A teszt előtt szükségesnek tartok leszögezni valamit: Nem vagyok elvakult Resident Evil fan. Persze, Umbrella mintás a pénztárcám, a kocsin is fenn van a cég logója, a film témája a csengőhangom, de például nincs BSAA tetoválásom és nem hívják Weskernek a kutyámat sem. Teljesen egészséges módon rajongok csak a sorozatért. (Egy alkalommal például meg akartak győzni, hogy teljesen valid csere lenne egy Link to the Past-ért egy RE0 és RE1 remaster PS4 kiadás, azzal az érvvel, hogy dehát ez egy "Rezi". Oké.) Ehhez hozzátartozik, hogy a klasszikus hármas volt az, amit ismertem és szerettem, a 4-5-6 eddig teljesen kimaradt az életemből. Ezt azért éreztem fontosnak tisztázni, mert nekem az 5. és a 6. sem tűnt olyan borzalmas játéknak, mint amilyennek jó néhányan kikiáltották, mi több, mindkettőt élveztem többé-kevésbé.
A 4. részt idén év elején pótoltam PC-n, mivel a TPS lövöldözés kontrolleres irányítása ellen gyermekkoromban beadott védőoltás még mindig hat. Nem tudom elviselni azt a lassúságot és pontatlanságot, amit kínálnak, ez van. A PC remake-ben (plusz a Wii-n ugye) viszont ezt szépen megoldották. Miután a négyes epizódot letudtam, rájöttem, hogy a műfajváltás (egyes értelmezésekben a 4. rész által inkább teremtésről beszélünk) nem ártott annyira RE frencsájznak, így pont bele is vágtam volna a folytatásba, amikor jelezte a Capcom, hogy kéne várnom, mert jön a Switch verzió.
Meg is érkezett a 4., gondoltam újrázom, de jött a hidegzuhany, kihagyták a mozgásérzékelést, ami miatt kapott is a Capcom rendesen a közösségi médiában. Viharnak tűnt a biliben a dolog, de annyiban cél ért a hőbörgés, hogy az 5. és a 6. rész szviccs verziója egyből egy elsőnapos patch-el nyitott, ami ezt az irányítás módot szépen beleapplikálta a címekbe. Ezek szerint nézni hatása csak volt a morgásnak. Magába a játékmenetekbe nem mennék részletesen bele, ezt már több alkalommal megtették itt az oldalon, nézzétek csak a cikklistát! KATT! Lévén az alapjátékok gyakorlatilag érintetlenek lettek, így érdemben ehhez a részhez nem is tudnék hozzátenni.
Vagyis mégsem egészen. Ugye a fent említett irányításbeli változtatás elég pozitív irányba mozdítja el a mérleg nyelvét. Tény, hogy egyik rész sem a sorozat legközkedveltebb darabja, azt azért nem árt tisztázni, hogy a pontosított lövöldözés miatt egészen más játék jön át a kézi "Resi masinánkon". Szóval ez működik és jó, mindkét cím esetében. A hatodik rész prológja alatt azért kaptam egy kisebb agyérgörcsöcskét, mivel nem nagyon akart szuperálni a célzás, és veszett guglizásba is kezdtem, hogy elnéztem-e valamit és ebből esetleg kimaradt, de vaklárma volt. Tudták szépen implementálni, de a menüben lehet bekapcsolni, az meg ugye csak a prológ után elérhető... na, bocsi a kitérőért.
Látványra mindkettő durván szép lett, de néha vegyessé válik a kép. Sokat segített, hogy a PS4/One már korábban megkapta a maga remasterét, így már az turbózott verziókat portolták át a Nintendo gépére. Élesebbek a textúrák, nincsenek diavetítős, 20 alatti FPS-dropok még a nagyobb bossharcoknál sem, de azért teljesen simának sem lehet mondani a mozgást. A főleg jelen generációs Switch portokat sújtó, széles körben ismert "remake homály" sem teszi hála az égnek tiszteletét. Kicsit utánanéztem a technikai oldalnak, mert érezhetőek voltak azért döccenések pár) helyzetben, úgyhogy aki a konkrét számokra kíváncsi azoknak íme: Az 5. dokkolva 30-35 körül hoz, ami 25 környékére zuttyan le, 1080p-vel. Kéziben 720p 35-40 körüli fps-t kapunk, ami egy egy nagyobb robbanásnál, dugig (nem)zombival, szintén le tud koppanni 25 körülre. Motion blur és FPS lock ilyenkor ki van kapcsolva. A 6. szintén zenész, hajlamosabb gyakrabban leesni 25, nem egyszer 20 közelébe egy egy agyonanimált jelenetnél (jellemzően a robbanásoknál) de fel tudja magát küzdeni jellemzően a 30.as tartományba. Koop játéknál viszont ez már nem megy neki, 20 FPS-nél elfogy a gép ereje.
Extrákból is teljes pakkot kapunk, van itt minden. a RE:5 megkapta a "Chris&Jill: Return to Castle Wolfenstein" valamint a "Jill&random NPC guy escapes from Monkey Island" sztori DLC-ket, a RE6-ban pedig benne vannak a különböző extra árkád módok, amiket a steam-en még most is pofátlan 4euró/darab áron árulnak. Szép kis csomag lett tartalmilag az újrakiadás, na. A helyi multit próba szinten futottam át, a feleségemnek ígértem meg mindenfélét, ha beugrik kísérleti nyúlnak egy kis időre. A local coop módoknak hála, újabb ajánlott címmel bővült a Switch címek offline multi könyvtára. Az ötben kicsit furcsállottam ezt a bal felül, jobb alul megoldást, viszont meg lehet szokni. Gondolom képarány megtartásához van köze, különösebben nagy problémának nem rónám fel. Viszont itt 20-25 FPS-el kell beérnünk handheld módban. A 6. rész élvezeti értéke ebben a módban viszont érezhetően gyengébb, pedig mindkettő elég gyenge framerate-et produkál, itt inkább magának a játékmenetnek a gyengeségét tudnám okolni az élmény csorbulásában.
Térjünk kivételesen ki a hangokra, bár nem vagyok híve a “tételesen vegyünk végig mindent” hozzáállásnak (dehogynem!). Nem vagyok egy vájtfülű és túlságosan finnyás ezen a téren, de most még nekem is szúrta a fülem egy apróság amit a 6. rész prezentált: Nem adja vissza egy játék sem az igazi fegyverek hangját, ami nem is baj, mert elég macerás lenne fülvédővel játszani, de olyan mértékű tömörítésen esett át a hangsáv, hogy a fegyverek úgy recsegnek, mint egy első generációs SoundBlaster-en. Borzalmas volt.
Összességében tehátt ajánlott lehet a Switch verziók beszerzése, már csak a hordozhatóság és a mozgásérzékelős célzás okán is. Merem ajánlani mind megrögzött Resi rajongóknak (ők már úgyis hozzászoktak a borzalmas portokhoz >:) ), mind a külső nézetű lövöldözős stílus rajongóknak, amíg a helyükön kezeljük a játékokat: Az 5. egy kompetens remakeje a 4. résznek, az 6. pedig egy klassz interaktív mozi - Switchen is.
Shifty Fox