A nyár végén számomra bombaként robbant a hír, hogy a nagy retro hullám végre utólérte azt a két játékot amik kisebb túlzással megkereserítették a gyermekkorom. Villámgyorsan jeleztem, hogy én akarom a tesztet, nem is sejtve, hogy már elfeledettnek hitt régi sebeket tépek fel magamban. A '90-es évek az új '80-as évek, mondják a műveltek. Így gondolták a Disney-nél is, aminek köszönhetően elkezdték filmek formájában is feldolgozni a modernebb filmjeiket (is), több kevesebb sikerrel, de ebbe az aspektusba most ne menjünk nagyon mélyen bele.
Amikor a két címszereplő megérkezett a mozikba, megkapták a kötelező videojáték-feldolgozásaikat, amelyek szinte minden említésre érdemes konzolra (ami ekkor a SNES és a Sega Genesis-t takarta) megjelentek. Az a tény, hogy korabeli emlékekkel rendelkezem róluk, annak köszönhető, hogy fentieken túl megjelentek PC-re is, lévén ezen gépek létezéséről is csak másodkézből szereztem tudomást. A mostani kiadás időzítése nyilván nem véletlen, mind az Aladdin mind az Oroszlánkirály újrázásának DVD/BD kiadása az elmúlt időszakban volt esedékes, némi ingyen reklámot illetve egy kis nosztalgia faktort bevetve dobták be ezt a két veszedelmet a piacterekre.
Kezdjük a lényegi részt, mi is van a Switchen tesztelt pakkban. A Lion King-nél a Genesis és a SNES verzió is bekerült a gyűjteménybe, kiegészítve a Gameboy porttal, illetve annak a színes változatával az egészet, valamint mellé csapták még a Super Famicom verziót is, aminek a létjogosultságát a gyűjteményben azért megkérdőjelezném. A rajongók mindenesetre megkapták a [JAP] SNES verziót is.
Az Aladdinnál egy kicsit árnyaltabb a kép. Itt megkapjuk a Genesis valamint a Genesis japán verzióját, viszont itt már beköszönt egy Final Cut verzió is. Ebben (jó)néhány bogarat kijavítottak illetve kapott egy sokkal finomabban scrollozó kamerát is, ami addig fel sem tűnik, amíg rá nem pillantunk milyen volt eredetileg. Igazi kuriózumként helyet kapott még a gyűjteményben a játék béta(?) verziója is, amiket demózni hordtak körbe, ebben eddig nem látott pályák és ellenfelek vannak, valamint be nem fejezett spriteok és érdekes animációk. Igazi csemege. A GameBoy portokat itt is megkaptuk, hiányzik viszont a SNES verzió, ami kivételesen nem egy sima port volt, hanem a Capcom csinálta, teljesen más alapokra, így a távolléte teljesen érthető, bár egyben szomorú is.
Hogy milyenek ezek a játékok ma? Elengedve a lelkemet melengető nosztalgiát, még így is gyönyörűek. Félelmetesen szépen vannak animálva, a pályák kidolgozása, a hátterek, az effektek mind kiemelkedőek. Voltak. Ne értsen senki félre, még ma is azok, de semmihez nem nyúltak hozzá, gyakorlatilag koppra ugyanazt kapjuk mint 20 évvel ezelőtt. Nincsenek újrarajzolt textúrák, újrakevert hangok, pixelre ugyanazt az élményt nyújtja mindkét cím, mint régen. Ezt viszont a pixel-art játékok aranykorában felróni abszolút álszent lenne.
És hogy milyen az élmény? Ezen játékok emlékével felvértezve megmosolyogtató volt, amikor néhány éve a soulsborne játékok újra divatba hozták a játék közbeni káromkodást és frusztrációt, ugyanis mindkét program olyan veszettül nehéz, hogy külön szócikket érdemelnek a játék történelemben. Kiegészítve még a pixelpontos ugrásokat megkövetelő platform játékmenettel és a véges számú élettel nem egy alkalommal okozott egy generáció idegrendszerében maradandó károkat.
Felismerték ezt az újrakiadás összedobásakor, ugyanis két extrával is készültek a témában: Az egyik az emulátorokból ismert ún. save state, azaz a "bárhol-mentés" szuperképessége/csalása (ki hogy nevezi), illetve a tökéletesen kézreálló "L" gombra kiosztott idő visszatekerés gomb, amivel a hibáinkat, amiből lesz bőven, azonnal korrigálhatjuk. Extraként kapunk még egy Museum részt, külön külön mindkét játékhoz, amikben képeket illetve verkfilmeket nézegethetünk. A képi megjelenítésre vizuális filtereket húzhatunk, továbbá egy automata módot, ami helyettünk játszik, megmutatva, hogy a problémás részeken hogyan kéne haladni annak, aki tud játszani, megforgatva a kést az emberben, hogy még nagyobb darab.... szóval, hogy még ügyetlenebbnek érezze magát.
Összegzés? Aki szerette gyerekkorában, az imádni fogja, de nem árt odafigyelni arra, hogy ezek nem remasterek, hanem az eredeti játékok újrakiadásai. Pont annyi újdonság és érdekesség van a gyűjteményben, amire azt mondja az ember, hogy megérte az árát, megadva a lehetőséget egy kicsit újra elmerülni az emlékekben. Ez külön örvendetes, mert nem ritka eset, hogy módosítás nélkül pofátlan áron vágják hozzánk a retro játékokat, itt legalább érződik némi törődés a forrás anyaggal.
Utózönge: a programot Switch-en teszteltem, de ennek semmilyen relevanciája nincs a játék szempontjából, hibátlanul, zökkenőmentesen ment minden. Már csak azért is, mert ugyanaz az emulátor zötyög minden kiadás alatt.
Shifty Fox
***Disney Classic Games: Aladdin and The Lion King | Platform: PC, PS4, XO, Switch (tesztelt)
Kiadó / Fejlesztő: Disney-Nighthawk Interactive / Digital Eclipse | Megjelenés: október 29.***