MutazioneTeszt

Nehéz helyzetben találom magam, amikor a Mutazione-ról kell véleményt alkotnom; egyfajta kettősség jellemzi mind a játékot, mind a bennem kialakult képet róla. „Érdekesnek tűnik“ volt a válaszom Mackó kérdésére, mikor a Die Gute Fabrik / Akupara reménységére rábólintottam. Az első pár óra viszont nagyon lassan telt vele, hogy aztán a végére, ha nem is megszerettem, de kicsit közelebbinek érzem a kedves kis mutáns-szappanoperát. Hat-hét órányi csatangolás, bámészkodás, temérdek párbeszéd és furaságokkal tarkított kertészkedés után, a Mutazione továbbra is érdekes. ...nek tűnik.

Főhősünk neve Kai, aki édesanyjával és kistestvérével éldegél az emberek lakta földrészen. A bolygót régebben egy meteorbecsapódás súlytotta, elpusztítva az emberiség nagy részét. Ekkor jött létre a sziget is, ahol számtalan különleges növény és állat (és egyéb létforma) fejlődött ki: Mutazione. A kislány nagyapja, Nonno, egy csapat tudóssal és kutatóval együtt az ottani flóra és fauna tanulmányozása érdekében hagyta hátra addigi életét és családját. Levelet kapnak azonban a mutáns-szigeten letelepedett nagyapó gondviselőjétől: idős rokonuk nagyon beteg, valószínűleg már nem sok van hátra az elkerülhetetlenig. Kai felkerekedik hát, hogy meglátogassa őt, halászhajón szelve át a vizeket annak morcos kapitányával együtt. S bár a kapitány (Graubert) faragatlan, modortalan, sokszor a fejedet fogod, annyira, megérkezvén a sziget minden lakója egytől egyig kedves, előzékeny és jószívű. Aztán, ahogy jobban megismered őket, gubancos kapcsolataikat egymással és környezetükkel, méginkább közel kerülnek hozzád - itt nincsen főgonosz varázsló, vagy áskálódó titkos társaság. Ez egy nyugalmas, kedves kis életkép, középpontban az emberi természet sokszínűségével, még ha többnyire a szörny rt. kavalkádjának előadásában is.

Kezdem ott, ahol a program maga: a látványvilág, a grafika stílusa művészi, bár nem túl egyedi és nem túl aprólékos. Úgy érzem magam, mintha egy, az ezredfordulón még bámulatosnak ható flash-játékkal szórakoznék, és ezt a benyomást az irányítás sutasága is aláhúzza. Színes, elnagyolt alakzatokkal operál a program a környezet és a karakterek esetében is - mintha egy megelevenedett mesekönyvbe keveredtem volna, olyanba, amit a fiatalabb gyerkőcöknek alkottak, hogy ők is könnyebben lerajzolhassák kedvenceiket. Ezzel kontrasztban áll viszont a történet, és annak nyelvezete, így ez a célcsoport kiesik a kosárból. Nekik, ha nagyjából meg is értik a szorongásokkal és melankóliával bőven átitatott sztorit, sokszor talán még kicsit ijesztő, máskor meg egyenesen értelmezhetetlen jelenetek követik egymást. De sebaj, tegyem magam túl a vizualitáson, evezzek inkább a gameplay vizeire!

Kalandjátékról lévén szó, a Mutazione ezen része már-már funkcionális. Főszereplőnk irányítása egyszerű, bár nem nagyszerű, néha beakadunk a tereptárgyakba, van, hogy zsákutcába futunk, ahonnan vissza kell csalinkáznunk a helyes útra (csak úgy röpködnek a metaforák!) - többedszerre is. A pályatervezés persze nincs túlbonyolítva, gyökereiből adódóan „képernyőkre“ osztott egyhetes tartózkodásunk helyszíne. Ezeken elszórva találjuk a gyűjtögethető dolgokat (gyk. magvakat, virágokat), illetve a többi karaktert, akikkel szóba elegyedhetünk. Szeretnék írni a szerteágazó, izgalmas és terjedelmes narratíváról, ám sajnos nem tudok; pár céltalan, csupán a szereplők közti viszonyokat színesítő huroktól eltekintve a történet szögegyenes, pár vadhajtást lenyesve róla pontosan ugyanoda lyukadnánk ki, ahova az írók terelnek minket. Egy gombnyomásra előkerül a játék menürendszere, ahol balra-jobbra lapozgathatunk a fő csoportok (térkép, tárgymaglista, beállítások stb.) között, elsőként a naplónkat mutatva. A napló fontos eszközünk a játék során, ez nyilvánvaló, szépen megmondja, mi a következő lépés, mit kell tennünk, kivel kell beszélnünk ahhoz, hogy előrelendítsük az idő fogaskerekeit. Még érkezésünk napján kapunk a könyvtárostól (Yoké) egy füveskönyvet, amit átpörgetve arra a megállapításra jutottam, hogy az írók tetemes időt és energiát öltek ennek létrehozásába, jobbára feleslegesen. Mert nem lesz szükségünk rá, a növények ültetésénél mindent tisztán és érthetően mutat a program, a valóságban nem létező flórát pedig pazarlás memorizálni. A térkép nagyjából jó kapaszkodót jelent még eleinte, a későbbiekben viszont ez is csak dísznek van, nincs aktív jelölés rajta, mi sem firkálhatjuk össze és nem is érdemes. És körülbelül ennyi.

Várjunk csak egy percet, magvak? Kertészkedés? Hamar kiderül, mivel segíthetjük Nonno reménybeli felépülését: át kell vennünk a tőle a szigeten található kertek gondozásának terhét. Hét különböző kertünk lesz a játék során, mindbe más-más hangulatot kedvelő növényeket ültetve biztosíthatjuk a sziget változatos flórájának fennmaradását. A típusokat jelzi a képernyő bal oldalán a játék, érdemes mindent a megfelelő helyre ültetni, ahol a legnagyobb példányokká nőhetnek. És ez még nem minden, varázspaszulyt megszégyenítő növekedésüket Kai nagyapja dobjának megszólaltatásával, a megfelelő hangulatú dallamot kiválasztva, pár perc múlva ki sem látunk a dudvából. Nem bonyolult, ne aggódjatok, a játék során minden a megfelelő időpontban kerül birtokunkba (magvak, dallam, az adott növénynek való talaj), tényleg egyszerű dolgunk van. Koncentrálhatunk tehát a történésekre!

Tung, a nagydarab rakodó, aki szabadidejében hajót épít és esténként olasz szappanoperát néz a tévében (és alig ért belőle valamit, csak következtet), egy az egyben akár mi magunk is lehetnénk, hiszen mi is szappanoperát nézünk. Mintha a szomszédok egy epizódját bámulnánk fél szemmel az aznapi hajtás után kicsit kábán, kényelmesen belesüppedve a kanapéba, az esti nasit ölünkben tartva. Nem akarom lelőni a Mutazione fordulatait, bájos kis történet ez az elfogadásról, a lemondásról és az igazán fontos dolgok előtérbe helyezéséről, noha egy kicsit túlontúl is lassú, néhol kicsit szájbarágós mondanivalóval, ráérős bóklászással. Rátesz egy lapáttal a játék zenei aláfestése is, remekül kiegészíti a kicsit melankólikus, lassú folyású sztorit - sajnos nem túl emlékezetes alkotás, még azzal együtt sem, hogy Miu (a macskalány/lény) vackában mindig dübörög a punk rock. Jut eszembe, egy ponton koncertet ad a helybéli banda, olyan hirtelen éles váltás volt, hogy nem győztem a hangerő levételéhez kapni. A program 99 százaléka azonban olyan muzsikával operál, ami feledhető, a hiánya viszont feltűnne.

Összefoglalva: a Mutazione valóban érdekes játék, kicsit érzelmes, ám elég rövid. A hangulata jó, viszont mindig olyan érzésem volt tőle, hogy még aluszékonyabbá tesz egy munkanap után - nem biztos, hogy ez negatívum! A kertek beültetése (nevezzük ezt minijátéknak) egyszeri móka, ha sikeresen megvagy az egyikkel, többé a közelébe sem kell menni, jöhet a következő. Ha már narratív kalandjátéknak hívják, a sztori lehetne szerteágazóbb, itt sajnos ez nincs jelen. A grafika nagyon minimalista, még az animációk is darabosabbak a kelleténél, ezzel együtt rendben van, elfogadható, illetve ízlés dolga. Alapvetően pozitív, az átlagosnál jobb produktum a Die Gute Fabrik munkája, de ennél nem több. Pár hónap múlva sajnos már nem fogunk emlékezni rá.

Dracoo

***Mutazione | Platform: PS4 (Tesztelt), PC, MAC

Kiadó: Akupara | Fejlesztő: Die Gute Fabrik

Megjelenés: 2019 szept. 19 | Ár: 5490 HUF (PS4)***