Animal Crossing: New HorizonsTeszt

Gunpei Yokoi (a Nintendo egykori elsőszámú dizájnere, a GameBoy alkotója, az ember aki felvette Shigeru Miyamoto-t) egyszer azt mondta: “Amikor meghallom a ‘játék' szót, valami kompetitív dolog jut eszembe. Olyan, amiben vagy nyersz, vagy veszítesz.” Milyen különös a sors fintora, hogy 2020 egyik legjobban várt, leginkább körülrajongott Nintendo címe egy olyan játék, ami ennek a gondolatnak homlok egyenest ellenkezőjét képviseli. Mert az Animal Crossing-ban bizony nem fogsz se nyerni, se veszíteni. Csak teszed a dolgod. És hogy mi ebben a pláne, azt próbálom meg most elmagyarázni.

Bár pezsgővel volna az igazi, most ez a csúzli is megteszi.

Sokan, köztük simán lehet, hogy te is, csak nézed ezt a fura marhaságot, ezeket a negédes karaktereket meg ezeket az alibi tevékenységeket amiket művelnek és próbálod felfogni, hogy melyik összetevő generál ekkora hájpot. Abszolút nem ítéllek el emiatt: 15 évvel ezelőtt beszereztem az első (Európában is kapható) Animal Crossing-ot Gamecube-ra, mert mindenhol magasztalták az egekbe. Aztán körülbelül 10 perc után ordítva téptem ki a lemezt a gépből, és legalább még egyszer ennyi ideig fennhangon szidtam a készítők és a teszteket elkövető firkászok lemenő-felmenő rokonságát. Nem értettem a játékot.

Aztán most, ennyi év után, miután húsz órácska csak úgy belecsusszant az új, New Horizons alcímet viselő epizódba, most jöttem rá, hogy igazából kétféle ember létezik: Aki szereti az Animal Crossing-ot, és aki nem érti.

Igen. De ha könyörögsz sem írom alá a melledet.

No, közösség-szimuláció. Ez a műfaj definíciója két szóban. Bővebben: megérkeztek harmad magaddal egy teljesen lakatlan szigetre. Felvertek három sátrat és elkezditek belakni a szigetet. Először igencsak úgy fogod érezni magad, mint Robinson, de aztán szépen rendbe teszitek a kis fészketek környékét. Közben elindul a felfedezés, mi alkotja sziget együttes flóráját és faunáját, emellett pedig megtanulsz egy csomó mindent magad össze barkácsolni. Erre szükséged is lesz, ugyanis mint említettem, ez egy (eddig) lakatlan sziget, nincs Walmart, ahova le lehet szaladni ha eltörött a balta nyele. Aztán ahogy épül-szépül a kis paradicsom, úgy nyílnak a szép lassan a lehetőségek is, a sátorból házikó, a három fős felfedezőkből közösség, a kis tanyátokból pedig kisváros lesz, de mindehhez természetesen sok-sok mindennek kell történnie. Olyan ez, mint amikor veszel egy kertes házat: akörül is mindig van mit tenni.

A fenébe... kifogtam Rob Hal-fordot!

A játék teljesen valós időben játszódik, tehát most mondjuk április 8. 18 óra van, szép napsütéses idő, bekukkantasz a szigetre: ott is. Csak úgy mint a valóságban, az Animal Crossing-ban is megvan a dolgok helye és ideje. Például most virágoznak a gyümölcsfák és hamarosan jön a húsvéti nyuszi. Vannak olyan növények, halfajok, bogarak amik csak bizonyos hónapokban jelennek meg. Sőt, olyanok is, amik csak egy bizonyos napszakban bújnak elő. Ja, és el is felejtettem mondani: az egyetlen humanoid karakter te vagy a játékban, mindenki más valamilyen színes állatka.

Bár a játékban tényleg semmi kompetitív nincs, még a hiteledet sem vonják, nem csesztetnek hogy fizesd már, csupán az a dolgod, hogy tedd amit tenni akarsz, míg a program szépen, okosan adagolja a lehetőségeket. Amikkel “miért is ne” alapon nekiállsz szöszölni. És itt van az a pont, ahol az Animal Crossing csendes időmészárossá válik: hirtelen azt veszed észre, hogy rád esteledett (kinézel az ablakon: hoppá, tényleg!) - pedig te csak leültél szöszölni picit. Majd a kis tevékenységeid elkezdenek hatással lenni az egész ökoszisztémára és innentől nincs megállás, folyton ott fog dolgozni benned a kíváncsiság, hogy ennek meg annak milyen kimenetele lesz.

Íme a házőrzőim, egy fejnélküli parasaurolophus és egy ankylosaurus-farok, amivel én kenem szájon az illetéktelen behatolókat.

Hogy mikkel lehet szöszölni? Például a házaddal, az enteriőr dizájnnal, bútorokkal, kellékekkel, amiket magadnak barkácsolsz, vagy akár a szomszédnak. Vagy akár önmagaddal, a frizuráddal, a végtelenségig bővíthető ruhatáraddal. Aztán gyűjtögethetsz mindenféle érdekességet, ásatásokat bonyolíthatsz, ahol mindenféle őshüllő maradványokat találhatsz, amiből majd később kiállítást rendezhetsz. A játék egy pontján már olyan eszközeid lesznek, ahol magát a szigetet tudod “átrendezni” - medreket áshatsz kis patakoknak vagy csinálhatsz vízesést. És ez csak a jéghegy csúcsa, amikor kezded úgy érezni, hogy na, már mindent láttál, akkor előránt a játék a kalapból valami váratlant.

Ezt a tapétát a template-ek között találtam. Tényleg.

Aztán ha új impulzusokra vágysz, akkor csak felülsz egy repülőre és elmész más szigeteket felfedezgetni. Ennél már csak az a nagyobb buli, amikor az egyik barátod szigetét látogatod meg, szemügyre veheted, ő hogyan rendezkedett be, mit csinált másként, nála milyen populáció van, hogy áll a gyűjteménye. Közben lehet beszélgetni, meg persze csereberélni is. Arra is van lehetőség, hogy lokálisan multi kereteiben többedmagaddal bejárd a szigeted, bár sokat ez nem tesz hozzá a játékhoz.

Ez a tojásfejű tag itt Fieldtom barátunk - a tekintete nem túl bizalomgerjesztő.

A korábbi Animal Crossing játékokkal ellentétben a New Horizons rendelkezik achievement rendszerrel, ami egyfelől jó azért, mert nyomon tudod követni, hogy nagyjából hogy állnak a dolgaid, másfelől kreditet kapsz érte, amit különféle érdekes motyóra beválthatsz. Vagy akár az itteni fizetőeszközre, harangokra. Harangokra egyébként leginkább biznisz útján lehet szert tenni: például kifogsz egy halat és eladod. De ha szerencséd van, áskálódás, farázás, kőpattintás közben is találhatsz.

Vajon kapok hímes tojást a húsvéti nyuszitól, ha most fonákból jól pofánverem?

Sokmindent mesélhetnék az Animal Crossing-ról, de úgy gondolom, nem érdemes. Ha megmozdult benned valami a fentiek hatására, javaslom, inkább tapasztald meg magad. Én mindenesetre két dolgot is megtanultam: egyrészt nem utáltam az Animal Crossing-ot, csak szimplán nem értettem. Másrészt: nem baj az, ha egy játék nem kompetitív és semmi gond nincs azzal, ha nem valakinek a győzelmére hegyeződik ki valami felett. Szebb napokat is látott társadalmunkból mindenesetre jó néha áthajókázni egy ilyen végletekig idealista kis paradicsomba. Hidd el: nagyon nyugtató tud lenni.