Beyond BlueTeszt

Az első trailerek óta nagyon vártam a Beyond Blue-t - az Ecco és az Abzú után nem is lehet kérdés, hogy az óceán kiváló helyszíne lehet egy videójátéknak. A programot ráadásul a Never Alone fejlesztőgárdája követte el, ami a maga egyszerűségében, a konzol generáció első felében egy igazán üde színfolt volt, némi dokumentumfilmes igényességgel megfejelve. Az E-Line ismét pipát tehet emellé a pont mellé, révén a BBC Blue Planet sorozatának kísérője a cikkben bemutatott játék. Ennek megfelelően most is vannak igényes dokumentumfilm-jelenetek, a játék elkészültét pedig komoly kutatócsapat kísérte szemmel. Minden adott tehát egy jó kis kalandhoz, ami tehát a szórakoztató ismeretterjesztést is zászlóra tűzi.

És tényleg, ez a legnagyobb érdeme a Beyond Blue-nak, mert mint videojáték, eléggé sovány szegényke. Körülbelül 3 órányi merülést élhetünk át, nyolc különböző alkalommal, több féle lokációt bejárva. A pályák lefolyása általában a következő: megérkezünk a helyszínre, ott szenzorok és radarállomások segítségével érdekes hangokat keresünk, majd azokhoz úszva felderítjük a környéket és annak élővilágát. Ehhez fontos eszközünk a szkenner, amivel minden egyes állatot betaggelhetünk, valamint van egy kis drónunk is, amivel a nagyobb jószágokat járhatjuk körbe, nyomok, hangok és érdekességek után kutatva a testükön. Majd ugyanez kezdődik elölről, pályánként kb. háromszor ismétlődve. A főbb állatok mellett a tenger tele van más kreatúrákkal is - az achievementek jelentős része arra megy ki, hogy mintegy collect-a-thon módra kapcsolva a nyolc pálya összes állatszerű teremtményét beszkenneljük. Ez önmagában le is fedi a játékmenetet, egy erős közepesnél jobbat nem is érdemelhetne a játék, ha pusztán ennyi volna benne.

Szerencsére azonban kapunk egy kedves narratív szálat, ahol tengerkutatóként folyamatos kommentárt kapunk a látottakról. A pályák nyitottak, de nem függnek össze sandbox jelleggel, de ezzel együtt is lesz mit keresgélni - a felderített környezetet pedig majdnem hogy sétaszim jelleggel narrálja hősnőnk. Csak itt nem a hasadt elménkkel kell beszélgetni, hanem két másik kutatóval, akik az egész ténykedésünket a játék világában amolyan modern, influenszer jelleggel streamelik a nagyvilágnak. A pályák során játszva tanulhatunk az állatokról, amelyek viselkedése, ismertetőjegyeik, animációjuk és tevékenységük a valós óceáni fauna alapján lett modellezve. Lesznek vicces és megható pillanatok is, a kabinunkban lejátszódó visual novel jellegű közjátékok során is. Kár, hogy nincs a játékban magyar szinkron, mert ez tipikusan az a cím, amit egy kisiskolás gyerkőccel végigjátszatnék, nyugodtsága, pozitív életszemlélete és a természetvédelem fontosságának intelligens kommunikálása miatt. A történetet végigkísérő ámbráscet-család sztorija is kedves - a játék tehát abszolút gyerekbarát, és ennek megfelelően az állatokat sem bánthatjuk, azok sem tesznek bennünk semmilyen kárt, élik körülöttünk az életüket, sokszor ránk se hederítve.

Mackóné is merül

Jobban örültem volna egy erdőnek, ahol elég csak a távcsövet előrántani és madarakat, kisemlősöket zoomolgatni. Ráadásul a mélytengeri élővilág és a nyitott szájú, hatalmas állatok fóbiásaként sokszor kivert a víz a játék közben - mégis ez az egyik legnagyobb érdeme és talán lényege is a játéknak. Egyrészt gyönyörű, valóban hihető, hogy ott vagy - iszonyú realisztikus, és értem én a témát is, mert a mélytengeri élővilág valóban csak egy néhány száz főt számláló tudós kör számára érhető el. Egy megközelíthetetlen világba merít bennünket a játék, egy olyan, szinte földön túli térbe, ami ráadásul a szakértők számára is óriási újdonságok, felfedezések ígéretével kecsegtet!

De azért nagyon remélem, lesz még ennek folytatása a szárazon is, mert úgy gondolom, hogy kell - ha már a csapból is az folyik, hogy eltűnnek a teknősök és a biodiverzitás az összeroppanás szélén áll. Ha pedig ehhez ma már a neoprén köntösbe bújtatott infuencer főszereplő vonal (is) szükséges, hát üsse kő, legyen…

Ezek a finomságok emelik ki a Beyond Blue-t a középmezőnyből, meg a tény, hogy erőszakos papolás nélkül is képes tanító szándékának megfelelni. A sok öldöklés és hentelés között néha amúgy is jó meg-megállni, relaxálni, és komolyabb tét nélkül elmerülni valami hasonló játékban. A Beyond Blue-val való játék közben érezni igazán, hogy mekkora igény lenne ilyen békés, jószándékú címekre!

***Beyond Blue | Platform: PC, PS4, XO (tesztelt), iOS |

Kiadó/Fejlesztő: E-Line Media |

Megjelenés: 2020. június 10. | ár: kb. 5000 Ft***