Ha megengedtek nekem egy óriási közhelyet, az élet a legnagyobb rendező. A The Complex ugyanis témaválasztásával valószínűleg sosem kaphatott volna annyi figyelmet, mint pont most, március végi megjelenésekor.
A játék kezdő jelenetében egy délkelet-ázsiai országban elszabadul egy vírus védtelen emberek sorozatos halálát okozva. Bár világjárvány nem lesz belőle, az öt évvel később folytatódó történet néhány ponton hasonlóságokat mutat a való világ történéseivel. Elnézve az eladási listákat, szerintem a kilencvenes évek eleje óta nem is nyitott ilyen jól a pénztáraknál élőszereplős fmv-játék.
Pedig a The Complex tényleg nem akar (és végképp nem tud) többnek látszani annál, ami: másfél órán keresztül mesél egy történetet, amiben bizonyos pontokon nekünk kell meghoznunk a kritikus döntéseket, amelyek egyben elágazásként is szolgálnak a nyolc befejezés valamelyikéhez vezető utakon. A történet a maga egyszerű módján egyébként többé-kevésbé érdekes, a kiadó néhány évvel ezelőtti Late Shiftjéhez tudnám hasonlítani, csak annál egy fokkal jobb színészek játszanak el egy kicsivel minőségibb sztorit, kb. imdb hatpontnullás szinten. Egy londoni metrón vért hányó nő elszállítása után a kivizsgálását vezető doktornő bent ragad egy föld alatti laborban, amit egyszerre ér külső és belső támadás is - a feladat nem csak a kijutás, de a beteg ellátása és a kutatócég rejtett titkainak felfedése is lesz.
A játékban feltűnő összes szereplővel ápolt viszonyunkat megtekinthetjük egy százalékos skálán, ez amolyan szimpátia-index, de közben az főszereplő személyiségének alakulását is szemmel követhetjük öt paraméter formájában (pl. mennyire nyitott vagy neurotikus), ezek a döntéseinktől függően alakulnak. Persze ez igazából nem befolyásol semmit a paramétertér, nem jelennek meg tőle más döntési opciók, ellenkezőleg: ez a döntések következményeinek számszerű leképezése, ami az érdekesség-faktoron kívül semmit nem tesz hozzá a játékhoz.
Mint ahogy egy olyan elem sincsen a Complexben, amit ne láthattunk volna akár évtizedekkel ezelőtt, igazából nem tesz hozzá semmit a zsánerhez, csupán el akar mesélni egy történetet nyolc különböző végkifejlettel, már ha valakinek van türelme ennyiszer végigülni (részben) ugyanazokat a jeleneteket (összesen nagyjából 125 döntési pont van, amiből kb. 80 minden egyes végigjátszásnál vissza fog köszönni). Ennek ellenére a kimondottan jól belőtt árcímke és a hamisítatlan guilty pleasure ígérete simán elegendő lehet. Pláne, ha valaki a mai időkben inkább a laborok hamis biztonságát választva szeretne halálos vírusokkal foglalkozni. Ha film lenne (jó, igazából most is majdnem az), egészen biztosan az “egyszer nézhető” jelzővel illetné legtöbbünk.
*** The Complex | Platform: Nintendo Switch, PlayStation 4 (tesztelt), Xbox One, Steam, macOS
| Ár: 4000 HUF | Kiadó: Wales Interactive | Fejlesztő: Good Gate Media, Little Jade Productions | Megjelenés: 2020 március 31. ***