Sword Art Online: Hollow Realization DeluxeTeszt

Új hét, újabb újrakiadás Switchre. Ezúttal a Sword Art Online sorozatot érte utól a végzete. Maga a teszt érdemi része előtt viszont illik ejteni néhány szót az alapanyagról, lévén egy light novel/manga/anime sorozat (sokadik) feldolgozásáról, illetve folytatásáról van szó. 2012-es megjelenésekor meglepően nagyot durrant a Sword Art Online. Aki egy kicsit otthonosabban mozog ebben a közegben, azoknak nem akkora meglepetés, amikor egy-egy könyv/manga/anime sorozat komolyabban nyúl egy-egy nagyobb lélegzetvételű témához. A SAO kiemelkedő figyelmet kapott mind a kritikusoktól, mind az olvasóktól és a nézőktől. Talán ezt a megkülönböztetést annak köszönheti, hogy egy olyan témát piszkált meg, ami a mindennapok része, viszont valahogy a mainstream médiában nem esik kellő mélységben szó róla. Nevezetesen a játékfüggőség valamint az MMORPG-k világát, továbbá az online terek személytelenségét és az ott "elkövetett" cselekedetek következménynélküliségét járta körbe, elég szépen kivitelezett animációval.

Ennek köszönhetően elég szép rajongói bázis gyűlt köré, így nem kerülhette el a népszerű sorozatok sorsát: játékadaptáció készült belőle, eddig összesen 15 játékfeldolgozást kapott a franchise.Ezek egyike a tesztünk alanya, ami a konzolos sorozat harmadik (negyedik?) darabja, ami történetében az anime után játszódik. Aki még mindig tudja követni, miről is beszélek, az folytassa nyugodtan a teszt olvasását!

Mivel folytatásról beszélünk, az egyszeri játékos úgy érezheti, hogy nagyon sok mindenből kimaradt, amikor in medias res egy MMO-ba csöppen a főhősünk és mindenkit ismerősként köszönt. Tény, hogy a játék történeti szempontből előismeretet követel, de hála az égnek nem mondatja fel a sorozat illetve a többi médium teljes bibliáját, "megelégszik" azzal, ha valaki az anime első szériáját ismeri. A probléma ezzel talán annyi, hogy annak ismeretét meg is követeli.

Adott tehát egy játékos, aki egy VR-MMORPG-be érkezik. A cucc egy olyan rendszernek az újrázása, amiben korábban bennragadtak játékosok. A fejlesztő az elődöt úgy alkotta meg, hogy ha valaki beloggolt, akkor nem hagyhatta el a virtuális teret. A játékbeli halál valós halált is jelentett, ugyanis a VR sisak megsütötte az agyát annak, aki botor módon figyelmetlenül játszott, vagy éppen megkísérelte eltávolítani azt a fejéről. A egyetlen kiút a főboss leverése volt, aminek abszolválása után szabadultak az emberek. A rendszerre végül felhúzták az új részt, aminek a Sword Art Origin nevet adták. Ide esünk be mi, Kirito nevű főszereplőnk bőrében, majd régi játékostársaink üdvözlését követően elég hamar rádöbbenünk, hogy valami megint nem kerek a VR világban. A történet tehát meglehetősen fordulatosra sikerült, nem gondoltam volna, hogy a Sword Art alapszituációjából és világából ki tudnak még egy kalandot csavarni, de sikerült. (az anime anno különböző VR világok körül bonyolította a sztorit miután az alapkonfliktust, azaz magát a szökést feloldották).

Játékmenet tekintetében kvázi egy MMO-t kapunk, különböző területekkel, grind-al, mobokkal valamint egy olyan összetett skill fával, amitől garantáltan megnyúlik az ember arca, amikor először meglátja. Ezen felül a klasszikus JRPG receptet mondja fel a program, egy akciójáték harcrendszerére hajazó megoldással megspékelve, ami elég tisztességesre sikerült. Nem egy egyszerű cooldownos, auto-attack-os rendszerre kell gondolni, hanem egy ritmusosabb, kitérésre és időzítésre alapuló megoldást választottak a fejlesztők. A játék végére már azért egy kissé unalmassá válik, de nem váltja ki azt a fásultságot, mint a legtöbb MMO harcrendszere.

Külön jópofa dolog, hogy azzal, hogy "játékosokkal" vagyunk körbevéve, illetve mindenki tisztában van azzal, hogy ez egy játék, egy olyan atmoszférát teremtenek, ami egy offline játékban a legközelebb vihet ahhoz az érzéshez, hogy egy MMO-val játszunk. NPC-ket, damage-t emlegetnek, valós életük dolgaikról beszélnek, ami szokatlan, egyben üde színfoltja a játéknak, mivel nem a klasszikus kliséket vonultatja így fel a sztori. Egy kevésbé közösségi játékosnak tökéletesen bemutatja, milyen lehet egy összeszokott csapatban egy ilyesmi online szerepjátékkal játszani.

Maga a prezentáció egy kissé vegyes képet fest. A harcok szépen vannak felépítve, jó néhány óriás monsztába is bele akaszthatjuk a kardunkat de a kisebb ellenfelekkel vívott csaták sem statikusak. Kidolgozottságra és látványra nem lesz komoly panasz, az ellenfelek változatosak, területből pedig szintén markánsan elkülönülő választékot kapunk. Akkor miért mondtam azt, hogy vegyes a kép? A történetet előmozdító párbeszédek miatt, amiket egy visual novel-hez hasonlóan állítottak össze. Nem lenne ezzel komoly baj, de egy olyan játékban aminek az alapanyaga pont a dögös és látványosan megkoreografált harcok és látvány miatt (is) tűnt ki a középszerből, talán egy kis extra energiabefektetés elfért volna. Apróság, de engem zavart.

A játék hosszára nem lesz panasz. hosszú és fordulatos főszál, rengeteg mellékküldetés jön majd velünk szemben, amik az MMO-k hagyományait követik (gyűjts össze mind, verd le, hozd el), a félelmetes méretű skillrendszer, valamint egy randiszim is a program része, amiben a szívünk választottját abajgathatjuk, randiztathatjuk és simogathatjuk.

Minimális említést érdemel az online része a játéknak, ahol PVP csatákat zavarhatunk le, vagy coopban játszhatunk, de mivel a SAO lényege pont a már ismert karakterekkel való csörte, narratív szempontból sok értelmét nem láttam.

Kicsit bajban vagyok, hogy kinek is tudnám ajánlani a programot. Egy ilyen nagyobb lélegzetvételű játékban a karakterek közötti kapcsolat és maga a világ felépítése és megismerése mindig hangsúlyos szerepet kap. Azzal viszont, hogy mi egy későbbi ponton kapcsolódunk be a kalandba, a megismerés és felfedezés öröme egy kicsit csorbát szenved. A szereplők és a történet is visszautal sok mindenre, így az az érzés kerülgetheti az embert, hogy valamiből kimaradt, ez pedig a narratívára elég erősen rányomhatja bélyegét. Azzal, hogy ennyire épít az előzmények ismeretére rajongói oldalról vigyorogva tudok csettinteni a nyelvemmel, de egy Sword Art szűznek nem merném nyugodt szívvel ajánlani. Összességét tekintve egy erős hatost bátran kiosztok neki, viszont aki nem ismeri a sorozatot, mindenképp pótolja legalább az első szériát mielőtt nekiáll a játéknak.

6/10

Shifty Fox