The Bradwell ConspiracyTeszt

Vajon ha egy sétálószimulátort telepakolsz puzzle elemekkel, az interaktivitás megjelenése miatt vajon megszűnik sétálószimulátornak lenni? Vagy tökéletesen meg tud férni egymás mellett a két műfaj, esetleg még erősítve is egymást? Valami ilyesmi motoszkált bennem folyamatosan a The Bradwell Conspiracy rövid, mintegy négy órás menete közben. Szívem szerint ugyanis egyik műfaj pecsétjét se merném tiszta szívvel ráütni, szinte minden percében jelen van egymást váltogatva, néhol kiegészítve a legtöbb jellemző stílusjegy.

Egyik oldalról itt van a történet, ami felvonultatja a sétaszimek tipikus kelléktárát. Egy alternatív földön járunk a közeljövőben, 2026-ban, ahol a Bradwell Alapítvány egy környezetvédelemmel (is) foglalkozó hipermodern techológiai cég, amely nem mellékesen a teljes Stonehenge-t is átköltöztette a központjának udvarára (vagy körbeépítette, attól függ, honnan nézzük). A sztori a Stonehenge múzeum rejtélyes felrobbanásával indul, mi pedig a többé-kevésbé funkcionális épület romjai között próbálunk rájönni arra, hogy egyrészt kik vagyunk, másrészt mi történt. És persze hogy mi a címben is szereplő összeesküvés a szervezet múltjával kapcsolatban. Alapvetően lineárisan járjuk be a területet, ebben a kezdetektől a segítségünkre lesz két, a cég által fejlesztett gadget, valamint több partner, akik egymással hangkapcsolatban állnak. Mi, mármint az irányított főszereplő, inkább csak amolyan közvetítők leszünk és direkt módon egyáltalán nem is fogunk beszélni a többiekkel.

Egyik oldalról adott tehát a folyamatos párbeszédet folytató páros - Amber, aki szintén az épületben tartózkodik velünk együtt, de távol tőlünk, valamint egy, a szemüvegünkben hordozott mesterséges intelligencia (ő a hangzatos Guide névre hallgat). A másik oldalról pedig adottak a továbbjutásunkat időről-időre akadályozó feladványok (amelyek nagy része egyébként többé-kevésbé logikus helyen és formában jelenik meg). Itt jönnek képbe a használható eszközök. Mivel nem tudunk beszélni, ezért Amberrel úgy fogunk kommunikálni, hogy a környezetünket lefényképezzük. Innen fogja tudni, hogy hol vagyunk, de ha éppen valaminek a megkeresésével bíz meg, azt is ezen a módon tudjuk átküldeni neki. Lesz olyan is többször, hogy elakadunk valahol, ilyenkor érdemes körbefotózni a környezetet, mert lehet, hogy pont ő tud a távolból megnyitni egy utat nekünk, csak hát ugye néma gyereknek anyja se érti a szavát.

A másik eszköz, amire a játék feladványainak legnagyobb része épül, egy mobil 3D nyomtató. Ezzel lemásolhatjuk a környezetünkben lévő tárgyakat, a megfelelő helyen pedig megformázhatjuk őket. Egy nagyobb rést áthidalhatunk egy reprodukált pallóval vagy egy ábrát kirakhatunk több kicsi elemből, a lehetőséges tárháza elvileg elég nagy kellene, hogy legyen, de sajnos ezen a ponton vérzik el a leginkább az egész koncepció. Míg sok hasonló játékban (Q.U.B.E., Quantum Conundrum, vagy neadjisten a Portal) az egészet elviszi a hátán a sok kreatívabbnál kreatívabb feladvány, a mobil nyomtató kevés ehhez, vagy simán csak nem tudtak hozzá elegendő érdekes puzzlet kitalálni. Persze az összesen négy órányi játékidő se sok, mivel ezalatt ugye mesélni is kellene a történtekről.

Megjelenéskor számtalan problémával kellett szembenézni PC-n kívül minden létező platformon. Kurrens Apple tableten engem negyed óránként kidobott a játék (egyébként kontroller nélkül nem volt túl pozitív az élmény), konzolokon pedig indokolatlan belassulásokról, beragadásokról panaszkodtak sokan, illetve néha Amber nem kapja meg a küldött képeket, ami akkor különösen zavaró, ha pont ez kellene a továbbjutáshoz... Jött azóta patch, vannak dolgok, amik javultak, de még mindig lenne mit korrigálni.

A The Bradwell Conspiracy kalandjátékként sokkal inkább működik, kimondottan jók a szinkronszínészek és a történet is érdekesen bontakozik ki (A készítők egyébként fellőttek egy teljesen igényes kamu honlapot is a képzeletbeli alapítványról, amit itt tudsz megnézni, ha érdekel). A játék vizuális stílusa amúgy annak ellenére is egyben van, hogy néhol kicsit ingerszegényenk érződik. A körítés tehát ha nem is példás, de mindenképpen jó, ugyanakkor a logikai játékokban lévő potenciált nem sikerült kiaknázni. Nem az a baj, hogy könnyűek a feladványok, sokkal inkább az, hogy nem elég érdekesek. Ha a sztorira vagy kiváncsi, viszonylag szolid élményre számíthatsz, ha azonban gondolkodni is szeretnél, a The Bradwell Conspiracy sajnos nem elég ütős.

6/10

***The Bradwell Conspiracy | Platform: NS (tesztelt), Apple Arcade (tesztelt) PC, PS4, XONE

Kiadó / Fejlesztő: Bossa Studios / A Brave Plan | Megjelenés: 2019. október 10.***