A 80-as évek végén, illetve a 90-es évek elején az egyik legnépszerűbb videojáték stílust a beat'em up birtokolta. Mit is jelent ez a játékmechanikában pontosan? Általában szűkös időkeret mellett haladsz jobbra egyedül vagy egy társaddal, és írtod/likvidáljátok a hullámokban érkező ellenfelek armadáját, hol pusztakézzel, hol tereptárgyak segítségével (vascső, kés, szamurájkard), miközben a pályán lévő telefonfülkék és egyéb tárgyak mélyén lapuló élelemmel gyűjtitek vissza a felhasznált életerő csíkokat. A játékterem mellett az otthoni videójátékoknak is ez volt az egyik legnépszerűbbje. Számos témában volt ilyen program, de a legnépszerűbb az utcai harcos volt. Ez a sötét bűnbandákból álló rosszfiúk elgyepálását (punkok, örömlányok, hegyomlás Lou Ferrigno klónok) vette alapul, és az akkori jelenben játszódott, azaz nem kitalált fantasy (Golden Axe) vagy sci-fi (Alien vs. Predator) elgondolásban. Általában helyszíne amerikai nagyvárosai, mint New York parkjai, koszos sikátorai voltak. A 8 bites érában C64-en, NES-en és Sega Master System-en is nagy rajongója voltam a stílusnak, így ebben az utcai harcos kategóriában nagy kedvenceim voltak a Renegade, Vigilante és a Double Dragon széria darabjai. Ezt a korszakot követő 16 bites generációban Super Nintendo-n és Sega Megadrive-on sem csitult a rajongói lázam. SNES-en a Street Fighter folytatásnak pozícionált Capcom féle Final Fight volt nagy szerelmem. Játéktermi automatának köszönhetően nem kevés zsebpénzem is bánta anno. Segának is lépnie kellett, mivel ők ebben a beat'em up stílusban eddig inkább fantasy vonalon mozogtak. Erre válasz az 1991-ben japánban megjelent Bare Knuckle, illetve más területeken a Streets of Rage keresztelt játék volt. Az első rész még látványban (kis karakterek, kevésbé szép grafika) és játékmenetben nem ért fel a Capcom klasszikusához, ellenben az 1 évre rá érkező folytatás már bőven túlmutatott rajta.
Nagy spriteok, kidolgozott szereplők, mesés grafika, üvöltő techno, nagyszerű hangulat és játékmenet társult a második epizódhoz. A napokban Sega Megadrive Mini konzolján (eredeti 3 gombos gamepaddal az igazi!) lenyomtam újra ezt a részt, és el kell ismernem, hogy ez a gép teljes tudását kihasználta mind grafikában, mind zenében - ennél jobbat ezen a gépen nem lehet mutatni, sőt talán még Super Nintendo-n sem.
Retro Streets of Rage pixeles karakterek is választhatóak
A harmadik rész 1994-ben jelent meg, amely szintén jól sikerült darab volt, bár Ázsián túli változatok nagyon nehezek lettek, lecserélték a ruhák színeit (sárga izompóló Axelnek fehér helyett), illetve erősen cenzúrázva volt (bye-bye miniszoknya). Aki szeretne egy kis nosztalgiát vagy pótolná e remekeket, annak melegen ajánlom az összes mostani platformra kiadott SEGA Megadrive Classics gyűjteményt, amelyben mindhárom rész elérhető. A SEGA utolsó konzolján a Dreamcast-en már félkész állapotban volt a 4. rész, amely 3 dimenzióban gondolta újra a szériát, de sajnos a konzol korai halálával ez a project is a feledésbe merült.
Axel Bare Knuckles támadása (innen az eredeti cím)
26 évnyi várakozás után megérkezett a folytatás mindhárom jelenlegi konzolra és PC-re is. Én a Switch-es változatot vettem górcső alá. Technikailag minden változat egálban van, azaz 1080p és stabil 60 fps. A fejlesztő srácok erre optimalizálták, így 4K-s tévén is baromi jól mutat a 2 dimenziós megjelenés. A játék francia készítői a DotEmu programozói igazi SEGA fanboyok lehetnek. Ők feleltek a SEGA Master System-es Wonder Boy 3, azaz a Dragon's Trap újragondolásáért is, ami az egyik legjobb retrójáték ebben a generációban. Hihetetlen, hogy mindenben, így annak játékmenetén (Metroidvania) is kevésbé fogott rajta az idő vasfoga. A mostani SEGA klasszikus folytatáson is érezni azt a maximalizmust és azt a szeretetet, ami visszahozza Segás életérzést - fanatikus törődés, ami ebben a címben is benne van. A játékban nincsenek képesség fák, nem látni hosszú unalmas átvezetőket, nem találsz benne mélységes filozófia gondolatokat. Nincsen inventory, útelágazás, erkölcs mérő, nincsenek mellékküldetések sem. Minden ugyanolyan, mint '94-ben, kivéve, hogy gondoltak a vegetáriánusokra és a vegánokra is, így beállításokban módosítható, hogy csirke helyett saláta adja vissza az életed. Az a csodálatos egyszerűség az erőssége, hogy (talán ezen a poénos kikacsintáson felül) nem akar megfelelni a mostani trendeknek.
A Streets of Rage visszatérő gonosza Shiva (megnyitható karakter)
Játékmenet? Onion mestert idézve a Parappa the Rapper-ből: „Kick! Punch! It's All of the mind. Jump! Turn!” - azaz szimplán verd le azt akit érsz, közben ügyelj az ellenfelek támadásaira. Régen a 3 gombos irányításnál ugrás, ütés és speciális támadás volt. Most szerencsére több gombbal is operálhatunk (választható a 3 gombos retro irányítás is). Külön gombot kapott a tárgyfelvétel (régebben ütés gomb), így a harc hevében nem veszed fel véletlenül a későbbre tartogatott falatokat. A hosszan nyomva tartott támadó gomb erős ütést eredményez. Van továbbra is karakterspecifikus speciális támadás. Ez korábban szimplán az életedet csökkentette szorult helyzetben, kivéve a 3. résznél, ahol egy külön mérő feltöltése után sebzés nélkül bevihetted a támadást. Itt szintén csökkenti az életerődet, de ha utána viszel be sima ütéseket, visszatöltődik az. Ezen felül a pályán szerzett csillagokkal egy végső támadás is bevihető, amit csak pályánkként párszor süthetsz el. Nagyon dinamikus és gördülékeny a harc, talán a stílus legjobbja. Újdonság, hogy méri a játék azt is, hogy milyen hosszú ütéssorozatot tudsz bevinni úgy, hogy téged nem sebeznek. A pálya végeken értékelik teljesítményünket, amivel extra régi részekből ismerős pixeles karakterek nyithatóak meg. Ez igen motiváló, így 15 órát minimum eltöltesz majd vele.
I came in like a wrecking ball…
Látványban itt ez a képregényes élénk grafikai megvalósítás van, ami igen jól áll neki. A pályákon minden mozog, tükröződik, és minden apró részlet brutális alapossággal, részletességgel van kidolgozva - nem egyszer az államat kerestem. Akinek ez nem tetszik és inkább a régi pixeleket preferálja, az választhatja a retro és a CRT grafikai beálltásokat is. A karakterek is mesések. 10 év telt el történet szerint, így a karaktereken meglátszik az idő vasfoga. Axel mackósabb lett és szakállat növesztett, Blaze nőiesebb (értsd teltebb idomokkal bír), Adam Hunter nem változott (a fekete gének ugye). Új karakterek Adam lánya Cherry a gitárral hadakozó tinédzser, illetve a robot kezű Floyd, aki a 3. részből ismert Dr. Zan tanítványa.
Vacsora négyesben
Zenéről is nagy szuperlatívuszokban tudok beszélni. Az eredeti zeneszerzők közül Yuzo Koshiro és Motohiro Kawashima is tiszteletét teszi benne, sőt a játékban a régi zenék is választhatóak. Vendég Yoko Shimomura, aki a Street Fighter 2 és a konkurens széria Final Fight zenéiért is felelt. A Olivier Deriviére végezte az oroszlánrészét a zeneszerzésnek és őt is nagy dicséret illeti. Techno, dubstep, és '90-es évek elektronikus hardcore stílusai mellett jazz zeneszámok csendülnek fel benne. A zene a történetben központi elem. A zene erejével ugyanis megbabonázhatóak az emberek és kontrolálhatóak. Ezt használják az eredeti főgonosz Mr. X gyerekei az Y ikrek.
Shinobi, te vagy az?
Mit a helyzet a tartalommal? Van benne sima játéktermi mód, ahol 1 folytatási lehetősséggel kell végig vinni a teljes játékot - ez a veteránoknak ajánlott. A történet mód a kezdő játékosoknak mentsvár. Bármikor lehet folytatni a félbehagyott pályákat, illetve végtelen folytatási lehetőség van, sőt az élet mennyisége is növelhető. Boss Rush módban a pálya végi főellenfelek ellen menetelhetünk, míg a Battle módban egymást pofozhatjuk. A játék játszható lokálisan egyszerre akár négyen is, míg online 2 játékossal portyázhatunk - itt beállítható, hogy tudjuk-e egymást sebezni. Switch-en pillanatok alatt találtam játékostársat a világhálón, és nem is laggolt a játék, ami hatalmas pozitívum. Sajnos Crossplay csak a PC és Xbox One játékosok között van jelenleg.
Igazán dögös jelenetekben sem lesz hiány
Összefoglalva, én nagyon élveztem a játékkal töltött minden percet, így mindenkinek ajánlom a beszerzését, mert egy kiváló alkotás éledt újra, sőt a SEGA kevésbé pislángoló fénye szinte lángra robbant. Rengeteg utalás van benne a régi részekre, valamint még Final Fight 2-es kínai piacos helyszínét is megidézik, ami szintén nosztalgikus érzéseket keltett bennem. A beat'em up trónon a Cadillacs and Dinosaurs, a Teenage Mutant Ninja Turtles: Turtles in Time mellett simán ott a helye nálam!