2D-s kézzel rajzolt point and click kaland, amely szavak helyett a gyönyörű világ, átvezetők, fantasztikus aláfestő zene és fejtörői segítségével mesél. Az életre kelt mesekönyvre emlékeztető LUNA: The Shadow Dustot egy mindössze négyfős indie csapat, a Lantern Studios készítette. Noha mindössze 2-3 óra alatt végigjátszható és hullámzó feladványai okán kalandjátékként nem is túl kiemelkedő, a gyönyörű művészeti stílusából és vizuális történetvezetéséből táplálkozó titokzatos világa, valamint sajátos hangulata miatt bőven megéri végigkattintgatni.
A történet főszereplője egy égből pottyant, nyuszifüles kapucnit viselő fiú, aki egy furcsa, idegen világban ér földet, ahol egy otthonos szobákból álló hatalmas torony tetejébe igyekszik egy útközben összeszedett macskaszerű cuki négylábúval. Kettejüket felváltva irányítjuk, a toronynak pedig mindegyik szobája egy-egy megoldandó feladvány, amelynek leküzdése után kinyílik az ajtó és mehetünk a következő helyiségbe. Szavak ezek megoldása során sem hangzanak el, ahogy olvasni sem fogunk, viszont annál több audiovizuális segítséget kapunk. Eleinte egészen egyszerű, a haladást jóformán nem is akadályozó feladataink vannak, például fel kell fednünk a falon található valamennyi falfestményt, vagy a szobában található két-három interakciós pontot megtalálva arrébb kell tolnunk valamit. Idővel persze bonyolódnak a teendők, van néhány egészen szellemes fény-árnyékra vagy zenére épülő feladvány, és szinte mindig valamiféle szobában található, dekorációnak is beillő látványelem segít a továbbjutásban.
A problémák akkor kezdődnek, amikor ezek olykor-olykor elmaradnak, illetve a korai minimalista fejtörőket elkezdik felváltani a több szobán átívelőek, amelyek leküzdése során a kelleténél macerásabbá válhat a két karakter közti ide-oda váltogatás és örökös oda-vissza futkosás. Szó mi szó, voltak részek, amiket kellemesebb lett volna végignézni, mint végigcsinálni. További beleélést hátráltató nehezítés technikai oldalról, hogy a játék nálam párszor csúnyán lefagyott, de nem kizárt, hogy ez egyéni szocprobléma (csak egyetlen hasonló panaszt találtam online).
A csodálatos pasztellszínű látvány mellett a sokszor fejtörőkhöz is idomuló zene, valamint a fejtörők többségének könnyedsége okán a LUNA: The Shadow Dust még az olykor igen mozgalmas jeleneteket tartalmazó átvezetők ellenére is egy hihetetlenül nyugalmas kaland. A letisztultságot némileg megszenvedi a keserédes történet, amelynek izgalmas részletei elsikkadnak, de világ sorsa és a két főszereplő közti egyre szorosabb kötelék így is visz bele elég érzelmi töltetet. Ha kicsit lelazulnál két nagyobb lélegzetvételű cím között, vagy csak nincs sok időd mostanában játzszani, de szeretnél végre valaminek a végére érni úgy, hogy közben kellemesen is szórakozz, a LUNA ideális választás.