Borderlands 3Teszt

Komolyan gondolkodtam rajta, hogy olyan bevezetőt írok, ahol a mondatok kezdőbetűi a Borderlands szöveget adják ki, de végül elvetettem, mivel kicsit fölösleges időhúzásnak éreztem. Helyette inkább egy rövid visszatekintés indokolt, hiszen a Gearbox 2009-ben nem pusztán egy szokatlan műfajegyesítést vitt véghez, de egyúttal egy új zsáner alapköveit is lefektette, sőt, egy komplett tartalomstruktúra elterjedésének is megágyazott. Nem kis teljesítmény egy olyan sorozattól, melynek első epizódja után valószínűleg kevesen gondolták, hogy mind a fejlesztő, mind a kiadó egyik legsikeresebb szériájává növi ki magát.

A Borderlands azonban megtette és 10 évvel az indulása után itt van megint, hogy ismét megpróbáljon valami látványosat letenni az asztalra. Teszi mindezt a saját alapjaira építve és egyben korábbi hibáit kigyomlálva, miközben okosan olvaszt be elemeket a saját formulájába. A Gearbox az eltelt évek alatt ügyesen vette észre, hogy mekkora hátteret is képes megalkotni a saját sorozatának, amihez jó kiegészítést adtak a mellékes epizódok, így a fő csapásirány mellett a Pre-Sequel és a Tales from the Borderlands eseményei - és persze karakterei is - masszívan közrejátszanak abban, hogy a Borderlands 3 az eddigi legnagyobb epizód legyen a franchise története során, majd' minden szempontból nézve.

A második rész óta eltelt 7 év alatt az ipar változásai a Gearboxot sem hagyták érintetlenül, ennek lenyomata pedig a Borderlands 3-ban is tetten érhető. A mai trendek szinte mindegyike képviselteti magát, legyen szó a közösségi médiáról, a streamerekről, a battle royale-ról vagy akár az early access játékokról és a mikrotranzakciókról. Persze ezek nem mindegyike kerül ugyanakkora fajsúllyal a mérlegre, de elkerülhetetlen annak a ténye, miszerint a fejlesztők is tudatában vannak ezeknek a változásoknak.

A történet kapcsán például lehetetlen nem észrevenni a párhuzamot, ugyanakkor a kép enyhén kettős. Dacára annak, hogy a Borderlands 3 fő ellenlábasai leginkább a népszerű youtuberek megtestesüléseként szerepelnek a játékban, a fejlesztők ironikus módon kicsit maguk ellen dolgoznak ezzel, hiszen az évek során pont a fentebb említett tartalomgyártók és streamerek (Joltz, Ki11er, Hayder, Puma, Bahroo, csak hogy néhány nevet említsek) is hozzájárultak ahhoz, hogy a széria akkora közösséggel rendelkezzen, ahol ma tart.

Maga a történet egyébként az elején kicsit erőtlenül indul, amikor azonban megnyílik előttünk a galaxis régóta várt térképe és elhagyjuk Pandorát, onnantól kezd egyre inkább magára találni a narratíva. Aminek egyébként nem kifejezetten segít, hogy a fő rosszakarók ezúttal meglehetősen későn kezdik el valódi indítékaikat felfedni, valamint karakterességben elmaradnak a második rész jóképű igazgatójától. A sztori azonban még ennek ellenére is a lehető legösszetettebb, köszönhetően az új és visszatérő karaktereknek, ráadásul a szériára jellemző humor mellett nem restek rendre kicsit komorabb tónust megütni. Utóbbi nem biztos, hogy mindenki tetszését elnyeri, azonban ennek köszönhetően a hangulat is némileg árnyaltabb lesz, ami nálam mindenképpen pozitív benyomást ért el. Persze így sem kell nélkülöznünk a kellően beteg poénokat, azonban a Borderlands 3 képes időnként kicsit visszavenni a tempóból és eltávolodni a saját infantilis felállásától.

A történetre jellemző változatosság a helyszíneken is képviselteti magát, míg a második rész Pandorát próbálta meg színesebben bemutatni, addig az idei felvonás mer merőben különböző planétákkal dobálózni, így az alapnak számító, főleg sivatagos bolygó mellé társul Promethea high-tech városa, Athenas keleti kolostorokat idéző látképe vagy Eden-6 veszélyes állatvilággal rendelkező mocsáregyüttese. A különböző területek pedig nem pusztán látszatra térnek el egymástól, de többek között a rajtuk lévő ellenfelek is, így például Promethea jóval nagyobb számban tartogat számunkra pajzzsal és páncéllal felszerelt ellenfeleket, mint Eden-6.

A nyilvánvaló látványvilág mellett a Gearbox tényleg kitett magáért, hogy az egyes lokációk a lehető leginkább különbözzenek, így például minden bolygó saját zeneszerzőt kapott, ezzel is a lehető leginkább egyedi stílust biztosítva. A csapat pedig nem bízta a véletlenre a dolgot, Eden-6 lápvidékét járva Jesper Kyd dallamai adják a háttérzajt, míg Promethea technológiától túlcsorduló miliőjét Michael McCann tölti meg aláfestő zenével.

Változatosság a tennivalók között is akad, hiszen ez az első rész a sorozaton belül, ahol a történet küldetései mellett a mellékes tevékenységek is legalább akkora arányban képviseltetik magukat. A nyilvánvaló mellékes megbízások mellett minden bolygóra kapunk úgynevezett Crew challenge-eket, amik az egyszeri jutalmak mellett további előnyökkel járnak. Vegyük például Ellie megbízásait, akinek speciális járműveket kell leszállítanunk, amiért cserébe egyedi alkatrészekkel gazdagodunk. Ráadásul nem pusztán a szerelőnk által kipécézett járgányokat szedhetjük össze, bármelyik ellenséges jármű volánja mögül kirángathatjuk a sofőrt, hogy aztán a legközelebbi állomáson leadjuk és további új részekkel gazdagodjunk az életnagyságú technic legozáshoz. Grand Theft Auto Borderlands módra, ahol az összegyűjtött részekből saját kedvünkre tuningolhatjuk a különböző típusú szállítóeszközöket.

Ez csak egy a mellékes teendők közül, hiszen szabotálhatunk rádióállomásokat, kapunk megbízásokat legendás lények levadászására, vérdíjjal rendelkező célpontok likvidálására, illetve Claptrapnek is segíthetünk, hogy végre becsajozzon. A legérdekesebb azonban az első Vault Hunter, Typhon DeLeon jegyzeteinek összegyűjtése, melyek nem pusztán a széria lore-ját mélyítik komoly mértékben, de minden területen egy speciális ládát is kinyithatunk, ha az összes hozzájuk tartozó naplórészletet összeszedtük.

A tevékenységek kibővítése egyben azt is jelenti, hogy a nekik helyet adó területeket bizony alaposan át kell kutatnunk, ezekhez ugyanis nem kapunk kilométerekről villogó jelölőt, csak akkor bukkannak fel a térképünkön, ha elég közel kerülünk hozzájuk. A felderítéshez pedig két további játékmeneti megoldás jön igazán hasznos kiegészítésként. Az első, hogy a képernyőn pöffeszkedő minimap valós időben jelöli be, hogy az egyes területek mely pontjain jártunk már, ezzel kicsit megkönnyítve a tájékozódást. A második pedig, hogy a menüből ezúttal már az egyes zónák térképeinek térbeli elrendezkedését is megnézhetjük a 3D-s modelleknek köszönhetően, így sokkal kevesebb alkalommal fogunk azért bolyongani, mert az általunk kiszemelt úti cél fölöttünk vagy alattunk van.

A mellékes elfoglaltságok többsége szisztematikusan kapcsolódik össze a játék levélküldési rendszerével, mely egy zseniális kényelmi funkció mellett remek jutalmazási rendszer is a teljesítményünkhöz. Ennek segítségével nem pusztán a játékbeli NPC-k küldhetnek nekünk ajándékot, például a már említett Crew Challenge-ek teljesítése után, hanem a fegyvergyártók is. Utóbbi lényege, hogy ha adott gyártmányú fegyvererl kellő mennyiségű ölést hajtunk végre, a cégek azzal hálálják meg ezt, hogy további mordályokat küldenek, ami jól jöhet, ha éppen híján lennénk a lootnak (mintha ez lehetséges lenne ebben a játékban).

Áramvonalasítás. Talán ebből akad a legtöbb a Borderlands 3-ban, ráadásul a játék szinte minden elemében tetten érhető. Kezdődik az egész a karakterfejlesztésnél, ahol már a második szinten megnyílik minden Vault Hunter speciális képessége. Mit képessége, képességei, hiszen most már a karakterek skillfáinak minden egyes ága rendelkezik speciális módosításokkal ezekhez a támadásokhoz. Ha ez nem lenne elég, az egyes ágakon fejlődve különféle kiegészítések és további variánsok érhetőek el az action skillekhez. Itt pedig még mindig nincs vége az újdonságoknak, hiszen a játék egy pontjától elérhető class modok is kaptak egy jelentős tuningot. Nevezetesen ezek a felszerelések már képesek olyan képességet is aktiválni a skillfán, amire még egy pontot se költöttünk (természetesen a skillt azért előtte meg kell nyitni), ezzel egy újabb réteget adva a számunkra ideális karakter megalkotásához. A class modok továbbra is képesek a normál szint fölé fejleszteni a képességeket, viszont a segítségükkel sokkal többet aktiválhatunk, ha ügyesen osztogatjuk a pontokat a skillfa ágain.

A képességhasználat mellé a (szép magyar szóval élve) gunplay is fejlődött egyet, méghozzá nem elhanyagolható mértékben. Egyrészről a fegyverek lövedékei valódi súlyt kaptak, így például a ránk rohanó ellenfelek néhány bekapott lövéstől megtántorodnak, ahelyett, hogy akadálytalanul rohannának felénk, miközben nokedlit nyelő kacsa módjára zabálják az ólmot. Bizonyos feltételek találkozásakor (megfelelően gyenge ellenfél + kellően erős fegyver) pedig akár filmekbe illő jeleneteket is kapunk, amikor az áldozatainkba métereket repülnek egy-egy pontos lövés után. Ehhez a szintlépéshez jól passzol a kibővített mozgás is, hiszen most már képesek vagyunk becsúszva helyet változtatni, illetve bizonyos tereptárgyakra felkapaszkodni. Kár, hogy utóbbi megvalósítása a rádiók elérésénél gyakran okozhat frusztráló pillanatokat, a megvalósításra ugyanis ráfért volna némi finomhangolás.

Természetesen itt még nem érnek véget ezek a finomítások, egyik leghasznosabb közülük a térképen és a helyszínek közötti gyorsutazás 2.0-ásítása. Ennek értelmében a nálunk lévő echo device segítségével bármikor tudunk a már felfedezett fast travel pontokra teleportálni, még akkor is, ha ezek másik bolygón vannak. Ennek köszönhetően lényegesen lerövidül a különböző megbízások felvételére és leadására szolgáló idő, ráadásul a már ismert területekre is jóval könnyebben juthatunk el, mint korábban. Ez azért is lesz hasznos, mivel a Borderlands 3 kicsit metroidvania megközelítést is alkalmaz, így (első végigjátszás alkalmával) sok helyszínre kell többször is visszamennünk, ha minden apróságot teljesíteni akarunk.

Már a fentiek is elegek lehetnének, a legnagyobb újításról azonban még nem esett szó, ez pedig a saját szintünkhöz köthető, úgynevezett instanszolt loot bevezetése, melynek értelmében az ellenfelek, a küldetések és úgy általában véve minden (az esetek 99%-ában) mindig szintünknek megfelelő tárgyat ad, így nem kell azon morognunk, hogy kapunk egy ígéretesnek tűnő fegyvert, de még 3-4 szintet kell lépnünk, mire használhatjuk. Ez leginkább co-op során lehet hasznos, főleg ha a társainkkal nem pont azonos szinten állunk, ilyenkor a másik nagy újdonságot, a szint skálázást is örömmel üdvözölhetjük. Ennek lényege, hogy a játék minden csapattag egyéni szintjéhez igazítja a saját és ellenfél sebzést, így könnyedén játszhatunk együtt másokkal még akkor is, ha tetemes a szintkülönbség közöttünk. Ha valaki a tradicionális Borderlands-élményre vágyik, annak sem kell búsulnia, hiszen ezen funkciók bármelyike kikapcsolható.

A többjátékos részt érintő megoldásokból még akad egy említésre méltó, ehhez pedig a már említett levelezési rendszerhez kell visszakanyarodnom. Ugyanis nem pusztán az NPC-k és fegyvergyártók bombázhatnak minket üzenetekkel, hanem mi is küldhetünk az ismerőinknek ajándékokat. Ennek köszönhetően nem kell minden egyes talált tárgy cseréje miatt egymásra csatlakozni, elég csak a megfelelő opció kiválasztásával elküldeni a csodás lootot a társaknak.

Ha pedig a lootot szóba hoztam, a Gearbox ezúttal is hozta a tőle elvárható szintet, a második részből ismerős, fegyvergyártókhoz köthető specialitások nem csak megmaradtak, de ki is bővültek. Sok flinta esetében találkozhatunk másodlagos tüzelési móddal, ami szokványosabb megvalósításban például félautomata és automata tűzgyorsaság közötti váltást jelent, extrém esetben pedig akár távcsöves puskára szerelt rakétavetőt hoz magával. Sőt, néha rakétavetőre szerelt rakétavetőt kapunk. Ezzel együtt a már említett gyártókra jellemző egyedi megoldások is bővültek, így például a Hyperion fegyvereken pózoló energiapajzs több lehetséges tulajdonság egyikével rendelkezhet (lövedékelnyelés, sebzéserősítés, golyók visszaverése). És ez csak egy a megannyi variációs lehetőség közül. Ráadásul néhány speciális esetben a fegyverek még kasztspecifikus tulajdonsággal is rendelkezhetnek, ami drasztikusan megdobhatja az erejüket, ha a megfelelő Vault Hunter kezébe kerül. Ennyi kibővített lehetőség mellett jól fog jönni a bázisként szolgáló űrhajón található gyűjtő, melyben az esetleg hátrahagyott cuccokat küldi utánunk egy (vélhetően) derék takarítóbrigád.

A már szóba került, minden korábbinál részletesebb karakterfejlesztés mellé hasonló mélységű testreszabhatóság is társul. Ezúttal már nem pusztán a karakterünk kinézetét befolyásolhatjuk, hanem a nála lévő fegyverek festését is, sőt, ezekre akár különböző díszeket is aggathatunk. Apropó díszek. A Sanctuary III fedélzetén mindegyik Vault Hunter egyéni szobát kapott, melyek már alapjáraton is tükrözik az egyéniségüket, de ezeket még tovább cicomázhatjuk, hogy még inkább a stílusunknak megfelelő legyen. A falakra különböző dekorációkat pakolhatunk, illetve a legjobb fegyvereinket ki is akaszthatjuk, hogy az ismerősök előtt hencegjünk.

A Borderlands 3 az endgame elfoglaltságok tekintetében is egy új szintet próbál képviselni, ennek pedig több összetevőjével találkozhatunk. Az első a Proving Grounds és Circle of Slaughter párosa. Előbbi keretében egy speciális arénán kell a lehető legrövidebb idő alatt végigjutnunk, miközben különböző extra kihívásokat is teljesíthetünk, utóbbi pedig egy hordamód, ahol adott számú, egyre erősödő hullámban érkező ellenfelek áradatát kell túlélnünk. Mindkét tevékenység kellően értékes jutalmakkal tud dobálózni, főleg ha aktiváljuk melléjük a kampány végén megnyíló Mayhem módot. Ez egy többszintes, véletlenszerű módosítókkal rendelkező változó, mely drasztikusan megnöveli a kapunk pénz, XP és loot mennyiségét és minőségét. A 3 szinttel rendelkező Mayhem nehézsége között bármikor válthatunk, illetve akár ki is kapcsolhatjuk, ha úgy tartja kedvünk. A második részből ismerős Badass Rank rendszer is visszatér, némileg átdolgozottabb formában. A Borderlands 3 Guardian Rank szisztémája csak a történeti szál teljesítése után nyílik meg, ezután a tapasztalati pontok a normál szintünk mellett a guardian rangunkat is növelik, melyek aztán tokeneket adnak, amiket különböző passzív bónuszokra költhetünk el 3 kategórián belül. Az új rendszer érdekessége, hogy az egyes ágakon elköltött tokenek bizonyos szintek fölött további passzív tulajdonságokat adnak, az összeset aktiválva pedig drasztikus képességekkel gazdagodhatunk.

Ennyi dicsérő szó után ideje áttérni az érme másik oldalára, ugyanis dacára annak, hogy a Borderlands 3 döntő többségben élvezetes, sajnos negatív dolgokkal is szolgál a számunkra. Az első és a leginkább szembetűnő hiányosság a játék technikai oldalát érinti. A minden platformon jelentkező framerate ingadozás és lassú menükezelés a leginkább frusztráló jelenség. Ehhez társul (főleg konzolon) az osztott képernyő során jelentkező elképesztő mértékű lassulás, ami sok esetben már-már játszhatatlanná teszi a játékot. A Gearbox fórumai lázasan égnek a hibák bejelentéseitől, a csapat pedig idővel nyilván ezeket javítani is fogja, ugyanakkor a köztes időben marad nekünk a problémákkal való együttélés.

Co-op során lehet frusztráló, hogy a már említett gyorsutazás nem működik, amíg a társak közül bárki is bármilyen menüben vagy járműben tartózkodik, ami érthető is akkor, amikor egyik bolygóról a másikra ugranánk, amikor azonban az éppen aktuális terület egyik pontjáról szökkennénk a másikra, akkor viszont érthetetlen megkötésként jelentkezik.

Ezeknél egy fokkal fájóbb pont az esetlegesen eltűnő questek jelenléte, illetve, hogy a játék képes rosszul regisztrálni az egyes bolygókon lévő tennivalók teljesítését, így a maximalisták csak imádkozhatnak, hogy ők ne találkozzanak ezzel.

A fentiek mellé társulhat a legváratlanabb pillanatokban néhány további bug felbukkanása, mint az eltűnő hang, rosszabb esetben karakterek válnak láthatatlanná az átvezető alatt, esetleg sétálnak bele textúrákba. De azzal a jelenséggel is találkozhatunk, amikor egy látványos, fénnyel, füsttel és robbanással teli mészárlás után az ellenfelek nemes egyszerűséggel földbe gyökerezett lábukkal, megmerevedve a pályán ragadnak.

FL4K három jószága pedig külön bugyrot érdemelne a pokolban, amiért képesek folyton az ember elé állni, ezáltal akadályozva a lootolásban, vásárlásban és úgy igazából bármiben. A helyzet co-op során csak hatványozottabban rosszabb.

Az igazi probléma azonban sajnálatos módon a True Vault Hunter Mode-hoz kapcsolódik. Valamilyen érthetetlen oknál fogva a második végigjátszás kizárólag a fő- és mellékküldetések teljesítését nullázza, minden más egyéb lehetőségtől megfosztva minket, így nincs módunk a már említett vadászatokat, megbízásokat és Typhon ládákat begyűjteni, ezáltal néhány meglehetősen jó loottól is elesünk. Csak remélni tudom, hogy a Gearbox minél hamarabb orvosolja ezt a problémát, ugyanis jelen állapotában a mellékes tevékenységeket kizárólag True Vault Hunter Mode-ban vagy a maximális szint elérése után érdemes teljesíteni. Az pedig már csak hab a tortán, hogy az igazi kihívást nyújtó Mayhem mód ugyancsak a True Vault Hunter Mode végén nyílik meg, szemben a többi, a történet adott pontjain elérhető funkcióval.

A fentiek ellenére a Borderlands 3 összességében a sorozat talán legjobb darabja, hiszen az igazán fontos pontokon továbbra is előnyére változott, köszönhetően a minden eddiginél részletesebb karakterfejlesztésnek, a gunplay kibővítésének, a fegyverek még őrültebb megoldásainak és a kiegészítésként ezekhez társuló testreszabási lehetőségeknek. Sajnálatos módon a teljesítményt beárnyékolják a technikai problémák, ahogy az új főellenfelekkel és a történet-humor arányával is lehetnek a közönségnek fenntartásai. Mindezek ellenére a Borderlands 3 újfent bebizonyította, miért van kiemelkedő helye a looter-shooterek (shlooterek?) között, ha pedig a Gearbox kijavítja az endgame körüli problémákat is, felhőtlen örömmel randalírozhatunk a galaxisban.