EarthNightTeszt

Nem hittem volna, hogy manapság találkozom olyan platformerrel, mely leginkább a Sonic-kal mutat párhuzamokat és pontosan emiatt ugyanazokon a pontokon szenved problémákkal, mint a Sega kabalája. A Cleaversoft alkotása, az EarthNight azonban éppen ilyen játék, ami érdekes ötletei mellett saját magát gáncsolja el.

A történetről nehéz órákon át mesélni, már csak azért is, mert a játék is egy meglehetősen rövid átvezetővel rendezi le mindezt. Egyik nap kismillió sárkány lepi el a Földet, amik miatt aztán az emberiség a kihalás szélére kerül, a túlélők pedig az űrbe menekülnek, miközben az óriáshüllőkkel is le akarnak számolni. Erre a feladatra kapunk egy kéttagú csapatot Sydney és Stanley személyében, akikkel sárkányvadászatra indulhatunk.

A két karakter eltérő képességekkel rendelkezik és ezek alapján egyértelműen Sydney élvez előnyt. Ő ugyanis az egyszerű ugrás mellett a műfajra jellmező double jumpnak is birtokában van (Stanley valószínűleg hiányzott az óráról, amikor ezt tanították), valamint ezen felül még siklani is képes a levegőben. Vele szemben Stanley mindössze csak a hagyományos szökkenésekre képes és ezen felül semmilyen más trükk nincs a tarsolyában. Ez alapján tehát a két karakter leginkább eltérő nehézségi szinteknek feleltethető meg. De még a sokoldalúbb Sydney-vel sem lesz olyan könnyű dolgunk.

Ez pedig a játék felépítéséből adódik. A feladatunk, hogy a sárkányok farkán landolva elfussunk egészen a fejükig, ahol aztán ritmikus szurkálásokkal lemészárolhatjuk őket. Ez nyilván csak papíron hangzik ilyen egyszerűen, hiszen minél több repülő gyíkot aprítunk le, annál nehezebb dolgunk lesz. Kezdve az egészet azzal, hogy a sárkányok a repülés szemléltetése miatt folyamatos hullámzó mozgásban tartják a testüket, tehát a pályák hullámhegyekből és -völgyekből állnak. Könnyen kitalálható módon az egyes görbék ívét kihasználva, megfelelő időben elrugaszkodva nagyobb távolságokat szelhetünk át, ezzel hamarabb eljutva a sárkányok fejéhez.

A dolog ott válik problémássá, hogy minden sárkány teste tele van különböző ellenfelekkel, akik ellen alapjáraton egyedül a Mario-tól tanult homlokon cipőzés az egyetlen használható fegyver. Ez pedig azért igazán nehézkes, mivel a minél gyorsabb mozgás miatt sokszor az alattunk elterülő pályából semmit sem fogunk látni, ennek következtében az ellenfelek pozícióját sem tudjuk rendesen meghatározni.

A helyzetünket könnyíthetjük azzal, hogy a pályákon található kismillió gyűjtögetnivaló és speciális tárgy felhalmozásából származó kombinációkkal különféle power-upokat nyitunk meg, melyek aztán a későbbi próbák során már a segítségünkre lehetnek. Azonban van egy olyan svédcsavar a dologban, hogy az összes power-up karakterhez kötött, tehát előfordulhat, hogy csak olyanokat oldunk fel, melyek pont nem ahhoz a figurához valók, akivel mi éppen játszunk.

Az igazi feketeleves azonban akkor ér minket, amikor rájövünk, hogy az életerőnk visszatöltése a lehető legnehezebb a játékban. Ez pedig a fenti elemek (nem rendesen belátható pálya, korlátozott lehetőség az ellenfelek likvidálására) együttese miatt azt eredményezi, hogy az EarthNight nagyon hamar tud bosszantó és frusztráló élménnyé válni. Főleg akkor, amikor a nehezebb sárkányok hátán már repülő és távolsági fegyvereket is használó ellenfeleket találunk, nekünk pedig a ritmikus ugrabugra és az esetlegesen megnyitott power-upok képezik az arzenálunkat.

Az EartNight a platformer alapokon túl a legjobban egy ritmusjátéka emlékeztet, azonban a megvalósítás miatt pont a tökéletes ütem megtalálása jelenti az egyik legnagyobb problémát. Ez pedig rövid úton az élvezeti érték rovására megy. Ennek ellenére ideig-óráig képes lehet lekötni az érdeklődőket, azonban a műfaj szerelmesei találhatnak nála jobb képviselőket is.

6/10

***EarthNight | Platform: Nintendo Switch, PC, PS4 (tesztelt) |

Ár: 5.490 HUF(PS4) Kiadó / Fejlesztő: Cleaversoft |

Megjelenés: 2019. december 03.***