Knights and BikesTeszt

Két sivító gyerek száguld le a lejtőn, biciklijüket észvesztő tempóban hajtva, faroltatva, felverve a port, a madarakat és zajos összevisszaságukkal a szigeten élőket. Kincsekre vadásznak, képzelt és valós ellenségekkel csatáznak, kalandos napjuk minden pillanata arcukon ragyog - sötétedésig biza' el nem fáradnak! Minden színes körülöttük, minden érdekes és játékra sarkalló; zsebeikben miriád kincs gyűlik, kobakjukban talán még ennél is több emlék, élmény, az együtt töltött órák szívet melengető érzete. A távolból öregedő szempár kémlel, felsejlik egy letűnt idő, és őszinte mosolyra görbül a száj: arra a korra gondol, amikor még mindennaposak voltak a csodák.

Szerelem-projekt. A Knights and Bikes-ra még 2016 tavaszán figyeltem fel, mikor szembejött velem a Kickstarteren. Élénk színeivel, fülbemászó dallamaival és (legfőképp!) nosztalgikus húrokat pengetõ témaválasztásával rögtön belopta magát a szívembe. Egy pillanat alatt visszafiatalított tizenpár éves gyermekké: elveszettnek hitt, bár igazán sohasem keresett emlékek özönét indította el. Hirtelen megértettem, amit mindig is tudtam, hogy Pán Péternek igaza volt. Nem szabad felnőni, s -legyünk komolyak most, de- legalább egy kicsit merjünk újra gyermekek lenni belül, ne feledjük el soha, hogy bármi, amit elképzelünk, megvalósítható. Lásd a K&B alkotóit, akik minden racionalitást félretéve belevágtak álmaik kalandjába, elhozva életünkbe újra (még ha csak pár órára is) a mesét. A dinamikus duó nem újonc (a brit Media Molecule tagjaiként eddig is szép sikereket értek el), a projekt során felmerülő akadályokat azonban nekik is át kellett vészelniük - ennek részét képezte a tervezettől hosszabb fejlesztési idõ, a kiapadó tartalékok réme (ahogy az ilyenkor lenni szokott), de le a kalappal előttük, nem adták fel félúton. A közösségi finanszírozás hallatán sokunkban a negatív dolgok törnek elő, ám Rex Crowle és Moo Yu példásan vezette le a kampány utáni időszakot is, őszintén és odaadóan kommunikálva az elmúlt három év minden percében. Közös kalandunk most új fejezethez érkezik.

Üdvözlünk Penfurzy szigetén! Lovagok! Sárkányok! Libák! A K&B papírmasé világa színes és csillogó. Gyönyörű és stílusos, kézzel „festett“ kalandjáték ez, kicsit úgy képzeljük el, mint egy megelevenedő pop-up hajtogatós könyvet, ahol kedvünkre fedezhetjük fel a terepen elrejtett kincseket. Történetünk főszereplője két kislány. Demelza, aki édesapjával (a kemping és a vendégcsalogató minigolf-pálya tulajdonosa) él a szigeten, és Nessa, aki látogatóba érkezik komppal, egyedül, majd pont a másik lány lakókocsijában piheni ki az út fáradalmait. A két lurkó összebarátkozik, s együtt indulnak felkutatni Penfurzy titokzatos kincsét. Idejekorán kiderül, hogy szükségük is lesz arra a kincsre, a családi vállalkozás vendégek hiányában ugyanis a csőd szélén áll (Nessa az egyetlen, aki az utóbbi szezonban a szigetre érkezett). A gyerekek optimizmusa ennek ellenére határtalan, s a kötelesség jegyében magukkal hurcolt házi libával (Honkers kapitány) karöltve nekiállnak felfedezni a szigetet, felforgatva annak minden zegét és zugát.

A cím sejteti, hogy Penfurzy lovagjainak nyomába eredünk, méghozzá kerékpárokkal! A K&B ketten (online és lokális koop), vagy akár egyedül is játszható. Előbbit sajnos most nem volt alkalmam kipróbálni, utóbbi viszont kimondottan jól sikerült. Egy gombnyomással válthatunk a két fő karakter között, különböző képességeiket kihasználva (Nessa frizbit dobál, Demelza port és pocsolyákat (és libapiszkot) rugdos fel kezdetben, később ez fejenként háromféle különleges képességre bővül), sokszor együttműködve! Például Nessa elhajított frizbijét Demelza tovább tudja rúgni, így az még messzebbre elér! Nessa képes vizeslufikat dobálni, Demelza aztán az így keletkezett pocsolyákba ugrik és mindenki sáros lesz! Nemcsak képi humor, de rendkívül hasznos szorult helyzetben! Szerencsére a gép irányította pajtásunk nagyon jól mûködik, igen hatékony a harcok során és egyébként sincs elveszve (nem akad be tereptárgyakba, nem hátráltat, sőt, néha egyenesen megmutatja a következő lépést egy gubancos logikai feladványnál). Ide tartozik a gyógyítás metódusa is, amely az út közben felszedett, valamint az ellenfelekből hulló sebtapaszok függvényében egy PACSI! kíséretében történik. Rengeteg ilyen apró, kedves geg teszi még barátibbá az egész játékot. Minden képességnek két fokozata van, ezt szépen elmagyarázza a játék, egy gyengébb/gyorsabb és egy erősebb/lassabb (pl. a vizeslufiból óriásit rittyenteni, a pocsolyába teli talppal ugrani). Sőt, sok esetben merőben eltérő eredményt produkálva, teszem azt, a kesztyű (power glove!) alapból elektromos energiát képez, erősebb verzióban eltünteti Demelzát - így tud például átlebegni a törött üvegszilánkok felett. Ugyanez a gombkombináció felelős a kerékpáros ámokfutások során a szimpla tekerés és a kirobbantás (hogy mondják ezt, biztosan van rá jobb szó) dinamikus kezeléséért is. Mielőtt átnyergelnénk (höhö) a cangákra, itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elismerésemet fejezzem ki a nem túlbonyolított, intuitív, mégis változatos felhasználói élményt biztosító irányításért, egyúttal a hasonló elvek mentén kezelt grafikus felületért. Az egész játék profi munka, kudos a fejlesztõknek! Kisebb dolgokat persze azért hiányoltam, nincs térkép (a szerkezeti felépítés miatt talán fölösleges is lenne), nincsen tárgylista (csomó a kákán, pusztán a vásárlásoknál adna némi placebo támpontot) és... Igazából ennyi, mint történet-orientált élmény, szükségtelen túlbonyolítani.

via GIPHY

Bicajozni felszabadító érzés! Még a játék elején megkaparintjuk felfedezéseink aktív részét képező acélparipáit, „ők“ végig hűséges társaink lesznek. Lévén címszereplők, nagy hangsúlyt kapott a kerékpározás, és hogy valóban élvezetes legyen a kezelésük. Ezt sikerült is megoldani, minden alkalommal dobban egyet a szív, mikor felszállunk rájuk (mindegy, melyik gyerkőc melyiket használja egyébként). Nessa és Demelza járgányát is egyedivé tudjuk tenni a sziget kerékpár-szakértőjénél, aki szerencsére mindenhol felbukkan, ahova hőseinket viszi a sors, szóval nem kell oda-vissza rohangálni érte, ha eszünkbe jut valami. Összeharácsolt javainkkal csak a bicajok megjelenését szépítõ alkatrészeket vehetünk, ha valami fontos változtatás kell (pl. a sárdagonyák átszeléséhez elengedhetetlen abroncsok), akkor azt a játék beleépíti a történetbe. Ezen túl, bármi, ami a csicsázásról szólhat, elérhető, az optikai tuning végtelenül széles spektruma rendelkezésünkre áll. Zászlók, sárhányók, kerepelõ üdítős kupakok, macskaszemek, amit csak el tudunk képzelni!

De nem csak holmi boltosokkal fogunk találkozni egyhetes kalandjaink során; az összes szereplő külön egyéniség (persze még a boltos is, a koromfekete kiscicával)! Két fő mellékkarakter a liba és a testetlen lovag, bár utóbbi csak kis ideig kíséri majd hőseinket. Honkers kapitány különösen hasznos: segít a harcokban és jobb a szaglása a legedzettebb vadászebnél is, cserébe bizony törődni kell vele, etetni, babusgatni. A lovag, nos, a kastélyban való eligazodás és továbbjutás kulcsa, ő tudja, merre van a kincs, közben még egy érdekes helyi történetet is megoszt a lurkókkal. A többiek, a szigetlakók, ők a tényleges npc-k. A könyvtáros, a roncstelep tulaja, a lemezboltos vagány csaj és még megannyi, mind része ennek a színes kavalkádnak; kisebb-nagyobb kéréseikkel, küldetéseikkel, vagy előregördítik az eseményeket, vagy pusztán humoros részletekkel gazdagítják az amúgy is tündéri összképet. Az ellenfelek hasonlóan változatosak, bolondosak, egyszerre veszélyesek és elragadóak. Van bennük valami különleges, amitől tényleg olyan érzésünk lehet, mintha gyerekként képzelnénk el őket, a bulldózertől kezdve a lovagi kesztyűkön és a présgépen át, egészen a lángoló habszivacs kardokig.

A K&B megvalósításán egyáltalán nem látszik, hogy gyakorlatilag csupán pár ember munkája. Rex hangulatos, egyedi vizuális művészete és történetmesélői kvalitása egyaránt rabul ejtő, míg Moo elkötelezett, perfekcionista kódolása bizony tiszteletet érdemel. Hozzájuk veszem még a hangokért felelõs Kenny Young-ot, aki mesteri szinten idézi meg nosztalgikus emlékeink szellemét, valamint a zseniális fõcímet szerző Daniel Pemberton-t (az ő nevét biztosan hallottátok már). És végül, de nem utolsó sorban a rengeteg támogatót (én is ott vagyok valahol, bár szégyenszemre a bétát idő hiányában kihagytam), Tim Schafer pedig a Double Fine kiadóval pont a legjobb pillanatban érkezett. A program természetesen nem tökéletes, vannak részei, ahol belassul (megoldás: kilép/bezár/újraindít), vannak olyan tereptárgyak és díszletek, amik kicsit zavaróan takarják a játékteret, noha sohasem sokáig és sohasem komoly következményeket okozva. Minthogy a célközönség pont a fiatal korosztály, egy kicsivel több beépített iránymutatást, segítséget is elviseltem volna, de félreértés ne essék, így is rengeteg van benne. Ezek apróságok, kezdeti bugok itt-ott, és az élmény, amit a K&B ad, könnyedén feledteti mindet. Amint lehetőségem adódik, újra nekivágok, ugyanis a couch co-op nagyon jól hangzik! Yay!

Dracoo