Alighanem az utóbbi évek egyik legnagyszabásúbb Obsidian játékával lesz dolga annak, aki úgy dönt, hogy leteszi a voksát a kaliforniai csapat lassan négy esztendeje készülő projektje mellett. A Fallout sorozat atyjainak, Tim Cain és Leonard Boyarsky legújabb agymenésének állomása, a THE OUTER WORLDS (lentebb: TOW) ugyanis a munkásságukra jellemző sötét humorral és agymenéssel átszőtt akció-rpg lesz, melyben a fő szerepet egy kalandvágyó freelancer játssza majd. A garanciát az ismert szerzőpáros egészen sajátos sci-fi megközelítése adja, akik közös életpályája egészen a '90-es évekig nyúlik vissza olyan közös sikerprojekkel a hátuk mögött, mint az eredeti Fallout széria, vagy a Vampire: The Masquerade epikus világa. Bár mindketten külön utakon jártak az évtized elején, a grandiózus TOW projekt ismét összehozta őket.
Az már elsőre látszik, hogy az érdekes koncepciójú játék alapjaiban a Fallout és a Mass Effect univerzumából meríti a lényegi mivoltát: egy FPS nézetből játszható kalandjátékba oltott szepjátékot kapunk, melyben a legfőbb cél a galaxist kolonizáló domináns nagy szervezetek mocskos kis terveinek felgöngyölítése lesz, ám hogy ezt milyen módon érjük el, arra számtalan variáció kínálkozik majd. A TOW ugyanis a felelet-választós, szabadszellemű paragon-neutrális-pszichopata mezsgyén egyensúlyozva ad szabad kezet a játékosnak amellyel bármikor összekuszálhatod az eseményeket, feltéve ha számolsz a következményekkel. A játék setupja alapvetően az 1900-as években kezdődik, amikor a történelem egy alternatív tollvonással úgy dönt, nem gyilkolja le Leon Czolgosz az USA 25. elnökét (William McKinley), így Roosevelt nem lép színre, a globalizáció és business-párti McKinley életpályájának következményeképp pedig a jövőben hatalmas corporate vállalatok veszik át az emberi közösségek feletti hatalmat. Ezek a megacégek idővel a határtalan szabadság lehetőségével élve idő előtt megalkotják az első hiperhajtóműveket és terraformálni, illetve kolonizálni kezdik az idegen bolygókat a galaxisban.
Karakterünk itt lép színre: az újonnan formálódott Halcyon kolónia, a galaxis szélén található két testvérbolygó által megtestesített "új Föld" épp létszámhiányban küzd, így vállalkozó szelleműek hada indul útnak egy kolonizáló hajó fedélzetén, amely rejtélyes módon letér az útról és hetven évig sodródik tétlenül a világűrben. Ennyi ideig túlélni meglehetősen morbid dolog, de az időszakos váltásban dolgozó tudósgárdának köszönhetően valahogy mégis sikerül kikecmeregni a cryoálomból és kezdetét veszi a hova-miért-mikor-hogyan kérdéskör megválaszolása. Elszegődhetsz a mindent irányító corporate vállalatok BladeRunnerjának, segíthetsz a kitaszítottaknak, játszhatod a szuperhőst, de akár ámokfutást is rendezhetsz - az, hogy hogyan alakítod a történetet, innentől fogva már rajtad áll. Az Obsidian döntési hálója állítólag elég komplex, így a játéknak is többféle befejezése várható annak függvényében, milyen lépéseket teszel a nagyjából negyven órás történet alatt.
Az idő nagy részében Halcyon két bolygóján kell ténykedni majd: míg az egyik már a terraformálás végső fázisában van és kiterjedtebb infrastruktúrával rendelkezik, a másik maga az igazi Firefly-vadnyugat az űrben. Agresszív idegen dögök és létformák tarkította bámulatos világ, míg a szem ellát, annak minden buktatójával és ígéretével együtt. Mindkét égitest színes, vibráló flórában leledzik - afféle No Man's Sky és Mass Effect keverék, persze a játék nem köt röghöz, a saját űrhajód segítségével ugyanis távoli égitesteket, űrállomásokat és holdakat is meglátogathatsz. Bár a játék alapvetően nagy szabadságfokkal bír, a sandbox jelleg csak jelzés értékű - a rendszer valójában jól elkülöníthető és utazással elérhető helyszíneket tartalmaz.
A történet alakulása kisebb és nagyobb döntéseken alapul, nagyjából e-kettő egyfajta kombinációjaként érthetőek majd el a különböző befejezések: az első ilyennel például mindjárt a játék elején szembesülhetsz: a nagy entrance sokat nyomhat a latban, így nem mindegy, hogy a jeges álomból felébresztő mérnöknek segítesz-e, beárulod, esetleg likvidálod. Mindazonáltal Boyarsky egy VGC-nek adott interjújában elárulta, hogy a fő irányvonal inkább a fő- és mellékküldetések teljesítésének milyenségéből alakul majd ki. A srácok az efféle komplexitásban mindig ügyesek voltak, így akár még questeken belül is több elágazás visz majd a végső sikerhez, vagy sikertelenséghez. A klasszikus Obsidian recept szerint minden egyes feladat eltérő cselekménnyel is megoldható: a többféle kimenetellel végződő feladatokban gyakori lesz a harc, de a konfliktusok kivitelezhetőek lesznek különböző skillek segítségével is (pl. lopakodás, vagy tech kütyük), sőt! A megfelelő karmával rendelkező freelancerek akár ki is dumálhatják majd magukat a veszélyes helyzetekből. Persze, ez utóbbi nem feltétlen a megfelelő párbeszédeken múlik: gyakran random fellelt tárgyak, szívességek, vagy egyéb dolgok szükségesek a meggyőzéshez, de bizonyos esetkben az adott személyhez fűződő bennfentes információk megszerzése is kulcsfontosságú lehet a megvesztegetéshez. Ennek fényében elég érdekes, hogy a többi hasonszőrű RPG-hez képest a TOW-ban nincs létfontosságú NPC: bárkit meg lehet ölni még akkor is, ha küldetést adna, vagy megoldást jelentene egy adott problémára - az Obsidian ugyanis nagyon ügyelt arra, hogy mindig legyen B vagy C opció egy misszió befejezéséhez, maximum nem kapod meg az érte járó hasznos, vagy haszontalan lootot.
A nagyjából 30-40 órásra tervezett kaland a fejlesztők szerint szükséges határvonal: a rendelkezésre álló büdzsé miatt inkább egy rövidebb, de komplexebb és többször újrajátszható kaland megalkotása volt a cél, mint egy eszetlenül nagy, ám tartalmilag gyengébb sandbox space-discovery alkotásé. Emiatt a játék inkább passzol a KOTOR/ME trilógia milyenségéhez már csak abból a szempontból is, hogy több bolygóra is ellátogathatsz, de mindig csak egy adott területre, ahol aztán sidequestek, vagy küldetések adják majd a fő csapásvonalat. Az egyes bolygók közt bármikor lehet közlekedni az űrhajó segítségével, amelyek a legközelebbi látogatáskor a döntéseink, ténykedéseink eredményeként akár drasztikus változásokon is áteshetnek.
A játékban alapvetően nem lesz éles limitáció: már a kezdetektől elérhetővé válik néhány nagyobb égitest, de ahogy haladsz a fő cselekményben lesznek majd, melyek durva változásokon esnek át, mások csak bizonyos küldetések erejéig válnak elérhetővé és akad majd jócskán „no point of return” eset is, amely általában egy küldetés, vagy döntés következményeként visszafordíthatatlan eseményt generál valahol valakik vagy valamik számára. A kiesőbb bolygókat vagy szektorokat is érdemes lesz a sidequestek miatt átfésülni: akad, amelyiken sokkal szívósabb ellenfelekkel hoz majd össze a sors, cserébe viszont extra értékes lootot szerezhetünk, amennyiben lenyomjuk az ilyenkor esélyes groteszk bossokat.
Feltehetnénk a kérdést: „vajon milyen freelancer az, amelyiknek nincs legalább egy tuti csúzlija, vagy egyedi felszerelése, vagy képessége ?” Nos, a válasz több, mint kielégítő, a TOW-ban ugyanis a játékos a karakterét hat fő skill (erő, intelligencia, stb.) egybegyúrásával építheti fel: mindegyik a teljesítményünk során kapott pontszámokkal pumpálható fel (max 100-ig), és ezen képesség-mátrix határozza alapvetően meg azt, hogy hatunk a játékmenet alakulására. Íme egy példa: a kézifegyverek hatósugara a melee skill szintjéhez kötött: minél magasabb, annál többet sebzel. Természetesen meglesz majd az a szabadságfokunk, hogy a pontjainkat különböző specializációs irányokba tereljük, így létrehozva a karakterek sajátos archeotípusait - ezzel lehetünk például hatékonyak a beszivárgásban, vagy például a technológiai szinteket megkövetelő játékszerek használatában. Hozzátenném, hogy ahogy a Mass Effectben, a TOW-ban is fejleszthető az intelligencia, amellyel a párbeszédeknél lesz gazdagabb a választék - persze, nem lenne a Fallout srácok keze a dologban, ha nem lenne dumb opció, amellyel akár komédiába illő beszélgetéseket is lefolytathatunk - már ha valakinek erre van ingerenciája. A külcsín is variálható lesz természetesen: a statértékekkel operáló felszerelés alapvetően változtatja is a kinézetet, de mivel a játék eredendően FPS nézetből játszódik, ezeket gyakorlatilag csak a párbeszédek és a menü alatt láthatjuk majd.
A Gamescom rögtönzött villáminterjújában a játék (rendkívül bájos, feszes idomokkal ellátott) kreatív dizájnerhölgye elmondta, hogy a skillek fejlesztése közben perkekre is számíthatunk, bár erről túlzottan sokat akkor még nem árulhatott el - viszont említést tett az ún. Negatív perkekről (flaws), amelyek afféle utóhatásként jelenhetnek meg a játékban. Ha pl. a játékban megégsz, akkor opcionálisan felvállalható a tűziszony tulajdonság, de ezzel egyidőben elérhetővé válik majd egy pozitív besorolású is, amely viszont más területen jelent pozitív hatást (pl. jobban bírod a hideget).
Záró akkordként az egyik legfontosabb: nem beszéltünk még a harcrendszerről, pedig a játék egyik alappillére épp maga az aprítás. Eredendően FPS nézet, melyben pisztolyokkal, lézerpuskákkal és változatos sci-fi darabolóeszközökkel lehet irtani az ellent: a fegyverek módosíthatóak, fejleszthetőek - különféle lövedéktípus használható hozzájuk, melyek közt még elementál-sebzésű is akad. A trailerekben látható néhány egyedi futurisztikus tech kütyü is, mint amilyen a kicsinyítő sugár - az efféle agymenésekből állítólag tucatnyi lesz, így akinek bolondozni támad kedve, megtalálhatja a számítását.
A TOW egyébként egyfajta timeslow mechanizmust is felajánl harc közben: az akció hevében ugyanis lelassítható az idő, amelyet felhasználhatunk arra, hogy fontos információkat tudjunk meg az ellenségről a szkennerek segítségével, pl. hogy mire immunis, vagy mennyi életereje van még hátra. Manuális célzás lesz, de a testrészek és végtagok külön célozhatóak, sőt: egyedi hatást generálnak amely lehet fizikai, vagy mentális sérülés is. Ha valakinek kilövöd a szemét, vaktában lövöldöz, ha a lábát találod el, sántítani kezd és lelassul - mindezt ráadásul többedmagaddal is megteheted, ugyanis a csapatodból két további karaktert mindig magaddal vihetsz a küldetésekre (ha nem teszed, a solo playt segítő perkekkel variálhatsz a nehézséggel). Ezt a srácok egy az egyben a Mass Effectből emelték át: mindegyikük speciális skillekkel rendelkezik, és ugyanúgy parancsokat és feladatokat osztogathatsz nekik harc közben, mint ahogy Shepard parancsnok tette anno Garrusékkal. Az ME vonalat erősítendő, a veled kalandozó társaidnak (akik az otthonodként szolgáló űrhajódon tartózkodnak) mind-mind megvannak a maguk motivációi és elképzelései a világról, amelyek egy-az egyben ME-szerű küldetésekhez vezetnek a jól ismert párbeszédekkel, lojális küldetésekkel, eltérő véleményekkel, vagy döntési szituációkkal együtt, amelyek végén a nézeteltérések miatt akár le is léphetnek a csapatból.
Minden társ egyedi szakértelemmel és képességekkel rendelkezik, amelyek nagy segítségül jöhetnek a speciális feladatok esetén: nem csak arról van szó, hogy fedezik az ember fenekét, de bevethetik a fegyverzetüket, vagy akár ki is dumálhatnak minket egy veszélyesnek tűnő helyzetből. Ha ez nem lenne elég, a csapat élére egy leadert is kinevezhetsz, aki akár saját magad is lehetsz: ebben az esetben ún. Csapat-perkek is elérhetővé válnak, amelyek tovább erősítik a kis osztagod túlélési/siker esélyeit.
Hogy milyen játéknak tűnik a The Outer Worlds ? A válasz könnyű: ígéretesnek. A lassan négy éve zajló fejlesztési időszak és a tehetséges csapat igazán jó alapanyagból építkezik, hiszen ki ne akarna egy Fallout-behatású, KOTOR-ra hajazó, de Firefly-szerű Mass Effect kalandot főleg, ha a manna az Obsidiantól érkezik? Már nem kell sokat várni, hogy kiderüljön: október 25-én végre fejest ugorhatunk a legújabb sci-fi kalandba, amely egy sikeres debüttel nem titkoltan egy új franchise eljövetelét alapozhatja meg. NAGYON várjuk.
A The Outer Worlds október 25-én jelenik meg Xbox One (X Enhanced), PC, PS4 platformokra (a Switch verzió később várható).