MetamorphosisTeszt

Franz Kafka 105 éve íródott elbeszélése, Az átváltozás a mai napig töretlen népszerűségnek örvend, szinte évente készül belőle valamilyen mozgóképes feldolgozás (nem is olyan rég japán filmesek értelmezték újra a művet), de a videojátékok világa mindeddig érintetlen maradt. Pedig teljesen igazoltnak tűnik bármely újraértelmezés léte, amely vizuális eszközökkel próbálja bemutatni Kafka álomszerűen abszurd, a kisembert összeroppantó erőket középpontba helyező világát. És az iró fő témái, amelyek a legtöbb írásában visszaköszönnek, ma is ugyanolyan aktuálisak, mint egykor, még ha a bürokrácia, a magány vagy a teljesen logikátlanul működő, értelmetlen hatalmi erőfitogtatás egy kicsit másként is van jelen a mai korban. Ha szarul érzed magad, mindenképpen érdemes Kafkát olvasni, mert pillanatok alatt átérzed, hogy van még sokkal lejjebb is...

Ugyan a Metamorphosis alapját a címadó Átváltozás adja, a három órás végigjátszás valójában egyfajta Kafka best of, a történetbe ugyanis az elejétől kezdve be van ágyazva "A per" főhőse és története is, de a csótányként bejárt utunk szinte minden egyes mozzanata szerepelhetne a szerző valamely elbeszélésben is. Maga az átváltozás itt az első percben megtörténik, tehát azonnal bogárként kezdünk. Ha jól tudom nincs teljes egyetértés abban, hogy az elbeszélésben Georg Samsa valójában embernagyságú, vagy apró bogárrá változott át, a játékban mindenesetre egy ronda kis csótányszerű lényt irányítva próbálunk mindent megtenni a visszaváltozásunk érdekében.

Az előzetes információk és az eredeti háttér alapján valamilyen sétálószimulátorra számítottam, ez azonban csak félig igazolódott be. A fő feladat ugyan a legtöbbször valóban kimerül az A pontból B-be való eljutásban, de közben a Metamorphosis játékmenete nyomokban a platformerekre emlékeztet. Bogárnézetből szemlélve a világot ugyanis nem mindig könnyű az előrehaladás, nem eshetünk le magas helyekről, nem tudunk felmászni akárhol, nem tudunk bármilyen messzire ugrani, de még a vízszintes falakat is csak úgy tudjuk megmászni, ha előtte begyűjtünk a lábainkra valamilyen ragasztót vagy folyadékot. Kimondottan érdekes ebből a szemszögből tekinteni a külvilágra, úgy képzeljétek el, mintha a Micro Machinesben nem egy autót, hanem egy csótányt irányítanátok és úgy kerülgetnétek a mindennapi tárgyakat.

Sajnos a platformer eszközkészlet még a három órás hosszhoz képest is nagyon szűkös, ezért a világban zajló történések megismerése legalább ekkora hangsúlyt kap. Kimondottan érdekes a hozzánk képest órási emberek beszélgetését és veszekedését követni. Miközben mi a magunk problémájával vagyunk elfoglalva. Mellettünk néhány méterrel jönnek A per Josef K-jáért az őrök, ami sokkal érdekesebb, mint a fokozatosan kitáruló bogárvilág. Mert hamar kiderül, hogy itt bizony szinte mindenki bogárrá változott, a bejárandó terület legtöbb lakója már-már kisebb ízeltlábú-társadalmakban él.

Mind a történettől, mind a képi világtól azt vártam el, hogy legyen bevállalós, tükrözze a kafkai abszurditást és időnként nyűgözzön le. Amit ezzel szemben kaptam, az nagyon hullámzó színvonalú volt. Lenyűgöző helyszínek és ötletek után kicsit frusztráló volt tizedszer is felmászni ugyanarra a könyvre vagy falra, minden érdekes beszélgetésre jutott legalább kettő dögunalmas. Ráadásul a bogarak úgy beszélnek, mintha egy nyolcéves gyerek torzította volna el a hangját, szóval egy idő után már inkább csak azt érdemes megszólítani, akit nagyon muszáj. Nagy szerencse, hogy a női vokállal kísért zene abszolút telitalálat, nem egy alkalommal éreztem azt, hogy tökéletesen passzol az audio és a vizuál.

A Metamorphosisnak tulajdonképpen ugyanaz a legnagyobb erénye, ami a hibája is egyben. Olyan szürreális világot és történetet sikerült létrehozni, ami a sekélyes játékmenet miatt hol működik, hol nem. Rendkívül ügyesen fonták össze a kafkai motívumokat, mind az indítás, mind a befejezés elég erősre sikeredett, viszont a kettő között az átváltozottak társadalma néhol izzadságszagú - azért látszik, hogy ennek a felépítésénél kevesebb hozott anyagból dolgoztak a készítők. Amikor a végére értem, az volt az első gondolatom, hogy hiába a hiányosságok, ilyen játékkal még egészen biztosan nem játszottam soha, jól látszik tehát, hogy mint "hordozó", jól vizsgázott a videojáték, az eredeti történet megkapta azt az interaktív feldolgozást, ami néhol túl tud mutatni a filmes értelmezéseken, csak sajnos néhol megbicsaklik. Fura dolog ez, mert a kritikusnak soha semmi nem elég jó: ezt ilyen formában csak videojátékos keretek között lehetett elmesélni, a videojátékos keretek azonban máskor sokkal tágasabbak és harmonikusabban illeszkedik közéjük az ábrázolni szándékozott kép.

6/10

***Metamorphosis | Platform: PC, NS, XOne, PS4 (tesztelt)

Kiadó: All In Games | Fejlesztő: Ovid Works | Megjelenés: 2020.08.12.***