Be kell valljam, rég vártam már annyira az NBA idénykezdést, mint ezen az őszön. Túl egy őrült utószezonon és egy közepesen erős drafton - ahol azért lehet, hogy a közeljövő egyik meghatározó szupersztárját láthattuk az első helyen elkelni Zion Williamson személyében - ember legyen a talpán, aki megjósolja az előttünk álló szezon alakulását. Lebron és Davis vagy Kawhi és George duója uralja majd Los Angelest? Megférhet-e Harden és Westbrook egy csapatban? Mi lesz a Warriors-szal Durant nélkül? A Bucks vagy a Sixers dominálja majd Keleti Konferenciát? Megannyi égető kérdés, melyekre velem együtt rengeteg NBA fan várja a válaszokat, mint Carmelo Anthony ügynöke az NBA csapatok a visszahívását.
Ebben a lelkiállapotban vágtam bele a kiválóan időzített NBA 2K20 tesztelésébe, ami pont időben érkezett, hogy enyhítsen elvonási tüneteimen, amikre a FIBA VB is csak enyhe gyógyírként szolgált. A megjelenés időzítéséről valószínűleg más véleményen lennének a fejlesztőcsapat tagjai, akik minden bizonnyal még szívesen dolgoztak volna az érezhetően kapkodva összekalapált, némileg elsietve piacra dobott játékon. 10 nappal és több masszív javítócsomaggal a megjelenés után még mindig könnyű hibákba, félkész vagy megbízhatatlanul működő funkciókba futni. Hiányzik a nevünk a mezünk hátuljáról MyCareer módban, időnként kriminális képfrissítést produkál a játék PS4 Pro-n is (szintén MyCareer-ben tapasztalható), nincs meccsenkénti simcast a MyLeague rájátszásban, és persze az indokoltnál gyakrabban szakadnak meg az online meccsek, főkén ‘Play Now' módban. Persze manapság már annak is örülni kell, hogy a játékot teljesen ellehetetlenítő ‘game breaking' problémákról nem kell beszámolnom.
Az apróbb bosszúságokon viszont érdemes túltenni magunkat, mert bár a jelenlegi konzolgeneráció hetedik(!) NBA 2K epizódjától forradalmi újításokat várni felesleges, az apróbb változtatások és fejlesztések mind jó irányba mutatnak.
A játékmenet egyértelműen lassabb lett - az első meccsemen úgy éreztem, hogy a kevésbé mozgékony játékosok szinte csak vonszolják magukat a pályán, és mintha mindenki higanyban mozogna. Ez azonban megszokható, és összességében taktikusabb játékra ad lehetőséget, ahol a hangsúly talán a csapatmunka és a passzjáték irányába tolódhat az eszetlenül cikázó guardok erőltetése helyett. Ezt segíti az is, hogy némileg könnyebbé vált a labdalopás, vagy legalábbis a labda kiütése a festékbe betörő játékosok kezéből, illetve hogy a tempódobások időzítést - különösen ha tiszta dobóhelyzetet alakítunk ki - jóval megengedőbben kezeli a játék, mint a tavalyi részben. Az ilyen helyzetek kialakítása nem lehetetlen, mert az AI meglehetősen gyakran - talán túl gyakran is - elrontja a védekezésbeli váltásokat, illetve sokszor érthetetlenül agresszíven alkalmazza a lekettőzést. Gyanítom, hogy ezek a hibák még javítva lesznek, de remélem, hogy a alapbeállításokon nem változtat a 2K, mert érzésem szerint mind támadásban, mind védekezésben jó irányba fejlődött a játékmenet.
Grafikailag - ahogy várható volt - minimális az előrelépés, bár a játékosok bőrének megnövelt textúrarészletessége, valamint a meccs során előtűnő izzadságcseppek egyértelműen valósághűbbé teszik a megjelenítést, a pálya látványosabb tükröződése és az enyhén szaturáltabb színvilág pedig megkülönböztethetővé teszik az idei látványt az előző évitől.
A menürendszer viszont jóval tetszetősebb és egyúttal logikusabb, jobban kezelhető lett. Különösen díjazom, hogy MyCareer módban sem kényszerít be a játék a Neighborhoodba, a következő meccs vagy gyakorlás indítható közvetlenül a menüből is. A 2K ‘kosárlabda RPG' módja persze idén is nagyszabású történettel jelentkezik, egyaránt felvonultatva hollywoodi és NBA sztárokat a főbb szerepekben. Sokan díjazni fogják, hogy újra van egyetemi meccs, Summer League, sőt training camp és draft combine is, bár magának a draftnak a megvalósítása számomra csalódást keltő volt. Összességében a sztori az eddigiekhez képest jó közepes, nekem a tavalyi undrafted-kínai kitérős verzió izgalmasabb volt. Mindenesetre a draft után lepereg a credits lista, így NBA pályafutásunk során már csak generikus random átvezető jelenetekre számíthatunk, ami talán nem is baj. Innentől úgyis karakterünk fejlesztésére fogunk összpontosítani, a megújult, logikusabbá tett fejlődési rendszer keretei között. Mind a játékosunk attribútumai, mind a badgek négy kategóriára lettek bontva (Finishing, Playmaking, Shooting és Defending/Rebounding). Az attribútum pontokat szabadon oszthatjuk szét a kategóriák között, természetesen a játékosunk induló buildjének limitációin belül, a badgekre viszont kategóriánként külön gyűjtjük ezentúl az XP-t, természetesen az adott kategóriákba eső képességeink hatékony használatával a meccseken/edzéseken. Kategórián belül viszont teljesen szabadon nyithatunk meg új kitűzőket, vagy fejleszthetünk tovább meglévőket.
Az RPG elemek ezúttal begyűrűztek a gyűjtögetős kártyajátékokat a kosárlabdával mixelő MyTeam módba is az Evolution játékoskártyák megjelenésével. Ezek fejleszthető lapok, melyek egyre nehezedő mini-küldetések (pl. adott mennyiségű pont szerzése az adott játékossal) teljesítésével szintet léptethetők. A szintlépés növeli a kártyán szereplő játékos tulajdonságpontjait, és adott esetben magát a kártyát is értékesebb kategóriába emeli - így lehet emerald T-Macből zafírt csinálni. Elképesztő mennyiségű tartalom van egyébként ebben a módban - a megszokott online 5v5 és 3v3 módok mellett heti szinten érkeznek a MyTeam pontok farmolására kiválóan alkalmas single player challengek is, illetve ott van a speciális kártyákat kínáló Dwayne Wade spotlight challenge sorozat, amiben a leendő Hall of Fame játékos pályafutásának emblematikus momentumai mentén egyengethetjük az emerald Wade evolúciós kártyával kiegészülő álomcsapatunk útját. Természetesen a jövőben további tematikus kihívások várhatók, hiszen a 2K szeretné sokáig bent tartani a játékosokat ebben a mikrotranzakciókra erősen építő játékmódban.
Ha már a mikrotranzakcióknál tartunk, hadd tisztázzak pár dolgot ezzel kapcsolatban. A játék megjelenésének ugyanis komoly negatív visszhangja volt a megélhetési felháborodó youtuberek és a frusztrált steam review-bomberek körében, a valóság azonban ezúttal is jóval árnyaltabb, mint ahogy azt a pár perces rant-videók és néhány szavas negatív értékelések mutatják. Nem tudom, hogy a 2K marketingesei szándékosan szivatják-e a fejlesztőket, vagy a szerencsjáték elemeket erősen kidomborító trailer egy zseniális gerillaakció volt-e, amivel ‘a negatív reklám is reklám' alapon feltették a játékot a sport zsánerét egyébként totálisan ignoráló influenszerek radarjára is, mindenesetre attól az előzetestől engem is levert a víz. Jó hír azonban, hogy a valós játék során egyáltalán nincsenek az arcunkba tolva ezek a mechanikák, ahogy nincsenek elnyomhatatlan reklámvideók sem. Jogos-e egy teljes árú játéknak mikrotranzakciókat tartalmaznia? Ez egy több sörös beszélgetés témája lehetne, de azt látni kell, hogy az NBA 2k20-ban megtalálható minden tartalom, ami egy kosárlabdajátéktól elvárható: friss csapatok, kidolgozott menedzsermód, online multiplayer, streetball, na és az idei rész nagy attrakciója, a WNBA, vagyis az amerikai női kosárliga összes csapata - lányos apukaként ezt igazán tudom díjazni. Emellé jön egy igazán minőségi soundtrack elképesztő mennyiségű licenszelt zenével, egy komplett TV műsor-sorozat ami végigkíséri idén is a játék és a liga eseményeit, és igen, a MyTeam révén egy komplett gyűjtögetős, miktrotranzakciós kártyajáték is, ami azért szerintem pénzköltés nélkül is bőven élvezhető. Igaz ez a MyCareer módra is, ahol nincs szükég extra VC beszerzésére, hogy már az első évünkben is 80+-os kezdőjátékosok legyünk, bár tény, hogy a Neighborhoodban sokáig szürke teszkós mackónadrágban fogunk szégyenkezni, ha nem akarunk mélyebben a zsebünkben nyúlni. Még szerencse, hogy felénk Király Gábor már rég menővé tette ezt a ruhadarabot.