G365 PODCAST - NULLADIK EPIZÓD
A tegnapi Wii bemutató után hirtelen felindulásból elkövettük (résztvevők: drag, hzx, oldern und liquid) a Gamer365 podcast-jének "nulladik", kísérleti epizódját. A spontán hozzállás mind a környezeten (zajos kávéház), mind a megvalósításon (laptop / headset kombó..), meg úgy általában mindenen meglátszik (három kávé után előadtam a logopédusok dadogós-szóismétlős rémálmát :-), de sebaj, lényeg a lelkesedés! Íme:
##
November közepe van, a fejünk fölött baljós felhők, de a hangulat azért rendben van: a Gamer365 csapzott különítménye izgatottan tuszkolja át magát a rég kihalt ősállatról elnevezett bevásárlóközpont felső emeletén található Net / LAN kávéház ajtaján. Nem a kőkemény Counter-Strike vagy World of Warcraft addikció hajtott ide minket, a fegyverek és az epikus varázstárgyak most pihennek egy kicsit - a Nintendo Wii hivatalos magyar sajtóbemutatójára érkeztünk.A Wii bemutató már csak azért is izgalmas, mert nem szimpla sajtótájékoztatóról van szó, a fala mellett öt darab Wii kioszk villog - azaz játszani is fogunk, méghozzá terveink szerint sokat, alaposan és kíméletlenül...
A teremben összegyűlt zsurnaliszta-had összetétele megerősíti a Nintendo a géppel kapcsolatos szándékait: a szokásos arcokon (azaz a játéktémájú magazinoktól akkreditált kollégákon) kívül jöttek tévéktől, rádióktól és hírszolgáltatás hagyományosabb formáit űző lapoktól is.
Gyorsan átesünk a kötelező műsorszámon, Christopher Kaye, a Nintendo termékek hazai forgalmazását intéző kft vezetője elmondja és prezentálja, amit mi már korában is tudtunk, de a játékvilágban kevésbé járatosaknak bizonyára még újdonság: a Wii szakít a hagyományokkal, nem a megszokott a pazarabb grafikára koncentráló konzol, hanem igazi családi-társas szórakozás, egyedi irányítási metódussal. A Wii nyitókínálat huszonsok címből áll, ezek nagy része kis hazánkban is kapható lesz a december nyolcadikára időzített premierrel egy időben. Megnézhetjük a kezelőfelületet (szép, letisztult, barátságosan nagy ikonokkal), létrehozunk egy Mii-t (a profilodhoz kapcsolt virtuális avatar, viszonylag egyszerű, de kismillió módon testre szabható nagyfejű emberke) és láthatjuk az irányítót is működés közben - sőt, tíz perc múlva már ki is próbálhatjuk.
A kioszkokban három játék vár: Wii Sports, Wii Play és persze a kilövési kínálat sztárja, a The Legend of Zelda: Twillight Princess. Menjünk szépen sorban:
Wii SPORTS. Öt sportjáték (tenisz, bowling, baseball, golf és boksz) egy csomagban - Európában és Amerikában ezt csomagolják a gép mellé, tehát minden leendő Wii tulajdonos találkozni fog vele. Elsőként a teniszt próbáljuk, némi konfigurálási mizéria a második irányítóval, mosolygós hostess-lány segít, üthetünk. A kontroller kellemesen simul a kézbe, könnyű darab, hzx szerint kissé kicsi (nagy tenyérrel áldotta / verte meg a sors), jól forgatható, a két eszközt (wiimote + nuncsaku) összekötő kábel nem zavar be játék közben. Ha még SOHA nem hallottál volna róla (a többiek ugorják át a mondatot): a Wii kontrollerr mozgásérzékelős, a tévé-távirányítóra hajazó kialakítású wiirányító (azaz angolul a wiimote) látja el az alapfunkciókat, az analóg karral ellátott nuncsaku pedig leginkább a mozgásért felel.
Kapásból találkozunk az első apróbb furcsasággal: a más kontrollereken megszokott START gomb itt nem létezik, a funkciót két gomb (az A és a B ravasz) együttes lenyomása látja el. Gyors menet a tenisszel, és... és teljesen rendben van minden. A wiirányító itt a teniszütő nyelének szerepét tölti be, a mozgás automatikus, a játékosnak kizárólag a megfelelően időzített és irányzott ütésekre kell koncentrálnia. Nem csak az irányzék számít, hanem a pozíció és az erős is, üthetsz tenyerest és fonákot, valamint az ütés (azaz a kontroller meglendítésének ereje is számít). A kontroller nagyon pontos, és nagyon érzékeny. Az érzékenység visszatérő téma lesz, a sportjátékoknál sikerült eltalálni a megfelelő tartományt, máshol viszont már problémásabb a dolog - ugyanis néha túlságosan is érzékeny.
A tenisz után bokszolunk egy jót, oldern apóval ütjük egymást három meneten keresztül, bokszoljuk a levegőt (a két kontroller a két kezed, ha felemeled, védekezel, ha behajlítod, elhajolsz), a végén kiüt az átkozott, hiába próbálkozom a Fight Night-ban begyakorolt sunyi “elhajolok, visszadőlök, gyors horog a fejre” taktikával. A boksz nagyon dinamikus (kiizzadtunk a végére), néha őszintén szólva fogalmunk sem volt, hogy mit és miért csinálunk, inkább csak daráltunka másik felé - hosszabb gyakorlással gyaníthatóan kiismerhetők a finomságok. A golf jópofa, akkor a leghangulatosabb, ha ugyanazokat a testtartásokat veszed fel, mint egy “normál” pályán. Apropó, testtartás: a Wii irányítókat lehet ülve is használni, de úgy kevésbé feelinges, ki akar ülve teniszezni, vagy bokszolni? A bowling realisztikus darab, a golyó nagyjából úgy viselkedik, ahogy azt a valós életben elvárnád tőle - tarolni például egyszer sem sikerül, oldern a végére azért belejön, két gurításból szedi le a bábukat. A baseball. Na, ezt nem próbáltuk, mindahányunkat hidegen hagy a sportág, űzzék akár a valóságban, vagy virtuálisan. Játszanak vele az amerikaiak, mi inkább focit kérnénk.
Konklúzió: a Wii Sports aranyos gyűjtemény, és a vizuális megjelenítésre is az “aranyos” és “rajzfilmes” jelzőket lehetne ráaggatni - a szemhártyákat szaggató realizmusa vágyók máshol keresgéljenek. Élvezetes társas szórakozásnak tűnik, a gép mellé jó lesz, magában már nem feltétlenül rohannánk érte a boltba.
Wii PLAY: A Wii Play érdekes jószág, már csak azért is, mert alapból jár hozzá egy wiirányító - azaz a szoftver majdhogynem “ingyen van”. Ennek megfelelően roppant egyszerű minijáték-kollekciót kapunk, azokra szabva, akik most tartanak életükben először irányítót a kezükben. A tucatnyi játék sorban nyílik meg, és... maradjunk annyiban, hogy nem nekünk szánták. Az első a klasszikus képernyőre lövöldözős Duck Hunt modernkori újragondolása, a második egy “találd mega párját” minijáték, a harmadik egy végletekig lecsupaszított ping-pong, a negyedik pedig egy “forgasd úgy az emberkédet, hogy belepasszoljon a buboréka” huncutság. Itt untuk meg (az utolsó kettőt így is mi nyitottuk meg a jónépnek...), később állítólag lesz valami tankos okosság is.
Konklúzió: okítószoftver, nem kifejezetten játék. Ha kell egy plusz wiirányító, és szülőket / fiatal tesót is be akarod vonni a játékba, akkor esélyes, hardcore játékosoknak felejtős.
ZELDA: TWILLIGHT PRINCESS: A kiállított demó az E3-as demonstráció turbózott verziója volt, újragondolt irányítással. Két pálya: egy hagyományos mászkálós-kardozós-puzzlefejtős, és egy horgászós. A harc szolid, a wiirányítóval csapkodsz, a nuncsakuval mozogsz és pörögsz. Az ellenfelek befogása - a korábbi verziókhoz hasonlóan - a Z ravasszal történik. A grafikáról most nem regélünk külön, valószínűleg mindenki látott már belőle képeket, ugyanaz, mint a Gamecube verzió - csak éppen szélesvásznon. A íjazás trükkös, leginkább azért, mert alapesetben NAGYON érzékeny a wiirányító, és saját szemszögből célzol - remegő kezűeknek az újrakalibrálás vagy az roppant óvatos megközelítés ajánlott. A horgászós szekció nagy móka, a wiirányító itt a horgászbot nyele, hátrahúzod, bedobod a csalit, aztán (ha kapás van) a nuncsaku tekerésével orsózol, a wiirányító rángatásával meg a halat fárasztod. Különálló minigame-ként is megállná e helyét egy kollekcióban, jól mulattunk.
Konklúzió: A látottak lapján a Zelda be fogja váltani a hozzá fűzött reményeket, a Nintendo 60+ óra játékidőt, kilenc dungeon-t és epikus kalandot ígér - aki Wii-t vesz, és kicsit is szereti az akció-szerepjátékokat, tegyen magának egy szívességet, és pakolja be ezt is kosárba.
Első nekifutásra ennyit a Wii-ról, a gép magyar premierje után még vesézünk egy alaposat. Ha fentieken kívül további, a Wii bemutatót érintő szubjektív okosságokra vagy kíváncsi, **** a témához kapcsolódó Gamer365 podcast “nulladik” rendkívül spontán, és erős izgalmi állapotban elkövetetett (ennek megfelelően kicsit cikkcakkos, meg zajos, meg dadogós, meg...) epizódját, az esemény utáni kávéházi beszélgetésünket rögzítettük.