Metro 2033 és Last Light Redux - SwitchTeszt

A Metro atmoszférája igazán különleges. Emlékszem, amikor gyermekként először utaztam rajta és ezzel álmodtam. Hogy a nagyanyámék házában, a kis konyhai függöny mögül elkezd be-befújdogálni a szél, majd egyre intenzívebbé válik és végül megérkezik ez a fura alakú szerelvény, a strandkorlátkék színével és a kotongumi lámpáival. De nem csak én álmodtam Metróval, hanem például jeles filmrendezőnk, Antal Nimród is - ha már témánál vagyunk, mindenképp el szeretném mondani, mennyire szeretem a Kontrollt, főleg Milkovics Mátyás zenei aláfestését - vagy például Dmitry Glukhovsky, akinek regénye nyomán a 4A Games gondozásában készült Metro 2033 és Last Light végre eljutott a Nintendo hibrid masinájára.

Természetesen ezeknek a Switch-port cikkeknek egyik fontos, ámbár annál unalmasabb témaköre, a "mit vágtak meg, hogy osztották fel, miként működik most" szentháromság, szóval essünk gyorsan túl rajta: a portok némileg meglepő módon házon belül készültek a 4A konyhájában, ez pedig már magában hordoz egyfajta megnyugtató üzenetet, hogy "nyugi, srácok, nem bíztuk a szélre". És valóban nem: a vizuálon alig észrevehető a csorbulás a nagygépes konverziókhoz képest, egyedül a képfrissítés 60-ról 30-ra degradálása bánthatja egyesek fürge szemét. Ami még esetleg fel lehet hányni a Switch verzió szemére, azok a töltési idők: némely pontokra eljutva ugyanis van, hogy egy percig is elmalmozhatunk, mire elénk tárul a következő alagút, de szerencsére az esetleges elhalálozást követő respawn-ra ugyanez már nem mondható el. (Ejj, hol vannak azok a régi "szép" idők, amikor a Tomb Raider II-ben egy elvétett ugrást követően kimentem kávét főzni...)

És hogy milyen érzés 2020-ban felülni (az amúgy márciusban tizedik születésnapját ünneplő) szerelvényre? Nos, a miliő még mindig igen hatásosan működik: egyfelől a Metro különleges atmoszférája, másfelől mint poszt-kommunista ország polgárának nem ismeretlen bájos szovjet-orosz kultúra, harmadrészt a fiktív atomháborút követő reménytelen jövőkép, ahol Juliskának három melle van, Jancsi pedig szárnyas mutánssá transzformálódott. A túlélőhorror és néhol a narratíva kedvéért csak sétaszim elemeket felvonultató lövöldözés még mindig jól működik, bár a mutánsok fantáziátlansága és egykaptafa megjelenése mára már kissé fájó, suta mesterséges intelligenciájuk időnként kínosan megmosolyogtató. Mégis: a belsőnézetű lövöldék nem kifejezett híveként rendesen magába szippantott az alagút, belém nézett a mélység, én pedig visszanéztem rá.

Bár nem kifejezetten utazásra lett kitalálva - mondjuk pont egy sötétben közlekedő busz hátsó ülésén játszottam, szóval gyorsan rá is cáfolok magamra - a Metro 2033 és Last Light Redux Switch portjai igazán igényes munkák. Nehéz belőni a célközönséget, hisz ezeket a játékokat már mindenki játszotta - öncáfolat nr. 2 - ha valami oknál fogva kihagytad volna, ez egy remek lehetőség a poszt apokaliptikus mélységben való elmerülésre.