Valahogy mostanában nem nagyon van kedvem játszani. Persze ettől függetlenül folyamatosan veszem a játékokat, aminek köszönhetően csak egyre frusztráltabb leszek, mivel sokkal gyorsabban nő a backlogom, mint azt valaha is lenne esélyem behozni. Amikor Mackó rám sózta a Farkaskát, csak azért vállaltam el, mert láttam magam előtt a könnyes könyörgő szemeit, tudván, hogy ő maga kb. egymillió játékot tesztel egyszerre.
Aztán első fél órát úgy toltam le, hogy fogalmam nem volt mivel játszom. Igazából utána is csak ködösen. Aztán vettem a fáradságot (Szegény Te! :) - macko) és utána olvasva szembesültem a ténnyel, hogy egy 2004-es Xbox only(!) csak Japánban(!!!) megjelent, mára már legendás kultuszba emelkedett Mechás lövöldözős csodához van szerencsém a Metal Wolf Chaos XD személyében. Sokat szidjuk a remasterek intézményét, de ebben az esetben azért több mint érthető a dolog, hiszen borzasztó frusztráló lehetett anno 100 játékosnak készíteni valamit. A MWCXD főleg két dolognak köszönheti a sikerét, első körben annak, hogy soha sem akarja magát komolyan venni és (elvileg) vállaltan lett egy igazi „trash” játék valamint egy olyan mára-már világhírű csapat (From Software) terméke volt, amin már akkor is látszott, hogy egy remekül összerakott alapra építették fel.
Az egész alaptörténet annyi, hogy az USA elnökét egy puccsal megpróbálják eltávolítani, méghozzá a legmagasabb rangban lévő vezetői, élükön az al-elnökkel. Annyira sikeresen tolják az intrikát, hogy mire észbe kapunk az egész katonaság az irányításuk alá kerül és országszerte elrendelik a szükségállapotot. Természetesen mi ezt nem hagyhatjuk annyiban, hiszen hivatali kötelességünk megmenteni a hazánkat, így a katonaság legújabb fejlesztésébe ugorva, szó szerint kiverekedjük magunkat a fehér házból és elkezdjük az egyszemélyes felszabadító háborúnkat.
Maga a játékmenet olyan 2004 stílusban egyszerű, Mechánkkal el kell pusztítani mindent ami szembejön. Mindkét vállunkon 4-4 fegyver található amik között bármikor váltogathatunk a szituációnak megfelelően. Ezeket a fegyvereket és magát a robotot is upgradelgethetjük a küldetések között a feladatok nagy része meg annyiból áll, hogy fel kell robbantanunk dolgokat miközben felfedezve (értsd: szétrombolva a tereptárgyakat) a pályát össze is szedjük az elrejtett cuccokat. Vannak rendes főellenségek is elvétve, akik néha inkább bosszantóak lesznek majd, mintsem szórakoztatóak. Cserébe a kampány olyan 6-8 óra alatt végigtolható és még egy newgame+-t is kapnak azok a retro elvetemültek akik még egyszer nekiugranának.
A grafika teljesen stílusos ahhoz képest, hogy egy 15 éves játékról beszélünk. Valamint elviekben a framerate is lockolva lett 30-ra, ami, hogy őszinte legyek nem mindig tűnik annyinak. Azt már nem is feszegetem, hogy miért nem kaptuk meg a 60fps-t akár opcionálisan, hogy ne csorbuljon az autentikus élmény. A látvány mellett állítólag még finomítottak az irányításon és bekerült a checkpont rendszer a manuális mentés mellé. Viszont a modernizálást végző csapat bevallása szerint a szinkronhoz és a hangokhoz nem nyúltak mivel azok alapból hozták a legendásan (vagy inkább komikusan) rossz kategóriát. Ami a szinkron esetében még simán hozzá is ad az élményhez, viszont a bugokat azért kijavíthatták volna. Nem tudtam fülessel hallgatni a játékot, mert akkora hangerő különbségek vannak, hogy fizikailag fájtak az átvezetők. Vannak fegyverek amik némán lőnek, valamint sokszor a robbanások is csak csendben villognak.
Összességében a játék rajongói örülhetnek, mert a mai gépeken is játszhatnak kedvencük “versmondósba” öltöztetett verziójával, annak minden bajával és bájával együtt. Azt viszont erősen kétlem, hogy képes lenne új rajongókat magához szólítani a játék, mert ahhoz azért sokat öregedett. Ettől függetlenül a stílus rajongói nyugodtan nézzenek rá; korához képest simán ma is jól játszható darabról beszélünk.