"Szerezd meg a Spore-t (tí, emmm) a mobilodra! Lubickolj az őslevesben, kóstolj bele az evolúció korai szakaszába! Fejleszd egysejtűdet ragadozóvá..." - szól az egyik hazai telkó reklámja. "Ööö, kösz, de nem, illetve nem így," - válaszolja a tájékozott játékos - "mert magával a játékkal semmi gond, csak az nem Spore, hanem Feeding Frenzy vagy fl0w, ízlés szerint".
Távoli bolygón kellett éljen az, aki nem hallott még Will Wright Spore játékáról - ha van képzeletbeli versenye a címek körül rendezett felfordulásnak (khm, hype), akkor a Spore mindenképpen dobogóra kerül, akár egyből aranyérmes pozícióba. A mulasztás most kényelmesen bepótolható a Gamer365.hu vonatkozó tesztjével, vagy kevébé kényelmesen, de élményekkel mindenképpen gazdagabban a legközelebbi játékboltban vagy digitális disztribútornál. Rossz lóra tesz azonban az, aki mobil életmódjára való hivatkozással mobil eszközén próbálja megtapasztalni a (vallásos meggyőződése alapján) teremtés vagy teremtődés több millió éves kalandját. Az iPhone/N-Gage/Java platformokra megjelenő Spore: Origins ugyanis épp ott ér véget, ahol a PC-s alapjáték érdemben kezdődik: az őslevesből való kikászálódással. Bár egyesek a mellett érvelnek, hogy napjaink internetes kommunikációját figyelembe véve az értelem evolúciós fejlődése sokaknál ténylegesen véget is ért ott, az egysejtű prokarióták szintjén, azaz nekik úgyis mindegy, de a forgalmazók és az operátorok talán többet is tehetnének azért, hogy világos legyen: itt egy igazi mobil spinoff-ról van szó, azaz az eredeti játék szigorúan egy aspektusának a platform adta lehetőségek szerinti újragondolásáról.
Mint ilyen, az Origins azonban egyáltalán nem rossz játék. A feladat roppant egyszerű: a játék elején egy csupasz szemmel rendelkező hengeresféreggel(?) kell 30 pályát(?) végigenni(!), melynek eredményeként egy evolúciósan fejlett, sokszemű, csápos, csőrös, elektromos, turbó hengeresférget kapunk. Ezek a tulajdonságok nem az őslevesben úszó spermiumok elfogyasztásának közvetlen mellékhatásai - azokból először csak a DNS és az életerő származik át, majd a pályák(?) teljesítése révé nyert evolúciós pontokból vásárolhatóak össze a túléléshez nélkülözhetetlen okosságok. Ahogyan a kis lény egyre nagyobb és fejlettebb lesz, egyre nagyobb élőlényeket is képes megenni - nem remélt perverz örömmel töltve el a játékost, ahogyan az első pályákon még ránk vadászó utálatos csőrös, tüskés, csápos ragadozók a játék közepére főfogássá, majd a végére előétellé silányulnak. PC-s szemmel nézve a fejlesztési lehetőségek talán kicsit korlátozottak, de a kézben tartva teljesen elegendőnek tűnnek az Észlelés (szem, antenna, csali), az Offenzív (szonda, csőr, elektromosság), a Defenzív (pikkely, tüske, héj) és a Mozgás (farok, uszony, tolósugár) kategóriák alatt szereplő fejlesztési tételek, megfejelve a 4 szuper-elemmel, melykből mindig csak egy lehet aktív. A játékban persze nincs mód igazi evolúciós kísérletezésre, mert fejlesztési pontokból elég sok esik be a kasszába, így előbb utóbb mindenki sokszemű, csápos, csőrös, elektromos és turbó hengeresférget fabrikál magának, esetleg nem ebben a sorrendben. Az igazi egyediesítés ott kezdődik (és ér is véget), amikor a hengeresféreg hátára már nem csak pöttyös és csíkos textúra kerülhet, hanem (legalábbis az iPhone verzióban) a telefonon tárolt fényképek is választhatóak lesznek. Bodri kutya bamba képe soha el nem múló, vicces hangulattal ajándékozza meg kombatgilisztát.
A pályák a legtöbb esetben nem is igazi pályák, hanem különböző színű folyadékok, melyekben korlátozás nélkül lehet haladni, bármelyik irányban. Egy pálya addig tart, amíg a továbblépéshez szükséges DNS mennyiség össze nem gyűlik - amely azonban sokszor, és idegesítő módon, sokkal inkább a szerencsétől függ, sem mint a játékos valós képességeitől. Kivételek ezalól a szakaszhatárokon lévő labirintusok, melyekben nem a DNS gyűjtés, hanem a puszta túlélés a feladat - az áramlatok irányát követve lehet átlépni át az evolúció egy újabb virtuális állomására, valamint a boss-pályák, ahol egy-egy speciális élőlény legyőzése az egyetlen feladat. Az élőlények elfogyasztása kombóra fűzhető, amely bár gyorsan tölti a DNS csíkot, de ilyenkor a gép maga irányít, véletlenszerűen kapdosva a közelben tartózkodó, mozgó célpontok után. Szerencsés esetben - minden ehető volt - akár egy kombó is elegendő a pálya teljesítéséhez, kevésbé szerencsés és határozottan gyakoribb esetben viszont volt ragadozó is a közelben, amelyre annyiszor rárabolt a mohó kis hős, hogy az le is nullázta az életerőcsíkot.
A tesztelt iPhone verzió teljes mértékben kihasználja a platform interfészének lehetőségeit - a protagonista hernyó a telefon döntésével terelhető a kívánt irányba, míg a szuper-képességek a képernyőn megjelenő ikon megérintésével aktiválódnak. Az irányítás egyedisége a játék hibája és nehézségi faktora is egyben - míg a kontrolleren az analóg kar elengedésre nulla pozícióba ugrik vissza, a telefont a játékosnak kell oda visszamozgatnia, s amely még az iPhone bekapcsolható grafikus dőlés-visszajelzése ellenére sem könnyű feladat. A kényszertartás nemcsak hogy roppant kényelmetlen, már pár perc után is, de konkrétan lehetetlenné is teszi a sokak által kedvelt elfekvő, elnyúló pozíciót, annak ellenére is, hogy a nullpozíció menüből változtatható. A cím körülbelül egy, másfél órányi játékidejét az irányítás pontatlansága okozta elhalálozások húzzák ki két óra fölé, melyet a játék folyamán unlockolható Survival mód és az achievement-ek megszerzése sem nyújt meg érdemben.
Nehéz a Spore: Origins-t kategorizálni. A játék egyszerű, könnyen áttekintető és megérthető, így tökéletes játéknak tűnik azok számára, akik nem akarnak a PC-s változat mélységeibe belemerülni, vagy gyors kikapcsolódásra vágynak utazás közben. Bizonyos pályákat azonban a tipikus mobiljáték-vásárlók türelmét messze meghaladó számban kell, újra és újakezdeni, így casual címnek sem nevezhető tiszta lelkiismerettel. Nem lenne jobb vagy rosszabb ez a cím, ha a fejlesztő egyértelműbben belőtte volna a célcsoportját, mégis több örömet szerezne azoknak, akik abban a tudatban fizetnek érte 10 dollárt, hogy igényeiknek megfelelő kihívásokkal szembesítik, szórakoztatják őket.
Pár szót még az iPhone-ról, mint játékplatformról. A nyáron, az Apple digitális szoftverboltja, az Application Store beindulása kapcsán hirtelen felfokozódott az érdeklődés az iPhone, mint mobiltelefon/handheld hibrid iránt. "Van egy címünk, amit exkluzívan iPhone-ra fejlesztünk." - jelentette be például John Carmack, s nem véletlenül ő: a technológiai fejlődés lehetővé tette, hogy olyan erejű hardverelemek kerüljenek egy hordozható, elemről működtetett készülékbe, amilyenekről korábban még csak álmodni sem mertünk. "Az iPhone olyan erős, mint a DreamCast!" - tette hozzá Simon Jeffrey, a Sega America elnöke, és ha valakinek, neki ez elhihető. Az App Store megnyitása után a letölthető, illetve megvásárolható játékok egyből a leginkább keresett szoftverek közzé kerültek, és azok közül is kiemelkedett például a Super Monkey Ball, melyet a jóisten (és az Amusement Vision) is egy mozgásérzékelővel megszerelt kézikonzolra teremtett. Ez egyben szépen felrajzolja a platform határait is: csak azok a játékok működnek jól az iPhone -on, melyek irányítása megoldható a döntés/mozgásérzékelők és a többé-kevésbé pontos érintőképernyő nyújtotta lehetőségeken belül. Ez, és az ingyenes SDK puzzle-klónok ezreivel töltötte meg a Store-t, így jelenleg az iPhone leginkább a PDA-kra korábban jellemző, pár dolláros játékfelhozatallal rendelkezik. El kell telnie egy kis időnek, hogy kiderüljön: az iPhone-on lehet-e, érdemes-e komolyabb címeket tervezni, azokba pénzt fektetni, illetve hogy van-e erre érdemi kereslet. Az EA Spore: Origins játéka (és a hozzá tartozó online Aréna) a lehető legjobb lépés ebbe az irányba.
SUMMA SUMMARUM
**Ami tetszett**: mókás alapötlet, remek megvalósítás
**Ami nem tetszett**: problémás irányítás, gyenge szavatosság
## Hat pont a tízből