[Teszt] Disco Elysium

Disco Elysium

LotharFuchs Róbert2019.11.08. 11:16

Már a kezdés is jól szemlélteti, hogy mire lehet számítani a Disco Elysiumtól: sötét képernyő, hátborzongatóan melankolikus zene, és egy árva párbeszéd panel, ahol hármasban társalgunk az ősi hüllőagyunkkal, valamint a limbikus rendszerünkkel arról, hogy egyáltalán érdemes-e kikászálódni az öntudattal terhelt való világba. Amennyiben a válasz igen, egy középkorú, kellően leharcolt férfi képe rajzolódik ki, aki indokolatlanul nehézkesen tápászkodik fel egy szál alsógatyában, mely a színe alapján már egy hete megérett a váltásra. A munkához elengedhetetlen deduktív képességek máris próbára kerülnek, amint a szoba közepén találjuk a cipőpár egyik felét, tőle egy hajításnyira pedig a belülről kitört szállodai ablak szilánkjait. A nyakkendő mindeközben a mennyezeti ventilátorról némán ítélkezik nyomorultságunkon, míg tehetetlenül pörög, mint egy unott gyerek a körhintán. Ez eddig inkább egy (sötét) kalandjáték benyomását keltheti, és javarészt az is, de ekkor közbelép az RPG a kockáival: ha képességeink engedik, az ominózus nyakkendő megkaparintható sérülés, vagy gyenge fizikum esetén halál nélkül, ha pedig az álomvilággal (foglalkozó agyterületünkkel) jó a kapcsolatunk, akár szóba is elegyedhetünk vele. Igen, a nyakkendővel.

És épp ezért egyszerre könnyű és nehéz beszélni a játékról. A nagyjából 30 óra minden jelenetét fel tudnám idézni, annyira markáns élmény mind, ugyanakkor azzal egyben el is spoilerezném. Úgyhogy megpróbálom inkább körültekintően körbejárni, mint ahogy azt egy bűnügyi helyszínnél szokás. Ami a szituációt illeti: 70-es éveket idéző, poszt-háborús, poszt-kommunista város, Revachol lepukkant negyedébe vezényel a nyomozói munka, ahol egy embert felakasztva találtak. Első rendőri feladatunk, hogy a holttestet leimádkozzuk. Részben azért, mert fontos bizonyíték, részben pedig azért, mert a környék zavarodott fenegyereke addig dobálja kövekkel a tetemet, amíg arra lehetősége van. Ez a fő sodrásvonal, de természetesen, mint minden jó és komplex RPG-ben, idővel itt is sok-sok mellékszál pöndörödik fel. Mindebben kiváló társunk lesz Kim Kitsuragi, aki objektív és visszafogott stílusával szolid vasmacskája az identitását vesztett hősünknek.

Az, hogy a főszereplő tiszta lappal indul, ezúttal nem a lusta írói munka eredménye, hanem alapkövetelménye annak, hogy választások mentén jó zsaru, rossz zsaru, önsajnáltató zsaru, szexista, drogos, alkoholista, kommunista, liberális, vagy rasszista személyiségjegyeket szerezzünk. Nem igazán lehet azzal vádolni a játékot, hogy politikailag korrekt akar lenni, bár a téma érzékenységéből fakadóan biztosan lesznek olyanok, akik belelátnak néhány agendát. Azonban a Disco Elysium bátran szarik rá, ami a fejlesztőcsapat bevallottan punk múltját tekintve el is várható. Igaz, ezek a vonások aligha befolyásolják a fő szál végkimenetelét, de a kisebb küldetésekben vicces alternatív megoldásokat tud produkálni. És ha már alternatívák: az említett RPG mechanika a 16 képesség mentén már önmagában garantálja, hogy egy-egy feladatot különböző szövegekkel abszolváljunk, fontos megjegyezni, hogy a legtöbb esetben a kudarc sem jelent zsákutcát, inkább csak egy megalázó, de legalább annyira szórakoztató sikátort a haladás útján.

Ha eddig nem lett volna egyértelmű: az egésznek a lelke a dialógusok. Ami rengeteg olvasással jár, tehát akinek ez kizáró ok, az jobb, ha már most lemond róla. Ami nagy kár lenne, ugyanis a párbeszédek a hatalmas mennyiségük ellenére kiváló minőségűek, és olyan adagokban szervírozva, hogy az nem megy a játékmenet rovására. Csak töredékük kapott szinkront, amiket pszichedelikus képekkel, fülbemászó dallamokkal, valamint képességeink (értsd: belső hangok) diktálta kommentárok tesznek emlékezetessé. Igaz, hogy öltözékekkel, internalizálható gondolatokkal, valamint tudatmódosítókkal aktívan növelhetjük esélyeinket egy-egy párbeszéd sikeres kimenetelét, de abszolút nem kötelező. Sokkal inkább funkcionálnak komikus feloldásként két kemény téma között. Például van egyfajta bája annak, amikor a jobb statok kedvéért egy meglett nyomozó férfi kimonóban és necc pólóban faggat egy szemtanút, vagy amikor a nagy sietségben fél pár cipőben megy helyszínelni a tocsogó sárba. Ugyanez igaz a feldolgozható gondolatokra: nélkülük is simán lehet boldogulni, de megmosolyogtató, amikor pl. a homoszexualitáson órákon át rágódva végül mindenféle jutalom nélkül a játék felteszi a költői kérdést, hogy mégis minek rugózunk ezen ennyit. Ami ezeknél sokkal fontosabb, és egyben lenyűgöző, hogy mennyi helyről lehet olyan háttér-információkat szerezni, melyek sikerre vezethetnek. Épp ezért is javasolt, ha egy checket mindenképp meg akarunk ugrani (ami ismétlem, szinte sosem követelmény), akkor a savescum helyett inkább beszélgessünk más dolgokról az illetővel, vagy akár más emberekkel. Ilyenkor mutatkozik csak meg igazán, hogy mennyire szerteágazó a történet. Egy alapvetően unalmasnak gondolt mechanikát fel tudtak dobni annyira a körítéssel, mi több, koherens keretbe foglalni, hogy ne érződjön erőltetettnek vagy fölöslegesnek. Ami manapság, a percepciót szándékosan letámadó szórakoztatóipari módszertan ismeretében külön dicséretes. A Disco Elysium lassabban dolgozik az átlagnál, de jóval következetesebben.

Az olajfestményszerű látványvilág egyrészt esztétikai kuriózum, másfelől pedig tökéletes választás annak a szürreális, álomszerű, mégis olykor kijózanítóan valóságos élménynek az ábrázolására, amit a játék nyújt. Ehhez társul az izometrikus nézet, ami az öreg motorosokban máris elindítja az asszociációt a Planescape: Torment irányába. Nem véletlenül, a hasonlóság tagadhatatlan, a fejlesztők saját bevallása szerint is komoly hatással volt az alkotásra (ahogy az alkohol is), ám ettől függetlenül - a főszereplővel ellentétben - magabiztosan áll a saját lábain. A múltidézés nem csak viszonyítási alapnak jó, de arra is, hogy rámutasson: nagyjából öt szökőévente készül ilyesmi. Sajnos.

Persze nem tökéletes. Néhány szinkronhang minőségével gondok vannak, kicsit nehezen indul be a történet, a közepén egy érezhető mélyponttal, valamint érthetetlenül félrevezető a trailere, ami nyílt világról és 60 óráról beszél. Egyik sem igaz, sok fojtópont van a sztoriban, mellé relatíve kevés helyszín, ami az újrajátszást megnehezíti. Mégis úgy jó, ahogy van. Ez a történet nem csak egy nyomozásról szól (sőt), hanem súlyos önreflexióról is. Egyéni, társadalmi, filozófiai és pszichológiai szinteken egyaránt, melyek komolyságát jó ütemben oldja fel egy-egy abszurd poén. Sztereotípia, de pont olyasmi, amit egy introvertált északi (észt) csapattól várna az ember, miközben gond nélkül azonosulni tud vele. Játék közben többször is óhatatlanul felmerült bennem egy régi podcastünk, amiben emlékeim szerint liquid mondta (majd kijavít, ha tévedtem), hogy a videójátékok nagy általánosságban nem művészeti termékek. Egyetértek, de a Disco Elysium kivétel.

Ha tetszett a cikk, és megteheted, akkor támogass minket patreonon!

eyJodG1sIjoiPGRpdiBjbGFzcz1cIi0tbXB1LXt7aWR9fVwiPlxuPGEgaHJlZj1cInt7dXJsfX1cIiB0YXJnZXQ9XCJfYmxhbmtcIj5cblx0PGltZyBjbGFzcz1cImJpZ1wiIHNyYz1cInt7cGF0aH19cGF0cmVvbi1tcHUucG5nXCIgc3R5bGU9XCJ3aWR0aDozMDBweFwiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj5cbjxkaXYgY2xhc3M9XCItLWJuci17e2lkfX1cIj5cbjxhIGhyZWY9XCJ7e3VybH19XCIgdGFyZ2V0PVwiX2JsYW5rXCI+XG5cdDxpbWcgc3JjPVwie3twYXRofX1wYXRyZW9uLW1wdS1iaWcucG5nXCIgc3R5bGU9XCJ3aWR0aDo2MDBweFwiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj5cblxuPHN0eWxlPlxuLi0tbXB1LXt7aWR9fSwgLi0tYm5yLXt7aWR9fXtkaXNwbGF5Om5vbmV9XG4ubGFyZ2U+Li0tYm5yLXt7aWR9fSwgLm1lZGl1bT4uLS1ibnIte3tpZH19e2Rpc3BsYXk6YmxvY2s7fVxuLnNtYWxsPi4tLW1wdS17e2lkfX17IGRpc3BsYXk6YmxvY2s7fVxuPFwvc3R5bGU+IiwiaW1hZ2VzIjpbIlwvfmZzXC9iYW5uZXJcLzAwXC8wMFwvMHpcL3BhdHJlb24tbXB1LWJpZy5wbmciLCJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB6XC9wYXRyZW9uLW1wdS5wbmciXSwidXJsIjoiaHR0cHM6XC9cL3d3dy5nYW1lcjM2NS5odVwvYXJ0aWNsZVwvcGF0cmVvbiIsInBhdGgiOiJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB6XC8iLCJpZCI6MzV9
eyJodG1sIjoiPGlmcmFtZSBmcmFtZUJvcmRlcj0wIHNyYz1cImh0dHBzOlwvXC94Ym94MzY1Lmh1XC9iYW5uZXJcIiB3aWR0aD1cIjMwMFwiIGhlaWdodD1cIjIwMFwiPjxcL2lmcmFtZT5cbiIsImltYWdlcyI6W10sInVybCI6IiIsInBhdGgiOiJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB5XC8iLCJpZCI6MzR9

Bemutatkozott a Marvel Rivals, bezár a Smilegate Barcelona - ez történt szerdán

Továbbá: NOTTOLOT, Doronko Wanko, Boomeroad, Metal: Hellsinger, Hellgate: Redemption, Yellow Brick Games, No Man's Sky.

12 órája
6

PlayStation Plus: az áprilisi hármas

Űrvarázsló, kockaland és kicsontozott rogulike.

1 napja
7

South Park: Snow Day! - Kabbe gyíkok, megyünk hógolyózni!

South Park, ám ezúttal szolgáltatásalapú multiplayer hack n slash formájában. Avagy lehet-e várat építeni Kula Bából?

1 napja

Stellar Blade

A nagyközönség előtt próbálhattuk ki a SHIFT UP közelgő akciójátékát. De a ti véleményetekre is kíváncsiak vagyunk.

1 napja
4

Judas részletek, új Marvel játék közeleg - ez történt kedden

Továbbá: It Takes Two, Another Crab's Treasure, The Stanley Parable, V Rising, Dollhouse: Behind the Broken Mirror.

1 napja
1

The Thaumaturge – Depresszió és ördögűzés Varsóban

Vannak azok a játékok, amiket úgy lehet a legkönnyebben jellemezni, hogy fél pillanat alatt lehozzák az embert az életről, de jó értelemben véve, a The Thaumaturge pedig pont egy ilyen cím. A lengyel Fool’s Theory legújabb alkotása már a Steam Next Festen bemutatott demójával belopta magát...

1 napja

Stellar Blade demó, live service játék a Bend Studio-tól - ez történt hétfőn

Továbbá: Cyberpunk 2077, Final Fantasy XVI, The Elder Scrolls, Judas, handheld Xbox élmény.

2 napja
9

Heti megjelenések

3 napja
6

Outcast: A New Beginning - visszatér a kitaszított

Ulukai visszatérése egy hihetetlen történet. Szinte nem is lehet annak a szentimentumnak megfelelni, amivel a játékos az első epizódra gondol vissza. Most huszonöt évvel később nem csak Laura Palmer, de Cutter Slade is visszatért, így megnéztük, mit tudnak Adelpha lakói kínálni számunkra 2024-ben. Teszt!

3 napja
5

Taxi Life - über kis taxi?

Verőfényes katalán napsütés, és kellemesen ismerős nyíltvilágú játékmenet, mindez közel 460 kilométernyi barcelonai úthálózattal megspékelve. A Taxi Life-tól sokat vártak a könnyed polgári járműszimulátorok fogyasztói, és bár az alapok ígéretesek, ez a taxitársaság bizony messze van még a piacvezetőtől...

4 napja
4

Dragon's Dogma 2 - a sárkány éve

A Dragon’s Dogma cím azoknak is ismerős lehet, akik a 2012-es, mára már ikonikussá vált játékkal nem is játszottak, hiszen 2020-ban egy Netflix animációs sorozat is igyekezett bemutatni ezt a különleges világot. Nagy kihagyást követően, a napokban azonban megjelent a játék folytatása, amely még kifinomultabb játékmenetet, és még grandiózusabb kalandot ígér!

5 napja
27

Csúszhat a GTA VI, törölt Overwatch 2 tartalmak - ez történt pénteken

Továbbá: Final Fantasy XVI, Soulframe, Assassin's Creed Jade, SWORN, Larian Studios.

5 napja
9

A Future Games Show-n túl – ez történt csütörtökön

Shadows of the Damned: Hella Remastered, Broken Roads, Dead Island 2, Soul Covenant, Maliki: Poison of the Past, Blackout Protocol, Inazuma Eleven: Victory Road, Loretta, Anomaly Collapse, Shinji Mikami.

6 napja
2

Több mint 40 játékkal töltötte meg a csütörtök estét a Future Games Show

Összefoglaló a 90 perces traileráradatról.

6 napja
9

Rise of the Ronin

A Team Ninja ismét maradt a bevált formulájánál, ezúttal azonban egy nyílt világba ültette azt. A nagyobb játéktérrel pedig egy nagyobb közönség felé is nyitni akartak. A végeredmény? Nem hibátlan felemelkedés, de érdekes fúzió.

7 napja
6

Final Fantasy VII Rebirth

Eltelt idestova több, mint negyed évszázad, mióta boldog tizenévesként először tudomást szereztem arról a csodáról, amit Final Fantasy 7-nek hívnak.

7 napja
14

Marvel 1943 leleplezés, Chrono Odyssey erődemonstráció – ez történt szerdán

Továbbá: Golden Lap, Shin Megami Tensei V: Vengeance, Alpha Protocol, Dragon Ball: Sparking! ZERO, Epic Games Store, CorpoNation: The Sorting Process, Final Fantasy VII Rebirth, Card-en-Ciel, Foundry.

7 napja
13

Brothers: A Tale of Two Sons Remake

2013-ban a filmiparból érkező Josef Fares egy rendkívül egyedi debütáló alkotással vetette meg a lábát a videojátékok világában, aminek a koncepciója a mai napig egyedülállónak mondható. Ez elég indok arra, hogy egy évtizeddel később felpiszkálják a játékosok következő generációjának?

8 napja
5

Plunderstorm, avagy a WoW battle royale – ez történt kedden

Továbbá: Project Birdseye, Rise of the Ronin, Riven, Bleak Faith: Forsaken, Overwatch 2, SINce Memories: Off the Starry Sky.

8 napja
3

Game Pass: mozgolódás március második felében

A hónap végén debütál a Microsoft előfizetéses szolgáltatásában a Diablo IV! De talán a többi érkezőre is megéri odafigyelni.

9 napja
9

eyJodG1sIjoiPGRpdiBjbGFzcz1cIi0tbXB1LXt7aWR9fVwiPlxuPGEgaHJlZj1cInt7dXJsfX1cIiB0YXJnZXQ9XCJfYmxhbmtcIj5cblx0PGltZyBjbGFzcz1cImJpZ1wiIHNyYz1cInt7cGF0aH19cGF0cmVvbi1tcHUucG5nXCIgc3R5bGU9XCJ3aWR0aDozMDBweFwiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj4iLCJpbWFnZXMiOlsiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8xMFwvcGF0cmVvbi1tcHUucG5nIl0sInVybCI6Imh0dHBzOlwvXC93d3cuZ2FtZXIzNjUuaHVcL2FydGljbGVcL3BhdHJlb24iLCJwYXRoIjoiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8xMFwvIiwiaWQiOjM2fQ==