“Be van fejezve a nagy mû, igen./ A gép forog, az alkotó pihen.” Ennél az idézetnél semmi nem érzékelteti jobban mit éreztem akkor, amikor az elsõ szigetet meghódítottam a Dragon Quest Builders 2-ben. A magok elvetve, a kertem növényekkel teli kis lugas. A városkám szép nagy, vannak házak, bennük a szobák dizájnosan berendezve. A madárijesztõk felállítva mindenhol formás kis telkeken teremnek a növények, a tábortûznél készülnek az ételek.
Az embereim szorgosan dolgoznak, mindenki tudja mi a dolga. Idõm van, mégis valami visszatart attól, hogy folytassam a sztorit. Ezernyi dolgot lehetne még tenni, szépíteni, kiigazítani, de mégis, jó érzés hátra dõlni, gyönyörködni abban, amit létrehoztam, és jó gazda módjára csak nézni, ahogy az egész, amit nulláról felépítettem lélegzik, él, mozog. Motivál persze, hogy tovább fûzzem a történetet, várnak még ismeretlen szigetek, tervrajzok és célok, a folytatás semmihez sem fogható érzése megvan, én mégis csak elégedetten hátra dõlök. Szuper játék ez!
De kezdjük az elején! A legelsõ pillanatban a hamisítatlan Dragon Quest hangulat és világ ragadott meg. Nem titok, mindig is bírtam a szériát, de a DQXI annyira beszippantott, mint kevés videojáték. És akkor most itt egy teljesen más stílusú spin-off, ami ugyanabban a történetvonalon játszódik, mint a XI. rész!? Ide vele! Ahogy a Builders 1 a DQ elsõ részére épített, úgy most a második epizód a DQ2 sztoriját folytatja, érdekesen és sokat hozzá téve a DQ univerzumhoz, valamint az Eldrick-tetralógiához. A pusztítás istene Malroth legyõzetett Eldrick leszármazottai által. Ezután jövünk mi, az építõk, akinek a feladata, hogy szembe szálljon a Malroth és Hargon megmaradt követõivel. A felütés jó, persze ha nem ismered a DQ2 világát az sem baj, a sztori teljesen önállóan megáll a lábán.
A DQB2 nem a sztoritól lesz igazán kiváló, ez csak segít, hogy a DQ fanokat megnyerje magának. A DQB sorozat különlegessége, hogy profin egyesíti a klasszikus JRPG és a Minecraft legjobb elemeit. Sokáig elképzelni sem tudtam, hogyan lehet ezt a két stílust gördülékenyen ötvözni, de a végeredményt látva azt kell mondanom tökéletesen sikerült. A játék elsõ fél órája minden kétségemet eloszlatta. A játékmenet az elõzõ epizódhoz képest sokat fejlõdött. Egy-egy sziget meghódításakor nem kell szinte nulláról újra kezdeni az újabb helyszínt. A második részben szinte minden képességünk és eszközünk megmarad, így egyre nagyobb és impozánsabb birodalmat építhetünk fel.
Az elején, amikor hajótöröttként megérkezünk a szigetre, persze még szó sincs birodalomról. Sõt, gyakorlatilag nulláról kezdünk, és az elsõ pár órában a játék elég szorosan fogja a játékos kezét. Ez a tanulás idõszaka: alapok elsajátítása, eszközhasználat, tervrajzhasználat, kisebb küldetések, az anyag és eszközbeszerzések mikéntjét ismerhetjük meg. Ez a profiknak talán sok - illetve túl hosszú - lesz, másoknak viszont áldás. Van egy váltópont, kb. amikor megkapjuk a végtelen tárolókapacitású zsákot. Onnantól kezd kinyílni a játék és egyre nagyobb szabadságot kapunk. Ám a szabadság soha nem válik partalanná. Mindig van egy jól meghatározott cél, amit el kell érni, hogy tovább lépjünk. Az elején még egyszerûbb dolgok, mint pld. egy szoba vagy házikó felépítése és berendezése, salátatermesztés miegymás, hogy aztán jöjjenek az egyre komplexebb feladatok.
A DQB2 amellett, hogy tökéletes hozza a Minecraftra jellemzõ kreativitást, egyben egy vérbeli JRPG. Mondjuk nem azért mert olyan komplex vagy eredeti harci rendszere lenne. Egyszerû folyamatos a harc, inkább funkcionális, de teljesen jó, szintlépéssel, fejleszthetõ fegyverekkel stb. JRPG jellege a települések és az eszközök fejlesztésében csúcsosodik kik igazán. Hihetetlen élvezetes, amikor elõállítunk vagy megtalálunk egy alapanyagot vagy tervrajzot, felépítünk egy házat, megoldunk egy küldetést, vagy épp tovább növeljük területünket. Bontunk és építünk. Tervezünk, kivitelezünk, aztán nézzük, ahogy az egész elkezd mûködni. Az emberben évezredek óta bele van kódolva az alkotás és teremetés semmihez sem fogható vágya és öröme. És a DQB2 ezt az érzést ragadja meg és elégíti ki. Ebben rejlik a játék ereje. Az 50 órás sztori, az egyre változatosabb és érdekesebb küldetések, az elsõ részhez képest sokkal intelligensebb NPC-k (harcolnak, küzdenek, tevékenyek), a gazdag tartalom csak ahhoz kellenek, hogy ne fulladjon unalomba, és megmaradjon a motiváció. És ezt profin csinálja a játék.
A Switch verzióról
Ha valahová, hát a Nintendo Switch platformjára tökéletesen illeszkedik a Dragon Quest Builders 2 játékmenete és élménycsomagja. És minõ meglepetés, a program csodaszépen muzsikál a hordozható gépen. A kép éles, a játékmenet folyamatos, az egésznek van egy letisztult hatása - persze ebben benne van az is, hogy a nagygépes látványhoz képest pár effekt vissza van fogva. A karaktermodellek, a textúrák (anyagi hatást adó ruhák pl) viszont eszméletlen jól festenek a kezedben, és az irányítással sincs gond, amitõl kicsit szintén tartottunk. Csak hogy a problémákat se rejtsük véka alá: a program meglehetõsen sokat tölt elsõ indításnál, durvább helyzetekben picit meg tudjuk azért törni a motor folyamatosságát, és hát soha jobbkor nem jöhet az erõsebb aksival rendelkezõ Switch - a program mellett ugyanis szalad az idõ, és peregnek lefelé az akku üzemidejét jelentõ százalékok is. Ja és még valami: látta valaki azokat az apró betûket a handheld üzemmódban, mielõtt a felhasználói felületet jóváhagyták? - mcmacko
Audiovizulás oldalról voltak azért fenntartásaim. A grafika nyilván nem ér fel egy fõsodorbeli DQ játékhoz, de azért szép. A zenéknél ugyanez, nagyon jók, mert a sorozatban megismert dallamokat hallhatjuk viszont, ám a midi hangszereléstõl még mindig nem tudtunk megszabadulni. Nekem hiányzott a szinkron is, sokat hozzátett volna a hangulathoz.
Ahhoz a hangulathoz, ami egyébként tökéletes. Megvan benne a DQ epizódok egyedi és stílusos hangulata, a nyugalom, a meseszerûség, a játékosság. Egy igazi nagybetûs játék, egy olyan alkotás, ami szórakoztatva pihentet. Én mindenkinek csak ajánlani tudom a DQB2-õt, akik vágynak egy kreatív, élvezetes kalandra.
Ezerszer inkább ez mint a minecraft, ha már ilyen építgetõs játékról beszélünk. A DQ hangulata megvan, és így számomra sokkal fogyaszthatóbb. Ha a ps4 pro 115k, és a One X 159k, akkor megéri nekem az a hangyafasznyi különbésg 44k-t? Hmmmm.
Az elsõ részt is imádtam, de ez sokszorosan felülmúlta. Gyakorlatilag az összes idegesítõ részletet kigyomlálták, amit utáltam az elõdben. Több darabot is lehet egyszerre craftolni ugyanabból a tárgyból (végre). A fegyverek, szerszámok többé nem kopnak. A kalapács és a fegyver külön gombra került. A zuhanásba nem lehet belehalni. A 3D tervrajzokon pontosan lehet látni, mit hová kéne rakni. Térkép nézetben bármelyik utazási ponthoz lehet teleportálni. Siklóernyõ. Autó. FENEKETLEN ZSÁK! Egyszóval minden részletén látszik: olyanok alkották meg, akik rengeteget játszottak a DQB-vel, és szerették volna még jobbá tenni. Pl. a játékosok hiányolták az elsõ részbõl a vízeséseket, hát belerakták. Miért ne? Döbbenetes mennyiségû tartalom van ebben a 2 GB-os kis játékban (az elõdje alig 700 MB volt).
Két dolog zavart egy kicsit:
-Iszonyú sok a duma. Igaz, a szövegek jópofák, humorosak, de néha 20-30 gombnyomásba is belekerül, hogy egy párbeszéden átvergõdjek. Tudom, japán játék...
-A játék iszonyú hosszan "fogja a kezed". Gyakorlatilag a tutorial rész minimum 20-25 óra, átugorhatatlanul. Ez persze azokat zavarja majd igazán, akik rojtosra játszották az elsõ részt. "Be an Optimist Prime, not a Negatron!"
A nyári büdzsébe nem fog beleférni, de listára tettem - csatlakozva az alattam szólóhoz: ebben benne van az a hangulat / bájos univerzum, amit a Minecraftbõl hiányolok And since you asked: no. It's massive.
A minecraft ugyan nem tudott komolyabban behúzni, a DQ játékokat nagyon szeretem, mindenekelõtt a hangulatuk miatt, az pedig úgy tûnik, itt is adott, tehát minden bizonnyal ez kapni fog egy esélyt. Csak ne lenne ennyire brutál hosszú backlogom...
A Switch verzióról
Ha valahová, hát a Nintendo Switch platformjára tökéletesen illeszkedik a Dragon Quest Builders 2 játékmenete és élménycsomagja. És minõ meglepetés, a program csodaszépen muzsikál a hordozható gépen. A kép éles, a játékmenet folyamatos, az egésznek van egy letisztult hatása - persze ebben benne van az is, hogy a nagygépes látványhoz képest pár effekt vissza van fogva. A karaktermodellek, a textúrák (anyagi hatást adó ruhák pl) viszont eszméletlen jól festenek a kezedben, és az irányítással sincs gond, amitõl kicsit szintén tartottunk. Csak hogy a problémákat se rejtsük véka alá: a program meglehetõsen sokat tölt elsõ indításnál, durvább helyzetekben picit meg tudjuk azért törni a motor folyamatosságát, és hát soha jobbkor nem jöhet az erõsebb aksival rendelkezõ Switch - a program mellett ugyanis szalad az idõ, és peregnek lefelé az akku üzemidejét jelentõ százalékok is. Ja és még valami: látta valaki azokat az apró betûket a handheld üzemmódban, mielõtt a felhasználói felületet jóváhagyták? - mcmacko