Komoly fejtörést okozott végiggondolni, hogy mikor játszottam utoljára tenger alatti akciójátékkal. Igazából most sem teljesen egyértelmű a kérdés, mi több, az első Aquanox az, ami beugrik, és ami 2001 után járt valamikor a középsulis számítógépemen. Pedig a téma hálás. Hálás az űrjárgányos-tengeralattjárós-felszíni 6 DoF járgányos akciójáték műfaj, hálás a tengeri környezetben rejlő vizuális lehetőségek sora, és hálás a sztori szempontból sem agyonhasznált környezet is. Az Aquanox: Deep Descent jó érzékkel kereste a helyét a videojáték-piacon, de persze nem tud minden ponton előremutatni. Ez is valami? Ez is valami!
Ugyanis minden nyűg ellenére azt vettem magamon észre, hogy szeretek leülni a játék elé, és egyfajta odakuckózós élményként várt engem a mélytengeri hajók pilótafülkéje. Imádom a tengert, és az Aquanox jól megfogja a mélyvízi, poszt-apokaliptikus technológiától elvadult világot. Ezzel már az egyik legfontosabb strigulát be is húzza magának a program. Véleményem szerint a tengeri terep hangulatos, a maga módján jól néz ki, és a súlyos atmoszféra szinte csak úgy horpasztja magam köré a képzelt kasztni burkát. A sztorival is egész kellemesen elvoltam. Négy, hibernálásból frissen ébresztett hőst irányítunk (egyedül egy hajón, vagy akár négyen-négyfele kooperatív módban), akik hosszú álom után belekeverednek a tengerfenék frakcióinak ügyes-bajos dolgaiba. Az NPC-k és a hősök sem egy Uncharted játékból léptek elő, de annyira pont érdekesek és egyediek, hogy idővel az emberhez nőjenek. De mit tud a játékmenet?
Főleg három alappillérre építkeztek a játék mögött álló designerek. Az első és legfontosabb a harc. Hajónkkal a vízalatti közeg dinamikájának megfelelően, kicsit lassan, kicsit megfontoltan, de széles repertoárral küzdhetünk az ellenséges hajók ellen. A sztori alatt egyre durvább arzenált nyithatunk meg, mely mindegyik eleme egyedi harci megközelítést igényel. Érdekes mechanika a „szökkenés”, amivel gyors kitérést tehetünk valamilyen irányba, de ezt külön tartályok szabályozzák a járgányon, a tartályoknak pedig cooldown-szakaszuk van, nem használhatjuk a hopponálást akármikor. Vannak másodlagos aknáink, elterelőink, és természetesen pajzs-páncél kettős réteg borítja a hajónkat. Ha az előzőt leszívják, akkor a hajótest sérül. Szerencsére mindkét mutatón „gyógyíthatunk” 3-3 HP tankkal, amit random dobnak a lelőtt hajók, vagy a tengerfenéken szétlőtt ládák. Ha már láda… a loot a második pillér. A radaron is jelzett roncsokból általában alapanyagot „szkennelhetünk” ki, ami a bázisokon lőszer- és fejlesztés kraftolásra használható. Van némi gazdasági vonal is a játékban. A lelőtt hajók, teljesített küldetések, vagy opcionális megbízások után pénzt is kapunk - ezt megint csak fejlesztésre költhetjük. A rendszer semmi extrát nem nyújt, mondhatni kicsit el lehetett volna képzelni fantáziadúsabb nyersanyag-menedzsmentet is, de legalább nem megy a játék az erőltetett kereskedelmi vonal fele, amihez nekem soha nincs türelmem az űrjátékokban sem.
Utolsó fontos alapként a felderítést és az utazást mondanám, mert a terepek átszelése is az élmény része, és nekem az őszi hangulatom mellé hihetetlenül jól passzolt ez a meditatív, olykor pszichedelikus utazgatás. Oké, lassú a tempó, meg annyira sok látnivaló nincs a mélyben. Engem valahogy mégis megfogott Aqua világa, aminek egyes térképeit kapukkal köti össze a játék, egy nagyobb, nyílt világ érzetét keltve. Ezt segíti a kellemes hajó-irányítás és az atmoszferikus zenei aláfestés is.
Sajnos az Aquanox ott tüdőzi le a tengervizet, ahol a fenti mechanizmusokat nem tudja izgalmas, lebilincselő és változatos vonalvezetésre felfűzni. A lövöldözés-loot-felfedezés túl hamar lesz rutinszerű, és csak alkalmanként tud a játék meglepetést okozni a misszió-design szempontjából. Ezek a pontok tovább is lendítik aztán az embert, csak hogy utána egy újabb „menj oda-lődd szét őket-gyere vissza” feladattal találkozzunk. Érdemes kisebb porciókban próbálkozni, a játék meghálálja, ha nem 4-5 órás húzókra akarjuk teljesíteni a kb. 10-15 óráját. Ezt az értéket modulálhatja a lelkesedésünk a másodlagos küldetések iránt, illetve vannak nehézségi tüskék is. Ilyenkor jellemzően más fegyver, más hozzáállás átlendít minket a kihíváson, de sajnos a játék nem vezet rá minket a repertoár lehetőségeire, ezeket régimódi elven, próbálkozások során nekünk kell majd kitalálni. Sajnos van még egy kritikus pont, ami mellett nem lehet elmenni: a játék multija totál döglött, mint egy partra vetett cet tetem.
Mindent egybevetve itt is egy tipikus problémába ütközünk. Egy sikeres Kickstarter kampány sem biztos, hogy elég ahhoz, hogy az Aquanox: Deep Descent a potenciáljának megfelelő címmé nője ki magát. A játék nem AAA kategóriás (az ára sem erre utal), de nem is B - valahol a kettő között tanyázik. A THQ ügyesen lavíroz az ilyen projektek között, és eskü jól is teszik. Az Aquanox ugyanis talán régen is pont ebbe a kategóriába tartozott. Mindig beszéljük házon belül, hogy kicsit hiányoznak ezek az „átmeneti” játékok. Az Aquanox nagy valószínűséggel pozitív szájízt hagy majd a tengeralatti lövöldék kedvelőinek, de nem tud elég nagyot merülni ahhoz, hogy új klasszikusként üdvözöljük.
6/10
Aquanox: Deep Descent | Platform: PC (tesztelt), PS4, XO | Kiadó, Fejlesztő: THQ - Digital Arrow | megjelenés: 2020. 10. 16. | Ár: 30 EUR