Szerepjátékok és taktikázásGC2019

A Year of Rain

(Daedalic Entertainment; Daedalic Entertainment; PC; 2019)

A Daedalic igyekszik kitörni a kalandjátékos skatulyából és egy még idén megjelenő csapat alapú valós idejű stratégiával próbálják ki magukat játékfejlesztőként egy számukra egészen új műfajban. A részletgazdag és némileg stilizált stílusában Warcraft sorozatot idéző A Year of Rain egy klasszikus csapásirányt követő fantasy RTS, amelyben a co-opra kihegyezett és gép ellen lejátszott kampány mellett online is összemérhetjük a képességeinket bázisépítés, erőforrás gyűjtögetés, egység toborzás és összecsapások terén. Három játszható rivális táborból választhatunk: emberek, törpök és élőhalottak, de ez a lista később még bővülni fog, illetve mindegyikük esetében kiemelt szerephez jut a fejleszthető egységeket vezető legendás hős, akinek egyedi képességeit is érdemes számításba vennünk a stratégiánk kigondolása során.

Noha a gamescomon csak az egészen klasszikus „mindenki mindenki ellen építgeti a bázisát a térkép valamelyik szegletében” módit próbáltuk ki két újságíróval, hogy belekóstoljunk a legalapvetőbb funkciókba, a nagyon hangsúlyosan csapatokra tervezett játék valamennyi játékmódját a „két-két csapat egymás ellen” felállásban a legideálisabb játszani. Jómagam sok éve nem RTS-ezek, de a logikus kezelőfelületnek és a világos tanító tippeknek hála hamar felvettem a ritmust, aminek a fejlesztők nagyon örültek, mivel az is céljuk, hogy a manapság még inkább hardcore rétegműfajnak minél több visszatérőt is megnyerjenek. Megjelenéskor számíthatunk egy amíbciózus és fordulatos történetű kampányra, 2v2 skyrmish mode-ra, a két baromi erős hős kontra két hadsereg Against All Odds-ra, és a többek közt a WoW zenéiért számos díjat besöpört Neal Acree dallamaira.

Iron Danger

(Action Squad Studios; Action Squad Studios; PC, PS4, Xbox One; 2020)

Mindannyiunkkal előfordult már, hogy úgy éreztük, egy játékot nekünk készítenek. Mit sem sejtve ültem be a semmitmondó című Iron Danger bemutatójára, ahol nagyjából fél perc után már fülig szerelmes voltam és világossá vált számomra, hogy egy pontosan ilyen játékkal van dolgom. A finn folklór ihlette steampunk fantasy szerepjátékot alkotói úgy jellemezték, hogy olyan, mintha a Divinity: Original Sin 2-vel játszanál, csak ha elszúrsz valamit, nem kell a quick load-ra tenyerelni, hiszen a másodperc tört részének pontosságával forgathatod vissza az időt.

A félórás gameplay bemutatót elnézve garantáltan nem játszott egyikünk sem ehhez hasonló történetközpontú egyjátékos taktikai RPG-vel, ami a körökre osztott harcrendszert bolondítja meg szimultán futó körökkel és a főszereplő parasztlány, Kipuna időmanipuláló képességeivel. Őszintén szólva nem is teljesen értettem, amit látok, de a harcokat valahogy úgy kell elképzelni, mintha egy őrült és mindenható karmersterként grandiózus szimfóniát komponálnál, ami bármikor teljes kakofóniába süllyedhet.

A játék történetének előzményeit egy GC-n kapott igényes képregény taglalja.

Kipuna egy napon szert tesz az időmanipulálás képességére, és innentől kezdve nem csak világa, de hőssé válásának rögös útján hozzá csapódó két társa, a tank Blacksmith és az íjász Hanzo, vagyis Ifan, akarom mondani Lemichen sorsa is az ő kezében van. Mindig csak az egyikük tarthat vele, a gamescomos demóban Lemichen volt a „szerencsés”, aki átlag félpercenként halt szörnyű halált, de legalább ennyiszer lőtt ki mesteri időzítéssel ellenfeleket is hála Kipuna háttértevékenységének. Míg a csatatéren látottak tényleg a DOS2-ből voltak ismerősek (elementális nyilak, robbanós hordók, interaktív környezet), a képernyő alján egy idővonal mutatta szívverésekre lebontva az idő múlását, és itt történt az igazi boszorkányság. A megfelelő pillanathoz visszatekerés tette lehetővé, hogy egy-egy fizikai vagy mágikus támadás, esetleg egy robbanás vagy képesség a megfelelő pillanatban süljön el, esetleg ezekből több összehangoltan intézzen el egyszerre akár több óvatlan ellenfelet is. Kétségtelen, hogy ennek mesteri szintre fejlesztése rengeteg kísérletezést igényel, de az egész borzasztóan szórakoztatónak tűnt, és látszott, hogy az aznap a demót már sokadjára lejátszott fejlesztősrácot is érték néha váratlan meglepetések, amiket nagy röhögések kíséretében próbált lereagálni.

A döntéseink által formált karakterfejlődést is ígérő nem hétköznapi kalandba 2020-ban talán már belevághatunk. Addig be kell érnünk annyival, hogy az istenek ellen fellázadt és Kalevala dicső városában élő emberek felbőszítettek egy északi boszorkány királynőt, aki bosszúhadjáratot tervez a város gőgös vezetői ellen, miközben a tájat pettyező ősi romokból az emberiséget megkísértő rég elfeledett erők szabadulnak el. Mikor lesz már jövőre?!

The Dark Crystal: Age of Resistance Tactics

(BonusXP; En Masse Entertainment; PC, PS4, Xbox One, Switch; 2019 vége)

Augusztus 30-án debütált Netflixen a The Dark Crystal: Age of Resistance sorozat, amely az 1982-es (és nekem szégyenszemre teljesen kimaradt) Dark Crystal fantasy film Thra világát alaposabban bemutató előzménye. Az elképesztően kidolgozott bábokat felvonultató új sorozat megjelenésének apropójából érkezik hamarosan a The Dark Crystal: Age of Resistance Tactics című körökre osztott stratégiai játék, amelynek a demóját állítólag csak nekem sikerült végigvinni aznap a GC-n, amikor megnéztem, de ezt azóta is nehezemre esik elhinni.

Akárhogy is, a játékban a változatos tájakból álló Thra kiterjesztett világát fedezhetjük fel a túlerővel szemben csak alapos tervezéssel és agyafúrtsággal labdába rúgó Gelfing ellenállást irányítva, akiknek klánjait és azok történetét is alaposabban megismerhetjük. A fenti trailer pedig a Final Fantasy Tactics-ra emlékeztető harcok mellett azt is megmutatja, hogyan jelennek meg a játékban a sorozat olyan főbb szereplői, mint a Chamberlain, Aughra, vagy Deet. Az egységeknek nem csak a felszerelését és fejleszthető képességeit szabhadtjuk testre, hanem egy szerteágazó foglalkozásrendszer révén azt is, hogy elsősorban miben jártasak (gondolom ez helyettesíti a karakterosztályt). Az ütközetek során gyakran kell váratlanul történő dinamikus eseményekre reagálnunk és az így jelentkező hátrányunkat ledolgoznunk, ami szükségessé teszi a stratégiánk gyors újragondolását, és garantálja a harcok változatosságát és újrajátszhatóságát is. Akinek ennyi nem elég, New Game+ban kereshet további kihívásokat.

Személyes tapasztalatom a demóval, hogy egy alapokat megtanító nagyon egyszerű csata után egyből egy jóval komolyabb ütközetbe hajítottak a Chamberlain ellen, ahol már nagyon észnél kellett lennem, miközben kitaláltam, hogy kivel hogyan helyezkedjek és melyik képességgel kit támadjak. A témában járatlan laikusként alaposan átvágott a kedves körítés és kellemesen csalódtam a csata összetettségében. A The Dark Crystal: Age of Resistance Tactics még idén várható nagyjából minden platformra.