MediEvilTeszt

A Remake vonaton nincsen fék, de úgy tűnik nem is akarná húzogatni senki az elmúlt évek olyan sikeres és egyben minőségi átiratai után, mint a Crash, a Spyro vagy a Shadow of the Colossus. Ebbe a sorba próbálja a Sony betuszkolni az évekkel ezelőtt parkolópályára tett, egykor szebb napokat is megélt MediEvil sorozatát, főszerepben a közkedvelt élőhalott lovaggal, Sir Daniel Fortesque-kel. A három epizódot megélt széria első, 1998-as részét építették újra az alapoktól és bővítették ki minimálisan. Az már az első képeken és videókon látszott, hogy vizuálisan nagyszerűen sikerült újraértelmezni a jó húsz éves klasszikus kicsit elnagyolt, de erőteljesen a humorra építő képi világát. Olyannyira igaz ez, hogy ha a Crash vagy a Spyro mellé tesszük, szemmel látható, hogy mennyivel nehezebb dolguk volt ezúttal a készítőknek, a helyszínek és ellenfelek egy részét nem csak feljavítani kellett, hanem szinte újraértelmezni. Az emlékeidben úgy maradt meg a MediEvil, mint egy stílusosan kinéző PS1 cím? Uzsgyi fel a Youtube-ra szörnyülködni, hogy a korai 3D világ mennyire összecsapott hatást kelt ma.

Ha valakinek kimaradt volna az eredeti, gyorsan összefoglalom a lényeget. Sir Daniel egy botcsinálta lovag, akit a gonosz elleni döntő csatában még azelőtt fejbe nyilaznak, hogy igazándiból elkezdődött volna az ütközet. Ötszáz évvel később azonban hogy, hogy nem, mégis kap egy második esélyt, hogy újra megküzdjön a sötétség erőivel. A felütésből is látszik, hogy hiába a sötét, borongós pályák, a MediEvil egy könnyed paródia jó néhány popkulturális kikacsintással (Tim Burton filmjeit például egészen biztosan sokszor megnézték a készítők). Az akció-kaland zsáner tökéletesen illik ehhez a körítéshez, így Sir Daniel tucatnyi fegyvert ragadva vágja át magát a számtalan ellenfélen és az útjába kerülő könnyed feladványokon. És közben ismét több problémát okoz, mint amennyit megold, de legalább érződik rajta, hogy nagyon igyekszik. Annak az időszaknak a szerethető figurája ő, amely ontotta a hasonló, évtizedekkel később is emlékezetes karaktereket és közben képes volt nem komolyan venni magát.

Újragondolás ide vagy oda, a MediEvil megmaradt ízig-vérig old school alkotásnak, és ehhez most nyugodtan hozzáképzelheti mindenki azt a számtalan pozitív és negatív élményt, ami a fogalomhoz kapcsolódik. Jó eséllyel mindet meg fogjátok találni a játékban. A "nem öregedett túl jól" versenyben fej fej mellett halad az irányítás és a harcrendszer. Az irányítással egészen addig semmi gond nincsen, amíg sík, összefüggő terepen mozgunk, de amint egy lépcsőt próbálunk megmászni vagy el lyukba esünk bele, Sir Dan hajlamos ide-oda pattogni. Igazi gond azonban akkor van, amikor rövid időre a platformer elemek kerülnek domináns helyzetbe. Annyira nincs súlya a karakterünknek, hogy képtelenség egyszerre precízen és lendületesen ugrálni vele, de a szűk stégekről és földnyelvekről is többször fogunk leesni. Ez csak azért gond, mert ilyenkor életet veszítünk, ami némiképp igazságtalanul teszi nehezebbé a pályákat. A harcrendszernél hasonlóan problematikus, hogy sok ütésnek egyáltalán nem érződik a súlya. A fegyverkínálat egyébként pazar, egymástól valóban sokban különböző harci tárgyakkal apríthatjuk az ellent, a szituációhoz illően fogjuk váltogatni a különféle távolsági és közelharci eszközöket. A problémát a közelharc jelenti, támadunk mi is, az ellenfél is, össze-vissza sérül mindenki, de nem igazán érkezik erről jó visszajelzés. Persze, vonódik a HP és felvillan az, aki sebződött, de hiányzik az ütések ereje. Visszanéztem egyébként az eredeti játék videóit, ott valójában még rosszabb volt a helyzet, szóval a fejlődés valamelyest érezhető, már csak a sokkal jobb kamerakezelés miatt is.

Sokan nyilván tartanak attól, hogy egy húsz évvel ezelőtti játék mennyire nehéz a mai elvárások tükrében. A MediEvil ha nem is a legkönnyedebb cím, de közepesnél semmiképpen sem nehezebb, van viszont egy tényező, ami a frusztrációt erősen növel(het)i. A játékban ugyanis nem lehet menteni, valamint checkpointok sincsenek, ami azt jelenti, hogy ha a nagyjából húsz perces pályákon a bossharcnál fogy el az összes életünk, akkor az egészet újra kell kezdeni. A dolgok harci része egyébként jól kézben tartható, ha ügyesen választjuk meg a fegyvereket és az életek számát a pályák kezdetén maximumon tartjuk. Így már csak a béna platformer-szakaszoktól kell rettegni. Minden más egyébként nagyon rendben van a játékban, a hangulat szerintem simán jobb, mint az eredetiben, a pályadizájn pedig bájosan ezredfordulós, nagyon egyszerű felépítéssel és feladatokkal, amik minimális gondolkodást ugyan igényelnek, de az előrehaladás inkább apró ötletekre, mintsem hatalmas agymunkára épül.

A nagyjából húsz helyszínen végig lehet döngetni 6-8 óra alatt, de a fent már említett okok miatt úgyis többször fogunk nekifutni néhány helyszínnek. Az egyetlen plusz tartalom az eredetihez képest az elveszett lelkek megmentése, ez az opció az utolsó pályák egyikén nyílik meg és egyfajta keresgélős játék, ami minden pályát érint. Összesen tizenkilenc lélekkel találkozhatunk, akik mindegyike elmond egy rejtvényt, amiből ki kell találni, hogy hol helyezhetjük őket örök nyugalomra. Jópofa, de láthatóan inkább az volt a cél vele, hogy ki lehessen pipálni, hogy az eredetihez képest készült valami "extra tartalom" is. Mindenesetre ha mindenkit végső nyughelyére kísérünk, elérhetővé válik a játék eredeti verziója is a főmenüben, szóval érdemes rászánni a plusz időt.

A MediEvil remake azért volt igazán különleges a számomra, mert míg sok játék a legelején nagyon tetszik, a közepe felé már hajlamos vagyok sötétebben látni a helyzetet. Itt ez pont fordítva történt, az első három-négy pálya épp csak annyira tetszett, hogy kitartson a lendület, azonban megszerezve az új fegyvereket és elérve a magasabb kihívást nyújtó pályákat egyre jobban belerázódtam. Kellettek a kicsit frusztráló újrakezdések is, hogy ne vegyem félvállról az ellenfeleket és nagy örömet nyújtott a pályák teljes maxolása is. Tisztában vagyok azzal, hogy a többség nem lesz ennyire türelmes Sir Dannel, mert valljuk meg, hiába a csinos új külső és a kisebb játékmenetbeli változtatások, a belső egy ízig-vérig PS1-es játékot takar, kell tehát hozzá alapos nyitottság (és a nosztalgiára való hajlam sem árt). De ha ez megvan, egy imádni valóan kellemes - és szellemes - időutazásban vehetsz részt!

***MediEvil | Platform: PS4

Kiadó: Sony Interactive Entertainment | Fejlesztő: Other Ocean Emeryville | Megjelenés: 2019. október 25.***