A Modus Games igyekszik felzárkózni a Devolver Digitalhoz, már ami a kicsit egyedi, különleges vagy éppen csak AAA-nak egyáltalán nem nevezhető játékok felkarolását illeti, hogy aztán azok között néha igazi gyöngyszemekre akadjon az ember. Az Ary and the Secret of Seasons a fentiek közül leginkább az utolsó csoportba illeszthető be, az azonban hamar világossá válik, hogy gyöngyszemről aligha beszélhetünk.
A történet elején Ary egy egyszerű mesével szórakoztatja saját magát, melyről aztán hamar kiderül, hogy nagyon is valóságos. A világ leigázásra készülő gonosz mágus valóban eljő, akit csak az évszakok erejét birtokló legendás hős képes legyőzni. Könnyen kitalálható módon az általunk irányított lánynak kell majd ezt a szerepet magára vállalni. Ami kezdetben csak eltűnt bátyjának helyettesítésének indul, az hamar válik sokkal komolyabb horderejűvé, mikor is az otthonukat támadás éri.
A Secret of Seasons az elején még logikai platformernek tűnő felállást sajnos hamar eltolja az akció irányába, amivel csak az a legnagyobb probléma, hogy a harcrendszer fájóan egysíkú, amit csak tetéz, hogy az irányítás is meglehetősen elnagyolt. Ary repertoárja néhány alapmozdulatban kimerül, a blokkolással egybekötött parry pedig olyan megengedő, hogy ahhoz kell koncentrálni, hogy esetleg elvétsük. Ezzel önmagában nem lenne gond, hiszen a játék nem hack n' slash akar lenni, ennek ellenére sokszor olyan gyorsan érik egymást az ellenfelek, hogy kétségek fogtak el, hogy mi is volt a készítők szándéka ezzel.
A túlzott akcióra való fókuszálás már csak azért is fájó, mert azzal ellentétben a puzzle feladványok legalább ideig-óráig élvezetesek tudnak lenni, köszönhetően az évszakok erejének, amiket a megoldásaikhoz kell használni. Sajnálatos módon azonban még ezeket is rendre megtörik az alkalmi harcok, a készítők szemmel láthatóan nem tudtak egy egészséges egyensúlyt belőni.
Ha pedig már az egyensúlyt szóba hoztam, a játék technológiai oldalról is több sebből vérzik. Az csak a jéghegy csúcsa, hogy a szemmel láthatóan nem éppen pofaszaggató grafika (ez önmagában nyilván nem bűn) mellett sem képes stabil képfrissítést tartani, de mellette rendszeresen találkozhatunk be nem töltődő vagy épp eltűnő textúrákkal és egyéb nyalánkságokkal. Ha ennyi nem lenne elég, akkor pedig bugok is sújtják a játékot, ráadásul akad köztük néhány komolyabb is. Nekem például sikerült belefutni egy game breakingbe, amit csak hetekkel később tudtak a fejlesztők javítani. Ilyen tapasztalatok mellett a Secret of Seasons kiérdemelte a félkész játék jelzőt.
Megkísérelhetném összegyűjteni a Secret of Seasons pozitívumait, azonban nem csak hogy kevés belőlük, de a negatív oldalon legalább annyi található, ráadásul azok rendre képesek elnyomni az érdemeket. Az eddigiek fényében úgy gondolom mindenki számára egyértelművé válik, hogy az eXiin munkáját nem kimondottan lehet nyugodt szívvel ajánlani senkinek.
Az Ary and the Secret of Seasons egy kedves mesével próbálta eltakarni a hiányosságait és gyengeségeit, azonban ezeket a hibákat még egy Andersen, vagy távol-keleti klasszikus fabula sem tudna ellensúlyozni. Az eltöltött órák tapasztalatai alapján Ary jobban járt volna, ha története csak mese maradt volna, úgy akár élvezetes is lehetne. Mert játékként sajnos nem az.
5/10
Ary and the Secret of Seasons | Platform: PC, PS4 (tesztelt), One, Switch | Kiadó: Modus Games | Fejlesztő: eXiin, Fishing Cactus