KunaiTeszt

Még a tavalyi Gamescomon huppantam le a Kunai alig négy fős fejlesztőgárdájával csevegni arról, miért is olyan különleges a játékuk, hiszen első blikkre egy klasszikus rogulelike metroidvania bontakozott ki előttem, abból pedig (szerencsére) az utóbbi években szép számmal érkeztek előkelőségek. A vidám hangulatban telt csevegés alkalmával az is kiderült, hogy a játék jópofa főhősét egy ősi harcos szelleme járja át, amelyet az egyik fejlesztő kütyüimádó macskája ihletett.

Ami elsőre megragadja szemet, az a gondosan válogatott, ám mégiscsak minimalista pasztell színvilág: a választás nem véletlen, a fejlesztők elmondása szerint ugyanis a játék a gyors és feszes tempójú run'n trickster jump mechanikára húzza rá a fókuszt, ehhez pedig nem szerencsések a zavaró tényezők. Hogy a gyakorlatban ez mit is jelent, azt magyarul talán a "gyors reflexekre épülő, tudatalatti feltérképezés" szóösszetétel írja le legjobban - a Kunai ugyanis veszett gyorsan váltogatja a képernyőt és a fellelhető fegyverarzenál, illetve tárgyhasználat révén egy finom, mégis ritmusszerű érzéssel áramoltatja a flow-t az ujjainkban.

Burst play: a második kifejezés, amit Richard Blams, a holland illetőségű TurtleBlaze dizájnere előszeretettel emlegetett, kétséget kizárólag lefedi a szóban forgó játékmechanikát. Egyik akció a másik után, fel-fel és előre, mintha egy tökéletesen megkomponált mű főszereplőjeként mondanánk fel a megtanult forgatókönyvet. Persze, van segítség: a nyitó képsorokat követő tutorial szekció szépen, lépésről-lépésre pakolja fel a Kunai építőköveit, így nagyon rövid idő alatt új értelmet nyer az ismert formulára épülő barangolós-felfedezős móka. McTabletfej (robotikus főhősünk, az apokalizmust elszenvedő világ ellenállásának egyik tagja) ugyanis kedvenc fejvadászcsajunkat megszégyenítő módon használja a grapple hookot, amellyel kapásból felfedtük a játék egyik lényegi elemét, a Kunai használatát. Eleinte csak egy, aztán később már dupla csáklyával kúszhatunk-mászhatunk fel és előre, szinte bármilyen helyzetben átjutva a szakadékokon, platformokon, vagy lőhetjük ki magunkat jó magasra, esetleg az ellenfeleink háta mögé. A "tarzanozást" az alap Katanával kombinálva (amely még a lövedékek visszacsapására is képes) hatásos mozdulatsor hozható össze már az első fél órában is, amit a később fellelhető bővítések természetesen még Kunai.. akarom mondani, kawaiiabbá tesznek.

Így (és a felfedezés, vagy rejtett ajtók-kapcsolók keresgetésével) válik a Kunai egyre inkább Metroidvania stílusú játékká: a kötelező körök mellett - úgymint a kellő mennyiségű backtrack, vagy a jópofa és ötletes logikai-ügyességi szekvenciát igénylő bossharcok - akad benne újdonság és kreatív pályatervezés is bőven, sőt! Az apró figyelmességek, mint a karakter érzelmi arckifejezése, az ambient zenei aláfestés és a poszt-apokaliptikus történet igazán szerethetővé teszi ezt a néhány órás kalandot azt leszámítva, hogy a limitált palettából dolgozó látvány nem mindenkinek nyeri majd el a tetszését. A magam részéről óvatos kísérletezgetésnek tartom, amely mozgás közben inkább tetszetős, mint sem - bár ehhez valószínűleg a tónusok, az árnyékokkal és pixel arttal történő játszadozás, illetve az efölé magasló zsáner pozitívumai is hozzáteszi a magáét.

A Kunai - bár nem váltja meg a világot -, de viszonylagosan rövid, ám annál tartalmasabb és szórakoztató néhány órájával óvatos lépés a megújulni vágyó zsáner jövőjébe, amely még így bő harminc éves létére is képes új dolgokat tartogatni az újdonságot keresők számára. A holland srácok játéka egyelőre PC-re és Switchre érhető el, de bízunk benne, hogy a többi platformon is tiszteletét teszi hamarosan.

8/10

*** Kunai | Platform: PC Steam (tesztelt) / Switch |

Ár: 12 EUR (akciós!) | Kiadó/fejlesztő: TurtleBlaze / The Arcade Crew |

Megjelenés: 2020. feburár 05. ***