Hála égnek beigazolódtak a pletykák, és egy évvel a konzolos megjelenése után a Red Dead Redemption 2 definitív változata a GTA5 irányításával, néhány új küldetéssel és a mostanra kiforrt Red Dead Online-nal kiegészülve megérkezett PC-re is. Mivel tavaly ne5h már alaposan megszakértette Arthur Morgan súlyosan depresszív történetét, a következő sorok szinte kizárólag a PC változattal kapcsolatos személyes kálváriámat és általános benyomásaimat taglalják.



Mivel tavaly idő hiányában elengedtem, a laza 112 GB letöltése után izgatottan kattintottam a Rockstar Games Launcherben a Play gombra, hogy végre én is felcsaphassak tragikus sorsú törvényen kívülinek. Pár feszült másodperc után a gyorsan mémmé vált „Red Dead Redemption 2 exited unexpectedly.” üzenetet kaptam, majd pár újabb elindítást követően újra és újra bekövetkezett ez a „váratlan” fordulat. Eközben kedélyesen elrötyögtem az olyan anomáliákon, mint hogy a játék megkérdezi telepítésnél, szeretnél-e parancsikont az asztalra, de ha megpróbálod használni, hibaüzenetet kapsz, hogy az RDR2 elindítása csak a Rockstar Games Launcherből lehetséges. Pár további crash után innen továbbkattintva a Rockstar hivatalos support oldalára olyan hasznos tippek vártak, mint hogy próbáljak meg drivert frissíteni, a vírusirtót kikapcsolni, vagy adminisztrátorként futtatni a programot (spoiler: nem lehet, mert a saját launcherük egy újabb hibaüzenetben felszólít, hogy ezt azonnal hagyd abba).



Félóra vergődést követően sikerült eljutni a főmenüig, ahol az öregecske i5-ös procit leszámítva az ajánlott konfig birtokában lelkesen rászabadultam a grafikai beállításokra, amelyekből rengeteg van, az RDR2 ugyanis grafikailag az egyik legskálázhatóbb játék, amivel PC-n valaha dolgom volt. Egy tucat preset, csúszka, pipa és más opció várja, hogy a próbálgatásukkal kiéld valamennyi masterrace késztetésedet, ez azonban csak addig izgalmas, amíg rá nem döbbensz, hogy egy aknamezőn vagy, ahol a legkisebb változtatás is újabb fagyásokhoz, vagy darabos teljesítményhez vezethet. Az MSAA, volumetric lightning, árnyékok, víz fizika és pár más sejthetően teljesítménykiller opció lejjebb tekerésével vagy kikapcsolásával sokat lehet javítani az elsőre garantáltan döcögős teljesítményen, míg a textúrák részletességének visszavétele például alig számít. Némi kísérletezés után azért egész jól be lehet lőni azokat a medium-high beállításokat, amelyek mellett a játék még mindig döbbenetesen fest és nagyjából stabilan, 55-60 FPS-sel fut az én közepes konfigomon is, de időközben a Digital Foundry-tól is megjött a segítség.

Egy biztos: a „mindent maxra húzok” attitűdöt egy kisebb atomerőmű birtokában is el kell engedni, mert hiába adott a lehetőség, ezt a programot nem erre találták ki, ugyanakkor mindenki megnyugodhat, hogy „csak” közepes beállítások mellett is a generáció egyik legszebb játékát bámulhatja 80+ órán keresztül.



Amikor épp működik, akkor az RDR2 valami leírhatatlanul gyönyörű és magával ragadó, viszont a tesztoszteronszintet garantáltan feltornázó vadnyugati jelenetek befogadását drasztikusan megnehezítették a sok Nvidia kártyatulajhoz hasonlóan nálam is jelentkező a folyamatos beröccenések, a villogó menük és más problémák. Fogalmam sincs, mikor kínlódtam utoljára ennyit egy játék működésre bírásával, a Rockstar pedig mély hallgatásba burkolózott, ezért a finoman szólva is döcögős launch utáni napokban csak a Redditre és más nem hivatalos forrásokra lehetett támaszkodni. Ironikus módon a messze legidegesítőbb beröccenéseket például egy – most figyelj! – Process Lasso nevű programmal tudtam megszüntetni, míg mások egyszerűen kikapcsolták a processzoruk két magját, de a játék olyan bugokkal is szórakoztat, mint a minden indításnál részben elállítódó grafikai beállítások (nálam fullscreenről máig mindig visszavált bordered window-ra). Az Nvidia GeForce Experience optimizálós funkciója egyeseknek állítólag segített, míg nekem bizarr módon egy sor beállítás feljebb kapcsolását javasolja, amitől nyilván nem lesz jobb a teljesítmény.



Szerencsére a hét közepén fordulat állt be, a Rockstar végre életjelet adott és sűrű elnézések közepette biztosított arról mindenkit, hogy dolgoznak a hibákon, a legutóbbi patch óta pedig valóban sokkal-sokkal jobb a helyzet. Remélhetőleg most már az is a fejébe csaphatta végre Arthur Morgan viseltes kalapját, aki eddig elindítani sem tudta a játékot, és elmerülhetett a nyers férfierő uralta könyörtelen vadnyugat végnapjaiban, a Photo Mode-dal giccses képeket lőve a nem mindennapi élményről. A játék olyannyira ugyanaz maradt, mint konzolon, hogy még néhány játékmenetet érintő bugot is sikerült átörökíteni (egyszer eltűnt az összes fegyverem, aztán varázslatos módon újra megjelentek a lovam nyeregtáskájában). A Rockstar legendásan nem remekel a játékosok betanításában, így beletelt némi időbe, mire sikerült felfognom például a core rendszer lényegét és valamennyi ikon jelentését, ahogy az is sokatmondó, hogy az első PC-s modok a bevezető szakasz átugrását tették lehetővé. Cserébe mire nagyjából nyeregben vagy és elsajátítottad a túlélés legfontosabb alapszabályait, illetve rád szakad ez a vadregényes tájakban gazdag nyílt világ annak számtalan lehetőségével, megérted, miért beszél róla mindenki szuperlatívuszokban.



Sokat elárul az RDR2 milyenségéről, hogy az első napok mostanra szerencsére nagyrészt kikalapált technikai anomáliái ellenére is teljes átéléssel egyengetem Arthur Morgan és bandája sorsát, miközben a western műfaj sem áll túl közel hozzám. A feszesen megírt fő- és mellékküldetések, a lassabb sodrású és csendesebb pillanatokat felváltó tűzpárbajok, a döbbenetesen élethű és ezredjére sem unalmas animációk, és az a változatosság és szabadság, amelyet a játék kínál, mindenki számára egészen személyes történetet biztosít. Akinek van társasága hozzá, saját lelki békéje érdekében ellensúlyozhatja az egyjátékos történet olykor érfelvágósan melankolikus hangnemét a Red Dead Online-t domináló őrülettel, ráadásul most még a köhögős elstartolás okán vígaszdíjként kapott ingyen goodie-k is ütik a markát.



Panaszra tehát összességében nincs okunk, mert bár semmiképp nem szabad elbagatellizálni a Red Dead Redemption 2 PC-s változatának kezdeti nyűgjeit, a legkritikusabb technikai problémákat pár nap alatt kijavították, végső soron pedig megkaptuk egy eleve fantasztikus játék legteljesebb és minden kétséget kizáróan legszebb változatát. Szívből remélem, hogy a technikai malőrök nem veszik el sem a Rockstar, sem más fejlesztők kedvét attól, hogy a jövőben is ennyire részletes skálázást biztosító grafikai beállításokkal adják ki számítógépre a játékaikat, én viszont, ha megbocsátotok, most megyek is, mert sem az erdei vadak, sem az O’Driscoll banda tagjai nem fogják levadászni magukat .