Peaky Blinders: MastermindTeszt

Kellemes időtöltés - játszadozik a gondolat tudatom vackában -, kellemes, persze nem egetrengető, semmi olyan, amit eddig ne láttam volna, mégis... Remek kikapcsolódást nyújt, könnyen csúszik. Mármint a filmsorozat (Birmingham bandája), kiváló színészekkel, jól megírt karakterekkel és párbeszédekkel, fenemód hangulatos helyszíneken. Nem véletlen, hogy épp a hatodik évadjához közelít, zsebében számos (javarészt brit) elismeréssel. Az sem véletlen, hogy valakinek eszébe jutott játékot kerekíteni hozzá, ami... Egy egészen tisztességes izometrikus puzzle, ahol a jól ismert szereplőket terelgetve oldjuk meg a számos, klasszikus gengszter-ruhába bújtatott logikai feladványt.

A Peaky Blinders egy valós, a századforduló Angliájában tevékenykedő bűnszervezet volt, a széria Shelby családját azonban természetesen a fantázia szülte; a Mastermind az első világháború után, az első évad történései előtt játszódik. Ezzel sikerült is sztori szempontból sarokba szorítani a játékot, mivel nagyobb horderejű dolgok nem történnek, számomra túlságosan sablonosnak hat az egész hajcihő, mert előre tudom, hogy a végkifejlet egy törékeny egyensúlyi helyzetet fog csak teremteni. Sebaj, hiszen a hangulat átadása tisztességes munka, sőt, a választott grafikai stílus remekül illik a bemutatott korszakhoz.

Összesen hat karaktert irányítunk, főként a család eszének számító Tommy vezetése alapján, s mindannyiuk különböző képességekkel bír. Arthur önfejű és erőszakos, palánkokat rúg szét és Johnny fivérével karöltve sapkába szőtt pengével (innen a banda elnevezése) ütlegeli ellenlábasait. Utóbbi szabad perceiben lámpásokkal gyújtja fel a felhalmozott törmelék-kupacokat. Finn, a legkisebb testvér ügyesen fér át a legparányibb réseken is, nem mellesleg tehetséges zsebtolvaj. A női tagoknak talán még nagyobb szerep jut, lévén vígan sétálnak a rendőrök látómezejében. A bűbájos Ada minden nehézség nélkül magára vonzza célpontja figyelmét, Polly pedig különféle zárak feltörésében jártas. És Tommy? Meggyőzőerejével átveszi kis ideig mások felett az irányítást. Őket kombinálva, mindig a megfelelő képesség használatával jutunk előre a pályákon, összesen tíz epizódban, egyre nehezedő feladványokat megoldva, egyre terebélyesebb helyszíneken.

A Mastermind különleges ízét az idő oda-vissza tekergetése adja, így oldható meg, hogy egyszerre több karakter, cselekedeteikkel egymást segítve érje el aktuális célját. Ennek a mechanikának a megvalósítása ugyan korrekt, mégis, rengeteg alkalommal muszáj újra és újra kiadnunk ugyanazokat az utasításokat, mert minden apró változtatás kisiklathatja első tervünket. A bandatagok hajlamosak „elfelejteni“ bizonyos mozzanatokat, ha egy másikuk belekontárkodik utasításaik láncába, ami ugyan érthető, mégis fárasztó tud lenni. Nem beszélve arról, hogy az egyes teljesítendő feladatok (teszem azt, kísérd hazáig a kínai főnököt) időkorláthoz kötöttek, így sokszor másodpercekre a céltól kell visszapörgetnünk az eseményeket, mikromenedzselve az összes résztvevő minden tevékenységét. Többször is. Az idő manipulálása így sokszor inkább csak időhúzás, az amúgy meglehetősen rövid tartalom elnyújtása érdekében. Főleg úgy, hogy a feladatokat nem lehet többféleképp megoldani, mindig a fejlesztők agytekervényei mentén haladva kell gondolkodnunk.

Sajnos meglátszik a Peaky Blinders játékon a korlátozott költségvetés. A történet átvezetőit szimpla állóképek alkotják, a zenei aláfestés nem tolakodó, viszont túlságosan szerény, a hangszinkron hiánya pedig fülbeötlő. A puzzle elemek viszonylag egyszerűek és az egész végigjátszás a visszapörgetésekkel együtt nagyon hamar teljesíthető. Akár egy este is elég hozzá, már ha szerencsénk van és nem tekintem a játék jelenlegi technikai állapotát. Többször előfordult, hogy a program kifagyott, egyszer még az automatikus mentés is elszállt, mikor az egyik fejezet végén botor módon átváltottam egy másik szereplőre. Legalább megfigyelhettem, hogy másodszorra végigszaladni az epizódokon már nem olyan örömteli, mint elsőre. Habár nem akarok túl szigorú lenni vele, mert a koncepció jó, de ebből sokkal többet ki lehetett volna hozni. Mondjuk, ha egy kicsit jobban el mernek rugaszkodni a Shelby családtól, ha egy feladványnak többféle megoldása is lehetne, vagy, ha már ezt kapjuk, kapjunk belőle legalább kétszer ennyit. Műfaján belül is a középmezőnyben indul, és hiába ígéretes, ez, így, sajnos kevés.

Dracoo