Nem szeretnék elitista retróhuszárnak tűnni, de mindenki érzi, hogy mit nyom a Contra név, hogy mit tesz az a pár betű, hogy „Konami”. Na, most az tisztán látszik, hogy ez utóbbi társaság elvesztette az elmúlt években a fonalat, nem tudnak mit kezdeni a saját történelmükkel, és képesek egy olyan produktumot piacra dobni, mint a Contra: Rogue Corps. A rendező, Nobuya Nakazato pedig régóta a pályán van, nevét már 1988-ban olvashattuk Konami produkción. A társfejlesztő Toylogic szintén nem amatőr csapat, szóval egyszerűen észbontó, hogy miként is jött össze ez a borzalom.
Mert, nincs mit szépíteni, a Rogue Corps egy zagyvaság, egy technikai katasztrófa, egy mutatója annak, hogy a szigetországi játékfejlesztés bizonyos szegleteiben teljesen félérértik a nyugati elvárásokat. A Rogue Corps ugyanis egy koop-labirintustúráson alapuló twin-stick lövöldének készült, akció-RPG és shooter-looter elemekkel, ám az úton minden lehetséges kerék defektet kapott. Kapunk négy (öt) teljesen zagyva karaktert, az Alien Wars utáni idővonal Damned City-jét, és egy játékmenetet, ami akár még jó is lehetne, ha nem volna totálisan unalmas, darabos, önismétlő és mindenféle szórakoztató faktortól mentes. A pályák egymás után (random?) összedobált, ismételt, lenyúzott szobákból állnak, ahol hordamódra jönnek ránk az ellenfelek. Gyűjtjük a loot-ot, pályák között próbálunk a kismillió fejlesztési lehetőségből valamire rábökni, öljük a rohadékot, néha befut 1-1 golyószivacs főnök, „rinse and repeat”.
Nem csak az a baj, hogy az alap hurok unalmas és semmi kielégítő, semmi jóleső dolog nincs benne. Hanem az is, hogy technológiai szempontból olyan borzasztó alapokon áll az egész móka, amire semmi mentség nincs. A kontroller meghúzása és karakterünk mozgása között akkora lag van, amilyet én még nem láttam piacra dobott 3D játékban. Nem vicc, érzésre, mintha fél másodperc telne el a két akció között; a neten utánajárva tizenpár frame késleltetést mértek egyesek, de nekem enélkül is tényleg úgy tűnt, mintha 200-300 ms várakozás volna az irányításban (TV -> game mode állapotban). Ez vállalhatatlan egy olyan játéknál, ami reflexekre, olykor lövedékpokolhoz mérhető akcióra építi a lényegét. Az már csak hab a tortán, hogy a játék úgy néz ki, mintha egy kezdők által összehozott Unreal 3 címet látnánk 2007-ben - minden túlzás nélkül. Förmedvényes, ahogy Xbox One X-en már a hub helyszín is dinamikusan skálázza magát, érzésre 720p fölé és alá. A szereplők arca torz, az ellenfelek rondák, a bevilágítás hibás… Kell még magyaráznom a bizonyítványt?
Tegyük fel, hogy ezeken át lehetne lépni. Nem lenne ordas irányítási probléma. A játék stílussal ellenpontozná a látvány technikai hiányosságait. Akkor is legfeljebb egy totál közepes cím volna a Contra: Rogue Corps - és akkor arról nem is beszélünk, hogy a névvel kapcsolatban mi is volna a minimum elvárásunk. Ha Contrázni szeretnél, nyomj egy kis Blazing Chrome-ot, Hard Corps: Uprising-ot, vagy zsákold be a gyűjteményes újrakiadást. Ezt? Kerüld el nagy ívben!