Draugen és a sétaszimek sötét szubjektumamcmacko

Megjelent a Draugen konzolos változata, amit nem hagyhattam ki. Szeretem a sétaszimulátorokat, a nyomozást, és a gyönyörűen megkomponált virtuális helyszíneket. A Draugen például egy norvég fjordhoz invitál minket, ahol egy izolált kis közösség problémáit és az ebből fakadó titkokat kell feltárnunk. Klári mamóci írt már egy remek kis cikket a játékról, így kicsit gondban is voltam, hogy én mit fogok majd kanyarintani a konzolos megjelenésről. Aztán ahogy haladtam a sztoriban, összeállt egy kép a fejemben, de más, mint amit vártam. Amennyire szerettem a Draugent, menet közben úgy világított rá egy szubjektív nézőpontra: kezdek ráunni a sétaszimek egy bizonyos aspektusára. Persze nem a műfajra haragudtam meg, hanem azokra a keretekre, amiket maga fektetett le maga köré a zsáner. Spoileres kibeszélő következik, ami a szerkesztőségi csatornát is megjárta a mai nap során érdekes nézőpontokat felvetve. Aki nem akar spoilereket a közelmúlt narratív, belső nézetű kalandjátékaiból, az gyorsan klikkeljen másfele!

Itt vagy még? Jó! Tudod mi volt az a pont a Draugenben, ami megvilágított? A főhős kattantsága. Mondtam, spoileres irányba haladunk, szóval nem fogom vissza magam. A hősünk nyugodt beszéde, tudományos felfogása és rokonszenves mivolta ellenére elérünk egy pontot a forgatókönyvben, ahol hirtelen, abrupt módon derül ki hősünk hallucinációkkal szegélyezett tudata. A sztori során őt követő Lissie gyakorlatilag az elméjének szüleménye, ráadásul egy masszív angyalszobor formában manifesztálódó „entitás” is megjelenik olykor a történetben, hogy lebassza a lábáról a tesze-toszáskodásra hajlamos hősünket. Adott egy izgalmas sztori, ami norvég krimibe illően mutatja be a városkát és azok prominens lakóit. Gyönyörű a környezet, ahol elvesznél egy kellemes nyári hétvége során. Szépséges muzsika szól, egész jól adagolja az író a forgatókönyv fordulatait… egy ponton azonban rá kell eszmélj megint, hogy a hős, akit irányítasz, egy újabb pszichológiai eset, ráadásul a szélsőségesebb formából. Ezen a ponton álltam meg, és szisszentem fel. Nem így volt ez egy csomó másik sétaszimulátorban?

De bizony. Bár Vega kollégám is felhívta rá a figyelmem: ez messze nem száz százalékig következetes állítás a műfajon belül - én mégis azt mondom, hogy érezhető többségben vannak azok a sétaszimulátorok, ahol a dráma elmesélésében egy ponton bejön a sokkoló elem: a hős lelki problémája. Hol finoman és empatikusan ábrázolva, mint itt amúgy a Draugenben, hol pedig keményen, arcon csapó módon. Jön az öngyilkos szerelmes. A gyilkolászás után bőrrel, vérrel, csontporral festő hősszerelmes. A bivallyal szemező, Lynch világába átkattanó nyomozónő. A Babadookot magára idéző anya. A begolyózott cyberpunk nyomozó. A PTSD-s veterán, aki bebandukol a boszorkány erdejébe. Ahol nem a hős fejében van zavar, ott a közösség esik egymásnak egy ponton, vagy valaki más lesz dilinyós a környezetben. Például az invázió során magukat kereső falusiak. A tragédiát utódról-utódra örökítő család. A családi erőszakot kisgyerekre vetítő szülő. A gyermek, aki után megzavarodik az egész család és akinek bánatára még Chtulhu is felébred álmából. Sokk, thriller-eszköztár, nyomasztó tragédiák és horrorisztikus cselekedetek nélkül nincs dráma?

Persze a Draugen nem a skizofréniáról szól, nem ez a lényege, hanem az izolált közösség problémáinak feltárása, némi folklórral nyakon öntve. A készítők úgy gondolták, hogy mégsem áll meg a lábán a sztori a hős elméjének megbontása nélkül. Én egy picit úgy éreztem, hogy erőltetett és felesleges volt ezt a szálat belevinni a nyilvánvaló párhuzamok ellenére is. A Draugen rejtélye önmagában is izgalmas, az emberi kapcsolatokat pedig Edward és Lissie esetleges mentor-tanítvány viszonyán keresztül is lehetett volna boncolgatni.

A DRAUGEN KONZOLON

Mivel a Draugent a sokat próbált Unreal technológia hajtja, ezért a konzolos port mindenféle komolyabb gond nélkül, simán illeszkedik a televízió képernyőjére. Bár a látvány nem a fotorealizmust követi, az összkép meggyőző és vibráns. Döcögésnek nem nagyon volt nyoma a tesztelt Xbox One X verzióban, bár a látottak alapján ez a port sem tud 4K-t prezentálni. Sebaj, az összkép csak minimálisan visszafogottabb a PC verzió csutkára húzott mivoltához képest - így bátran ajánlható konzolon is az északi nyomozás.

Talán most érzem az idejét annak, hogy ne tört személyiségek, vagy pszichológiai esetek mentén haladjon a műfaj narratívája, hanem mutassa be azokat a témákat is, amiket a történetmesélés többi médiumában már ezerszám kiaknáztak. Mondok példákat, ötleteket, súlyosan nyomasztó tematikák nélkül. Csak így ömlesztve. Sportsztori - egy csapat, egy edző, egy egyén szemszögéből. Történelmi karakterek hőstetteit bemutató esetek. Az ER után szabadon működhetne a dokidráma, adott esetben ideológiákat összeütköztető krimi, akár vallási, politikai, gazdasági szembenállást feszegető bonyodalommal. A Firewatch-hoz hasonlóan egy érdekes foglalkozást, állást, hivatást körbejáró mese. Gengsztertörténet Tégla módra. Vagy a nagy muzsikusról szóló narratíva. Ütne egy "katonák voltunk" forgatókönyv, ami amolyan CoD WWII, vagy Brothers in Arms jelleget vehetne fel, csak épp akció nélkül. Vagy egy sci-fi amiben a technológia kerül az előtérbe, a Tacoma módjára. Hétköznapiságukban izgalmas családi esetek a Gone Home mintájára. Esetleg valamely kiszemelt szcéna szatirikus-montipájtonos tükörképe (ld. Stanley Parable). Ebben a műfajban lazán elférhet az oly ritkán alkalmazott humor is, a szituációs komédia eszköztárával..

Látjátok, csak sikerült azért ellenpéldákat is hoznom. És valahol azért is marad fenn ez a műfaj, ezért várom izgatottan mindig az új megjelenéseket, mert rengeteg lehetőség van a belső nézetű történetmesélésben. Akkor is, ha túl sokszor nyúlnak az írók a tragédiák irányába. Remélem, hogy a sötét fátyol lehúzó hatása, a zavarodott elmék meséje kevésbé lesz domináns az elkövetkezendő években. Persze lehet társadalomra gyakorolt pozitív hatása is, ha a történet érzékenyen kezeli a témát, a problémás, sötét szubjektumot. De ugyanakkor vágyom kicsit a világosságba is. Annyi más sztori van, amit el lehetne mesélni a rendelkezésre álló eszköztárral. De ez maradjon meg az ifjú indie nemzedék jövőbeli feladata…

Mi a TI véleményetek? Írjátok meg bátran a lenti kommentszekcióban!