható, hogy távolról sem 2020. Technikailag abszolút rendben van, különösebb döccenés nélkül fut mind tévén, mind kézben. Ellenben ha a tartalmat nézzük, a Pikmin 3 Deluxe-nak semmi oka szégyenkezni: a sztori módja önmagában elég tartalmas, ha hozzáadjuk a plusz tartalmakat, a kétféle multiplayer módot azt hiszem egy elég szép kis pakkot kapsz a pénzedért. Ha első találkozásod a kis színes répákkal, akkor ennél jobb belépőt nem nagyon találhatsz. Ellenben ha Wii U-n már gyümölcsmentesítetted a PNF-404-et, akkor elég nagy rajongónak kell lenned ahhoz, hogy ezekért az extrákért újra benevezz.
***Pikmin 3 Deluxe
Platform: Nintendo Switch (tesztelt)
Kiadó: Nintendo | Fejlesztő: Nintendo EAD
Megjelenés: 2020.10.30. | Ár: 59.99 USD***