Nintendo hands-on egyvelegPost-E3

Viszonylag keveseknek adatik meg innen a “keleti blokkból”, hogy a rendszerint június első felében megrendezésre kerülő Electronic Entertainment Expo berkein belül keresgélhessék az amerikai álmot - ezen hivatott segíteni a Nintendo európai divíziója azzal a kedves gesztussal, hogy néhány zsurnalisztát vendégül látva mutatták be a kiállításon kipróbálható játékokat. Idén mi is szárnyra kaptunk és látogatást tettünk a NoE főhadiszálláson, hogy rátehessük a mockosz kisz mancainkat a friss és ropogós Nintendo-költeményekre.

Mint a The Legend of Zelda - Link's Awakening igazhitű rajongója, (ha egészen őszintén a lelkem mélyére nézek, őt látom a mindenkori toplistám első helyén) nem is igazán volt kérdéses, hogy mire vetem rá magam első körben. Amellett, hogy minimális változtatások tetten érhetőek - intelligensebben harcoló mobok, nyolcirányú közlekedés, a statikus terep helyett scrollozó - elég nyilvánvaló, hogy a csapat maximálisan törekedett az eredethűségre. Ezt valahol el is vártam, hisz a Link's Awakening talán az a korai Zelda játék, melynek játékmenetbeli elemei, történetvonal vezetése és Koholint szigetének miliője kiválóan állja az idő próbáját - azért jó volt látni, hogy ezt a remake-et készítő Grezzo is így látja és ennek megfelelő alázattal nyúlt a lefektetett alapokhoz.

És hát nem beszéltem még a látványról és az újrahangszerelt zenékről, hisz az új verzió apropóját leginkább ez adja: mint az a videokból is látszik, az összhatás csodaszép. Mint egy életre kelt dioráma. A játék fogós melódiái (Tal Tal Heights FTW - ezt még a Smash Bros-ba se volt büdös beletenni) kissé furcsán hatnak nagyzenekarral előadva, de lehet csak azért érzem így, mert a temérdek végigjátszásom alatt hozzászoktam a GBS bájos kis zümmögéséhez.

A bemutatott demo negyed órát engedett játszani mielőtt megköszönte a figyelmet, illetve hasonlóképp cselekedett, ha abszolváltam az első dungeon-t - természetesen addig nem voltam hajlandó eltüntetni magam a helyszínről, míg ez meg nem történt. A Link's Awakening szeptember 20-án jelenik meg, a látottak alapján mind kezdő kalandoroknak, mind a veterán dungeon-turkászoknak jószívvel ajánlom!

A másik nagy látni-hallani-tapogatni való a Luigi's Mansion 3 volt, amelynek léte talán a Nintendo és a fejlesztést végző Next Level Games legrosszabbul őrzött titka volt. Luigi természetesen újra bajban van: sikerült újfent betrappolni a párhuzamosokat csak hírből ismerő trapéz elemekből összetákolt szellemhotelba - hiába, aki már a saját hibáiból sem képes tanulni, annak tényleg a bab is páros. Meg a három is hús. Vagy valami ilyesmi.

Aki játszott már Luigi's Mansion játékkal, annak az alapok biztosan ismerősek: a galibát okozó szellemeink zseblámpánk villantására reagálnak egy olyan szintű kékhalállal, hogy utána a Ghost Busters ihlette Poltergust-al (gyk.: a szellemszippantó porszívó) már csak rabul kell ejteni őket. Ami újdonság, hogy sikeres kapás esetén földhöz csapkodhatjuk őket (Jax a Mortal Kombat sorozatból kacsint) - a becsapódás során pedig a többi környéken tébláboló szellemke is részesül az áldásból. A másik újdonság, kiaknázva a Switch instant kétjátékos lehetőségét Gooigi karaktere: a zöld színű beazonosítatlan anyagból származó Luigi hasonmás létére épül a rejtvények legjava. Ő ugyanis át tud menni a rácsokon, a tüskéken és egyéb bájos kis csapdákon - ezáltal remekül kiegészíti a játékosok eszköztárát. (egyjátékos módban váltogatnod kell a két karakter között, gondolom ez egyértelmű)

A demo során a hotel egy kis szegmensét fedezhettük fel, amit egy boss harc zárt - és bár az újdonságok remekül illeszkednek a repertoárba, kicsit úgy éreztem, kezd sok lenni a lehetőségekből és nem nehéz összekeveredni bennük. Persze az is lehet, hogy csak megszokás kérdése az egész, amire a negyed órás bemutató aligha volt elegendő. Hamarosan minden kiderül, Luigi harmadik manziója itt van a nyakunkon: szeptember 13-án, pénteken (!) valamikor idén lehet majd birtokba venni.

Sajnos akármennyire is szerettük volna, az Astral Chain (az új Nintendo x Platinum Games játék) nem volt kipróbálható az eseményen, ellenben az egyik lelkes munkatárs egy negyed órás bemutatót tartott róla, miközben egy másik kollega nyüstölte. Sajnos itt fotózni/videozni nem engedtek, ami annak fényében, hogy augusztus végén érkezik minumum fura. Node legalább a játékról megtudtunk ezt-azt, mégpedig:

Kicsiny sárgolyónk különféle kimérák által van jelenleg támadás alatt, (nekem a Balaton a kiméééra) akik egy dimenzió kapun keresztül érkeznek az Ark névű városkába. A helyi erők egy speciális osztaga, bizonyos Neuron-ok hivatottak felvenni a harcot az idegenekkel - sose fogod kitalálni: az általad irányított főhős is egy ilyen formátum lesz. Kicsit a Xenoblade 2 driver - blade kapcsolódáshoz hasonlóan a Neuronok Legion néven futó humanoid-fegyverzettel vannak felszerelve: ilyen Legion-okból van igen sokféle, melyek mind különböző képességekkel bírnak és más-más harci megközelítést igényelnek. A játékmenet a már-már kötelező, Platinum-ékra jellemző (megfelelő kezekben persze) látványos akció etapok mellett nyomozós, kaland elemekben gazdag részeket is felvonultat. Mindemellett (a célhardver képességéhez mérve) igen jól mutat, szóval ha szereted a Platinum játékait vagy csak valami ínyenc falatra vágysz, érdemes bekarikázni az augusztus 30-at a naptáradban.

A bemutató után volt pofám odamenni a sráchoz rákérdezni, hogy tud-e valamit a Kamiya által tavaly tízelt esetleges The Wonderful 101 Switch portról, amire azt mondta, hogy nagy kedvence a játék, de tudomása szerint nincsenek folyamatban ilyen munkálatok - mindkettőnk nagy bánatára.

Volt szerencsénk (?) kipróbálni a Marvel Ultimate Alliance 3 címen futó játékot, ami szegénykém igen primitív módon közelíti meg a kilencvenes évek beat'em up-jának modernizált szellemiségét. Az egy dolog, hogy borzalmasan fest, de a harcok különféle faékekkel szállnak síkra. És amikor egyszerre négyen végzünk destruktív alkotómunkát a pályán, az akarva akaratlanul is megidézi a kaotikus egyház miliőjét. Sebaj, a sok választható szuperhős majd betapasztja a Marvel univerzium rajongóinak panaszra álló orcázmányát.

Mit láttunk még? Csak röviden: a Hollow Knight: Silksong kötelezően hozza az első részben már megismert szadista-metroidvania játékmenetet. Csodaszép kézzel rajzolt grafika, varázslatos, aljnövényzetes setting, erős Metroid visszhangok és vért izzasztó főellenfelek - a stílus elkötelezett hívei ne akarják megkerülni!

Mario és Sonic ezúttal sem hagyják ki az Olimpiai játékokat. Az új rész erősen épít a mozgásérzékelésre, az általam próbált minijátékok társaságban egészen biztosan jól működhetnek. De például az íjászat az egy az egyben a Wii Sports Resort-ban látott és tapasztalt játék Mario-s miliőbe helyezett verziója, a többi sportág is igyekszik megmaradni a jól bevált metódusoknál. Bár gyanús, hogy az innovatív megoldásokat nem itt fogod keresni, az új Mario & Sonic nem ad többet, mint bármelyik korábbi rész - ha ezzel ki vagy békülve, akkor egy kóstolót megérhet a dolog.

Néhány portra is rávetettük vigyázó tekintetünket: a Resident Evil 5 például egy jó alapanyag egy jó couch-coop partihoz, de a megvalósítás sajnos eléggé dehonesztáló. A képfrissítést nagyobb jóindulattal sem lehet folyamatosnak hívni, amire egy 10+ éves játék esetében semmilyen körülmények között sincs pardon. Nagyon remélem, hogy a korai build okolható ezért és a megjelenésre rendesen kipofozzák a portot.

Amit még szeretnék megemlíteni az a Dead by Daylight. Oké, oké, ez se egy mai darab, és kifejezetten csúnya is szegény, cserébe sokat is tölt. De ezt leszámítva igazán jópofa, többjátékos akciójáték, melynek aszimmetriája különösen jól érvényesül, ha a játékosok egy légtérben tartózkodnak. Egy játékos alakítja a gyilkost, aki vadászik a többi túlélőre, a túlélőknek pedig különféle gépeket kell beindítaniuk és közben… túlélni. Hátrányai dacára egész kellemesen elvoltunk vele.

Bár lettek volna még kívánalmaink (például a Bayonetta 3-at mindenféle hazug ígéreteink ellenére sem voltak hajlandóak még zárt ajtók mögött sem megmutatni) azért a telhetetlenség látszatát sem áll módunkban kelteni. A Conquest-nek és a Nintendo of Europe-nak pedig innen is nagyon szépen köszönjük a lehetőséget.