Jön. Jön az új WoW-kiegészítő. Nincs sok hátra, hogy megint az MMORPG-rajongók milliói ugorjanak egymásnak, egy részük nosztalgia által fűtött hype-vonatról üvöltözik, mások irigyen figyelik a “nem megérdemelt” sikereket, megint mások egy olyan korszakba menekülnének, amikor még Minden Annyira Nagyon Jó Volt. És persze megint jönnek azok, akik ugyan napi sok órát töltenek el fórumon egymás meggyőzésével, de azért jobban esik mindez, ha közben le lehet nézni azokat, akik ezt a förtelmet egyáltalán elindítják, nemhogy napi szinten játsszák. Szóval izgalmas időket élünk megint. De: nem lehet ezt újra és újra végigcsinálni végtelenszer anélkül, hogy ne fedeznénk fel benne ismétlődő mintákat, változásokat. Mennyiben más a Legion, mint az eddigi kiegészítők, és mit jelent másnak lenni egy ennyire elfásult, ennyire kiismert zsánerben, mint amibe jelenleg a WoW tartozik? Nem könnyű a kérdés!
A KEZDET ELŐTT
Azért nehéz az egész WoW-jelenséget teljesen egzakt módon körülírni, mert az egész online szerepjáték-világ rengeteget változott, és ezzel együtt változott (Köpönyeget forgatott? Elárult! Új szintre lépett?) maga a World of Warcraft is. Kezdetben, több mint tíz évvel ezelőtt még nem volt bevett gyakorlat az, amit manapság csak a vidámparkos MMO alapoknak hívunk. Kezdetben ugyanis az online mmo-játékok mai szemmel nézve kifejezetten idegölő, kegyetlen, embert és türelmet próbáló játékok voltak. Könnyű volt elrontani, még könyebb volt hosszú távon elrontani, az ember önmagát szivató képességét pedig csak mások ármánykodásai múlhatták felül, ha épp ő húzta a rövidebbet. A legritkább tárgyakat szinte sosem szerezhette meg bárki magányos játékkal, hiszen a csapatjáték, az egymásra utaltság adta az online rpg fő varázsát. A World of Warcraft megjelenésekor félúton volt az igazán szivatós rpg játékok és a kellemesebb, játékosbarátabb MMO-k között. Nem vesztetted el a geared, ha meghaltál, de azért nem is kaptad azt ingyen. Tudtál végre egyedül is kellemes tempóban (hónapokon át tartó utat követően) eljutni egy bizonyos végjátékig, de az igazi csúcsok eléréséhez barátokra, guildekre volt szükséged. Ez már akkor sem tetszett mindenkinek: Everquestesek, DaoC, Ultima Online játékosok néztek ferde szemmel a Blizzard “könnyített”, és ezzel együtt hozzájuk képest hatalmas sikereket és népszerűséget elérő megoldásaikra. A WoW fellazította az MMORPG világának szabályait, és ami utána következett - nos, az szinte már történelem. De ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne alaposabban körbejárni.
Milyen utat járt be a WoW az elmúlt évtizedben - és vele együtt az MMO-k műfaja? Nem hagyta érintetlenül a műfajt az, hogy maga a játékvilág is egyre áramvonalasabb, kényelmesebb lett. A 2010-es évekhez közeledve egyre kevésbé volt cool az a koncepció, hogy csak azért szopassuk a játékosokat, mert megtehetjük. A Blizzard kiegészítőről kiegészítőre emelte ki sebészi precizitással azokat az elemeket a játékkal, amik valóban, nagyítóval szemlélve nem tettek hozzá sokat a játékmenethez (sőt: semmit nem tettek hozzá), de kellemetlenséget tudtak okozni, ha valakinek nem volt információja arról, hogy mit kell kezdeni velük. A játékmenet megmaradt mélynek és összetettnek, a legmagasabb szinteken biztosan, de már nem huszonöt változóból állt össze a karaktered élménye, hanem csak 5-8-ból. A rivális MMO-k és a WoW közösen kialakították a “vidámpark MMO” koncepcióját, ahol nem vérrel és verítékkel érted el azt, hogy szórakozol egy játékban (istenkáromlás!), hanem csak szimplán beloggolsz néha, és közben jól érzed magad.
ÁRAMVONALASÍTOTT ÉLMÉNYEK
Miközben a játék egyre áramvonalasabbá, egyre gördülékenyebbé vált, a játékosok úgy váltak olyanná, mint egy hatalmas közös tudat, egy jól beállított neurális hálózat, hatalmas mennyiségű tanuló-anyaggal felvértezve, hogy mindent megoldjon, ami a játék nyelvén íródott.Olyan adatbázisok használata lett mindennapos, mint a Thottbot, vagy a Wowhead, ami gyakorlatilag mára olyan, mint a Wikipedia bármely hétköznapi internethasználónak. Ha elakadtál a játékon belül, akkor egyszerűbb volt rákeresni a problémára itt, mint ingame megoldani - ezt pedig a Blizzard úgy követte, hogy a kényelmi funkciókat is beépítette a játékba, hogy ne kelljen csak emiatt egy böngészőt is a játék kellékeként használni. A népszerűbb addonok beépültek a játék központi interfészébe, pontosan ugyanebből a megfontolásból: ha valaki rosszul érezhette magát amiatt, mert kimarad a plusz infókból, akkor vagy a plusz infó távozott, vagy az addon lett alapértelmezett, a játék része. És más játékoknak sem volt más lehetősége, mint követni a Blizzardot, már ha a mainstream MMO frontján akartak versenyezni vel. Ez pedig kiismerhetőbb rendszereket eredményezett. Napok, sőt: órák alatt kialakultak játékosok milliói által ismert optimális farmolási útvonalak, és ha egy-egy ideiglenes esemény zajlott a játékban, akkor bizony ha csak egy apró hibát elkövettek a Blizzard fejlesztői, a játékosok azonnal kihasználták azt.
Adva van tehát egy hatalmas rajongótáborral (ne feledjük: a Wrath of the Lich King kiegészítő idején 10-12 millió aktív előfizetőről beszélünk!) rendelkező játék, a játék tartalmát egyre profibban elfogyasztó játékosokkal, folyamatosan növekedő igényekkel, és folyamatosan változó igényekkel, ha nem csak a hadrcore raidelő, “highend” játékosok szegmensét nézzük, hanem azokét is, akik nem tudnak vagy nem akarnak ennyi energiát beleölni az egészbe. A Blizzard azonban nem csak ezzel törődött, hanem gyaníthatóan már fél lábbal a jövőbe próbált átlépni - másképp ugyanis aligha lehetne megmagyarázni azt, ami a WoW háza táján az elmúlt kiegészítőkben történt.
TITÁNI KÜZDELEM
Van nekem egy tudományosan nem igazán megmagyarázható elméletem a játékfejlesztés fekete lyukairól: ha egy nagy kiadó háza táján több sorozat körül csend van, miközben mindenki “a legnagyobb” címe folytatását várja tőlük, akkor ott bizony áldozatokat hoztak azért, hogy a Legnagyobb Fejlesztés zökkenőmentesen elkészüljön. Mondjak példákat? Oké: Capcom és Resident Evil 6. Konami és Metal Gear Solid 5. Blizzard és Titan. Aki követte a Blizzard fejlesztőinek pozícióváltásait, az láthatta, hogy a legnagyobb veteránok közül többen is több éve felkeltek a WoW vezetőinek székéből, és átültek egy “új, izgalmas project”-be. Abba a projectbe, amit azóta simán lelőttek, mert nem működött. A projectből, amely annyira ambíciózus volt, hogy a multiplayer elemeiből összerakott Overwatch simán a Blizzard legnagyobb sorozatainak egyikévé nőtte ki magát, kvázi másfél év alatt. Milyen következményekkel járt ez a WoW-ra nézve?
A kisebbik gond az, hogy számomra úgy tűnt, hogy beállt az elmúlt években egyfajta fícsör-stop. Gyanítom, hogy a leginnovatívabb ötleteket kifejezetten csak a Titanban szerették volna ellőni, a WoW-ba pedig csak az kerülhetett be, amit valamelyik MMO-s rivális már megcsinált. Lásd: gliding az Aionból (Demon Hunter), dinamikus eventek küldetések felvétele nélkül (Rift, Guild Wars 2), teljes mértékben szinkronizált átvezetők, vagy szinkronnal és átvezetővel megspékelt tuning-küldetések (Star Wars Old Republic, Guild Wars 2). A Draenorban pedig sem új kaszt, sem új faj nem jutott nekünk.
A nagyobb gond azonban az volt, hogy a fejlesztők nem tudtak lépést tartani a játékosok tartaloméhségével, és míg a Mists of Pandariában sikerült ugyan elég endgame tartalmat csinálni a magányos farkasoknak is, ez pont ott, akkoriban nem érdekelt annyi embert, mint ahányan kíváncsiak lettek volna ugyanerre a nagy nosztalgiára építő időutazós kiegészítőben, a Warlords of Draenorban. Senki nem gondolta volna a Draenor megjelenésekor, hogy a legtöbb játékost visszacsalogató kiegészítő konkrétan egy évig nem kap majd új tartalmat az élete végére, és hogy ez lesz a lehető legsterliebb, legvisszafogottabb végjáték mind közül, olyan fő attrakcióval, aminek egy RTS-ben több helye lenne, mint egy MMO-ban (Garrison). Elcseszték, na, nem is kicsit (és én még tapsoltam is hozzá) - de ez nem jelenti azt, hogy itt a vég. Fel lehet ebből állni - csak akarni kell.
FÉNY AZ ALAGÚT VÉGÉN
A Blizzardnak nem maradt választása. Valahogy meg kellett fordítaniuk ezt a zuhanó trendet. Nem maradt már annak racionalitása, hogy elültöltős (tehát kezdetben fantasztikus, aztán később lufiként kipukkadó) kiegészítőkkel magukhoz rángatnak pár millió visszatérő játékost, hogy megint elijesszék őket. Valahogy meg kellett oldani, hogy a játék úgy haladjon előre, hogy közben nem mond ellent a múltjátnak, önmagának - és elfogadja, elfogadtatja azt a megcáfolhatatlan tényt, hogy csak az nem változik, ami már nem él. Az új mentalitás és a rengeteg ráncfelvarrás a nyári frissítéssel bekövetkezett, és egyben előkészítette a terepet az új kiegészítő, a Legion számára.
A legújabb patch azon túl, hogy ismét teljesen feltúrta a kaszt-rendszert, a talenteket, és tovább egységesítette az accountodon elért acsikat, gyűjthető dolgokat, gyakorlatilag megnyitott egy teljesen új játékstílust a felhasználók számára. A nehezen leírható, de annál hasznosabb Transmogrification rendszere eddig is benne volt a játékban, és annyit tett, hogy ha volt egy tárgyad “régről”, aminek szeretted a kinézetét, akkor a kinézetet rápakolhattad a most már jóval erősebb fegyveredre, páncélodra. Öltöztethetted a karakteredet, de elég nyögvenyelős volt a dolog, és helyet kellett ezeknek a tárgyaknak biztosítani. Mostanáig. Most már csak annyi a dolgod, hogy mész a világban, és ami hozzádjut (tiéd lesz, vagy felveszed, a cucc típusától függően), az bekerül a Gyűjteménybe. Így hirtelen a régi raidek tucatjai, a játékban szereplő összes múltbéli kiegészítő összes jutalma és ritkasága böngészhetővé, levadászhatóvá vált. A játékosok pedig megjelentek újra, és az újabb szerver-összevonásoknak köszönhetően ismét igazi élet jelent meg, méghozzá egy kiegészítő ELŐTT, nem utána.
Ez persze csak egyetlen lépés, amire szükség volt. A játékban már jó ideje vehetsz aranyből előfizetést is, a WoW így mossa el a határvonalat a f2p, a fizetős, és a “fizess elő meg még vegyél is fizetős tartalmat” között. Ha elég lelkesen veted bele magad a régi tartalmak farmolásába (ami egyébként, roppant változatos és szórakoztató elfoglaltság tud lenni), akkor könnyen összejön a pénz az újabb és újabb havidíjakra. Mivel már szinte mindegy, hogy melyik karaktereddel vagy belépve (mert az elért lovakat és peteket közösbe gyűjtöd, és mert a barátokkal vagy guilddel bárhonnan, szerver-szerver között is tudsz partizni, raidelni), ezért szabadabb, lazább lett az egész WoW-élmény. “Újabb lépés a kezsüel rémálom felé”, gondolhatná az, aki még emlékszik, milyen volt hónapokat farmolni, és a legjobb Stockholm-szindrómás áldozatokhoz hűen imádni azt az utolsó percig - de ne olyan hevesen!
ARCCAL A LÉGIÓ FELÉ
A Blizzard többször elismerte nyilvánosan a problémákat: tudják, hogy megengedhetetlen a legnagyobb MMORPG számára, hogy egy évig ne érkezzen hozzá új raid/szóló tartalom. A Legionben a kötelező raidelős fícsörök mellett behúzták a teljesen új Artifact fegyverek rendszerét. Amiről részletesebben majd a tesztben beszélek - legyen elég annyi, hogy papíron egy folyamatosan fejlődő fegyverről van szó, amiben több fejlesztési opció van, mint az egész karakterben, és hónapokra elegendő farmolást és questelést tud hasznosság tenni csak az, hogy közben ezt fejleszted. Aztán itt van végre a várva várt új kaszt, a Demon Hunter, aminek nevével ellentétben nincs sok köze a Diablo-féle lövöldözéshez, és gyors, Rogue-jellegű játékmenetet, illetve nyers, gyorsan mozgó és egészen elvadult tüzes tankolást biztosít azoknak, akik vevők az ilyesmire, a kötelező dupla ugrás és glide mellett.
Ott van a többi új fícsör, a legendary cuccok, a mindenki számára elegendő szóló tartalom a végjátékhoz, a WoW történetéhez érdemben hozzáadni készülő átvezetők és küldetések, a készülő Karazhanos zóna, és az igéret, hogy nem fogják magukra hagyni a játékosokat soha többé, ennyi időre. És ott van még a WoW új PVP-rendszere, amivel már több kiegészítő óta látványosan nem tudtak mit kezdeni a fejlesztők. És ott van végre az az érzés, hogy nem elsöpörni akarják a múltat, nem látványosan felforgatni, hanem végre építeni akarnak rá, számolni vele.
Én magam is csak spekulálni tudok ezen a ponton. Azt tudom, hogy azoknak az időknek vége van, amikor szinte nem lehetett nem WoW-ozni, ha normális MMO-ra vágytál. Azt is tudom, hogy a Régi Jó Dolgokból Már Nem Maradt semmi: ebből a műfajból az igazán nagy meglepetéseket mindannyian megkaptuk már egy évtizede - azóta pedig újat mutatni statikus tartalommal aligha lehet, max dinamikussal. De az meg egy teljesen más műfaj, ahol a játékosok egymás ellen fordulnak nap mint nap, ahol a szabályokat az erősebbek írják: nem biztos, hogy valós alternatívát nyújthat ez a “vidámparkos” mmo műfaj helyett.
A problémák megoldása a problémák beismerésével kezdődik, a Blizzard pedig ezen a lépésen a játék jelenegi állapota alapján már jó ideje éve túl van: a Legion megjelenése előtti órákban pedig optimista vagyok. Lehet, hogy meglepni már soha nem fog a WoW, de hogy lehet belőle hosszú távon szórakoztató, tartalmas mmorpg, az is biztos.