GreedFallTeszt

A Greedfall-ra már nagyon régen szemet vetettem, mivel az előzetes trailerek és bemutatók nagyon biztatóak voltak. Pont olyan arányban tartalmazott kalandozást és harcot, ami nekem a legjobban fekszik. Az utolsó hasonló rpg amiben elvesztem az a Witcher 3 volt és azóta azért eltelt némi idő. Lássuk hát, mit hoz a Spiders új játéka!

A teljesen stílusos karakter generálás után rögtön elkezdhetjük kalandozásunkat mint “De Sardet” aki a kereskedők kongresszusának frissen kinevezett képviselője és a legfőbb megbízatása egy titokzatos kór az úgynevezett “malichor” ellenszerének felkutatása. Erre a legjobb esélyünk egy újonnan felfedezett és éppen kolonizálás alatt álló szigeten van, amit átjár a mágia és mindenféle furcsaság. A Greedfall világa elég sok hasonlóságot mutat a miénkkel, annyi különbséggel, hogy még kegyetlenebb és sötétebb. Ugyanúgy átszövi a politika is, amibe nekünk is rendszeresen el kell merülnünk, hogy megfelelően tudjuk érvényesíteni az érdekeinket. A játék nagy részében a különböző frakciók érdekei között kell lavíroznunk, hogy mindenki jól járjon, mi meg tudjunk szinteket lépni. Ez főleg akkor lesz életbevágó, miután átjutottunk a kellemesen hosszú bevezető rész után a szigetre. Már az egyik első küldetésünk során muszáj lesz összeszedni szeretett unokatestvérünket Constantint, aki konkrétan a sziget kormányzója lesz és a kezdetekben a legfőbb küldetésadónk. Barátunk és egyben mentorunk, Kurt is csatlakozik hozzánk már a játék legelején, mivel ha nem mondtam volna még, a GreedFall kampányát csapatban csapatjuk. Mindig egy hármas partiban fogunk közlekedni, ahol a különböző csapattársakat akár az előttünk álló küldetés fajtájától függően cserélgethetjük.

Maga az RPG vonal amúgy meglepően mély lett, elsőre nem számítottam arra, hogy ennyire ráfekszenek erre a részére. Eleve a mellékküldetéseknek is van súlya, valamint azt is folyamatosan figyeli a játék, hogy éppen melyik csapattársunk van velünk és ettől függően történnek vagy aktiválódnak dolgok. Például nem engednek be valahova, vagy mindenképpen harcolnunk kell a komék miatt. Nagyon sokat foglalkoznak a különböző faji és származási kérdésekkel is ami természetesen folyamatosan feszültséget szül. Társaink rendszeresen beszélgetnek velünk és akár kérnek kisebb-nagyobb szívességeket, amiket nem árt ha teljesítünk, ha nem akarjuk, hogy a legkritikusabb pillanatban köszönjék meg az eddigi túrázást és hagyjanak ott minket.

A játékmenet a jó öreg formulát követi, megyünk ide-oda küldetéseket teljesíteni és közben halomra öljük az adott területhez tartozó szörnyeket. A világ maga nem "open world", de egészen méretes részekre lett felosztva, így legalább az illuziót meghagyja nekünk. Már a kezdetektől mehetünk mindenfelé, viszont én már a sziget elején elkószáltam egy olyan területre, ahol az ott lévő mob-ok egészen gyorsan a tudtunkra adták, hogy semmi keresnivalónk még itt. Ilyenkor érdemes másfelé indulni és lépni még pár szintet. Bármerre járunk mindenhol lesznek NPC-k akikkel lehet csacsogni és rendszeresen vannak jól látható, vagy esetleg jól elrejtett ládák/kincsek amikből folyamatosan tudjuk szedni a loot-ot.

A harc maga egy egész érdekes egyveleg lett. Három fő kaszt közül választhatunk az elején, amik közül én a harcost és a mage-t próbáltam ki. Amúgy a játék itt is nagyon előzékeny, mivel lehetőségük van bármelyik kasztot bármelyik irányba elvinni, sőt már a tutorial végén akár az összes skill-ünket újra is oszthatjuk. Az RPG veteránoknak nem lesz sok meglepetés amúgy a képességek terén. Sajnos itt nem voltak annyira kreatívak a készítők, a harcos is meg a mágus is pont azokat tudja, amiket már nagyon sokszor láttunk bármilyen más fantasy világban. Ezzel a résszel nincs is amúgy semmi baj, mert van itt minden mint a búcsúban. Viszont az már egy kicsit fájóbb pont, hogy véleményem szerint a harc maga enyhén szólva sem lett túl acélos. Van két támadásunk, vetődés, parry megy egy “szuper” támadás, amit a Fury méter feltöltése után lőhetünk el. Nem is lesz a dolog mélyebb, cserébe az első pár órában veszett mennyiségű mob-ot kell levágnunk a sziget felfedezése közben, akik nagy része túlméretezett medvékből és farkasokból áll. A fejlődés ütemével sem voltam teljesen elégedett, valahogy ezt a balansz görbét nem sikerült annyira eltalálni. Nem árt ha egy játék elején kicsit gyorsabban fejlődünk, vagy legalább jobb képességeket kapunk, hogy a játékos jobban rá tudjon úgy mond csúszni a dologra. Különben az történik mint itt, hogy nagyon hamar nagyon unalmas lesz a csihi-puhi. Az sem cserencsés, hogy maga a fizikai harc, azaz kardozás, meg parry meg a többiek elég kis sutára sikeredtek. Olyannyira, hogy én gyorsan át is váltottam a "távolról szórom az áldást" taktikára, ami cserébe még unalmasabb mint a kardozás. Persze azért megvannak a szép pillanatok, főleg amikor egy epicebb szörny (értsd: 4x akkora mint mi) pattan a nyakunkba és akar tarkón nyalni.

Maga a látvány is az abszolút felemás kategóriába tartozik. Bár tisztában vagyok vele, hogy nem egy atom brutál AAA játék költségvetésű történet a GF, azért maguk az animációk (illetve sokszor azok hiánya) egy elég fájó pontot jelentenek. Nagyon régen láttam pattogó lépcsőzést (talán a kétezres években) de itt ez így lett megvalósítva. Rendszeresen vannak kamera ugrálások/rángatások a beszélgetések alatt, valamint a "száj mimika összekötése a beszédhanggal" taskot sem sikerült a srácoknak maradéktalanul hozni. Maguk a városok jól néznek ki, viszont már-már bántóan feltűnően sikerült ugyanazokat a dolgokat/tárgyakat/berendezéseket felhasználni. Az utcán a hordók még hagyján, de azért igazán tervezhettek volna egynél több kocsma és villa belsőt. A grafika a legtöbbször szép, viszont az nem segít rajta, hogy az elmúlt években csúnyán el lettünk kényeztetve és megmondom őszintén, hogy a 2015-ös Witcher 3 szerintem egy jó nagy kategóriával jobban néz ki. Az átvezetők és a nagyobb terek azért egész csinosan festenek, szóval, hogy egy klasszikust idézzek a helyzet nem jó de nem is tragikus.

Mindezektől függetlenül a Greedfall egy nagyon ambiciózus RPG, ami a stílus nagyon sok kritikus pontját kipipálja. Jók a karakterek, érdekes, mély és szerteágazó a történet, van súlya a döntéseinknek, rengeteg a felfedeznivaló, vannak epikus csaták és meglepő fordulatok. Lehet sokat mászkálni, felfedezni és hentelni orrvérzésig. Egy szóval lehet remekül szórakozni ha az ember elfogadja azt, hogy itt minden egy kicsit hát, hogy is mondjam finoman… Kevésbé kidolgozott mint egy tripla A kategóriás játékban. Ha ezeken túl tudsz lépni, akkor hajrá mert mindentől függetlenül sok szeretnivaló van a játékban.