Tony Hawk's Pro Skater 1+2Teszt

Nem akarom újra és újra elmondani, hogy a Tony Hawk játékok mekkora alapvetések - ezt szinte mindenki tudja, a Metacriticre feltekintve az eredeti epizódoknál csillagokba ívelő számokat láthatunk, emellett annyi megjelenést és leágazást ritkán tudhat magáénak egy franchise, mint amit a deszkás barátaink műveltek az elmúlt évtizedekben, ja és persze dokumentumfilm is debütált nemrég az egész THPS jelenségről. Kultúraformáló, szemlélettágító és piszok szórakoztató játékokról van szó, amelyek mai napig megállják a helyüket.

Nem tévedés, a Tony Hawk's Pro Skater 1+2 egy szuper remake, mégpedig olyan, ahol az eredeti alapoktól a modern technológiai vívmányokig minden részlet szinte tökéletes helyre illeszkedik. Ha azt mondjuk, hogy a sorozat két legfontosabb epizódjáról beszélünk, lehet nem is lóditunk nagyot, de az tuti, hogy a legkiválóbb epizód (THPS3 rajongók, forduljatok el, pls!) itt van teljes pompájában ebben az újrakiadásban. A franchise gondozói sokat bénáztak az előző időszakban. A perifériákkal ellátott részek tanyáztak, a THPS HD kiadás - hogy is mondjam - könnyű kis Summer of Arcade szösszenet volt csupán, a THPS 5 pedig egész egyszerűen unalmas, önismétlő, és darabos lett - nem méltó a széria nagy híréhez. Dobbantani kellett tehát.

A dobbantás pedig megtörtént, majd egy perfekt 900-as fordulat után, reverttel érkezett a kombó túlsó végére. A THPS 1+2 mindent tartalmaz az első két részekből, és még egy kicsit többet is. A látvány óriási ugrás a Robomodo játékához képest is, az apró frissítések pedig jót tesznek a modernebb légkörben. A két epizód párhuzamosan játszható, a karaktereket pedig két játékon átívelő módon fejleszthetjük a statok vadászata mentén. Kapunk challenge kihívásokat, amivel szintet lépünk és virtuális zsozsót zsebelünk be, hogy a saját avatárjainkat is maxra cicomázhassuk, emellett pedig ranked meneteken mutathatjuk meg, hogy melyik pályán ki az ász a házban. A korszellem stílusában fogant apróságokól eleinte rázott a hideg, de később beláttam, hogy állandóan éberen tartja a figyelmünket a kihívásrendszer és a kozmetikázás - tehát nem ördögtől való dolog ez a fránya modernizálás. A kihívások pedig a legnagyobb profikat is megdolgoztatják majd, készüljetek cziffra káromkodásokra és sok-sok újraindításra, mire megoldjátok majd a nagyobb feladatokat.

Hiánytalan tartalom, csodás és időtálló tartalom az ami a csomagban felfedezésre vár, és talán valahol döbbenetes is az a felhőtlen szórakoztatás, amit a játéktól kapunk. Ezeket az alapokat bizony már huszonéve lefektette a Neversoft, és pont ezektől az eredeti ötletektől jó, ettől zseniális ma is a THPS 1+2. Mivel a készítők visszanyúltak az alapokhoz, ezért az ős-kódból jött át a mozgás karaktere és a dinamika is. Apró fejlesztésként ott a VHS-szalag effekt, ami esésnél javítja a lábra állás flowját, és az első két epizód pályáin is behozhatjuk a revertet, hogy még bitangabb pontokat kombózzunk össze a régi kedvenc deszkás zugokban-pályaíveken.

Természetesen az apró változások elkerülhetetlenek, így a tiszta átiratot keresők, neadjisten a puristák kicsit félrehúzhatják a szájukat - mondjuk úgy persze, hogy megszokás kérdése az egész. A karakterek mintha (mondom mintha) kicsit kisebbek lennének, vagy talán a kameranézet változott egy picit. Ehhez az érzéshez is kötöm, hogy az érintésre összegyűjthető tárgyak (SKATE betűk, egyéb biszbaszok) is határozottan nehezebben kaphatóak el, mintha a hitboxok kevésbé lennének engedékenyek, és az íveket máshogy kell megválasztani - emiatt sok-sok újrakezdésen át szívtam - például a New York-i dobbantóról elérhető metrójegy végett. És a megérzésem nem csalt. Gyorsan beraktam a THPS 2 eredetijét, és bizony kiderült, hogy nem csak az emlékeim vágtak át a palánkon. A modernebb geometria magával hozza, hogy bizonyos tereptárgyak máshogy viselkednek, másképp ugrasztják az embert, ezért NEM MINDEN izomreflex fog úgy működni, ahogy azt elsőre gondoljuk…

Ha továbbra is fanyalogni szeretnék, akkor még azt is hozzátettem volna, hogy egy emulált eredeti verzió is elfért volna a két játékból a csomagban, de a THPS 1+2 alacsonyabb ára és a licenszelt zenék mellett ezen nem csodálkozom. Minden más példás: a látvány ízléses, és nem csak a motor adja a modern vizuált, hanem a művészeti tervezők is odatették magukat. A régi gegek mellé újak is bekerültek, a falakon lévő reklámok, és a skater-kultúra elemei is frissültek. A Birdhouse és Vans logók mellett elsuhanunk majd Lakai és Volcom boltok és poszterek előtt is. A multi lehetőségekre ennyi idő alatt szinte még csak idő sem jutott, de garantált, hogy hónapokig elfoglaltságot jelenthetnek a klasszikus módok. A zseni soundtrackben pedig olyan bővülések vannak, amelyek mind a hip-hop, mint a skatepunk-metal szcéna legjavából lett idetéve. A libabőr persze most is a No Cigar első felbukkanásánál fog eljönni (ahogy gépelem a sorokat, rendesen lúdbőrzik a combom), de a Bad Religion You-ja, vagy a Public Enemy/Anthrax himnusza is napokig beragad majd újra a fejedbe… Bring the noise!

Jó nosztalgiázni, jó újraélni azokat az élményeket, amelyeket gyerekként, vagy kiskamaszként megtapasztaltunk. Tudjátok milyen az, amikor meglátjátok a régi szerelmeteket? A tarkótok elkezd izzadni, a pulzus megnő, a frappáns beszélőke zavarba jön, az emlékek és az új találkozás impulzusai pedig átmossák az embert, több évtizedes, ős-emóciók hullámaival. Játsszatok a Tony Hawk's Pro Skater 1+2-vel és adjátok át magatokat az őszinte, sallangmentes szórakozásnak.