Lovely Planet 2: April SkiesTeszt

Cuki FPS? Nem sok ilyen van, de a QUICKTEQUILA 2014-es játékának folytatásában ultrarelisztikus grafikával megjelenített náci katonák másvilágra küldése helyett egy absztrakt formákkal teli pasztelles világban ugrabugrálhatunk mérges kocka ellenfelek lövedékei elől fülbemászó dallamokra. Ez dióhéjban a Lovely Planet 2: April Skies.

A Lovely Planet 2 sorszáma ellenére a kis indie csapat negyedik Lovely Planet játéka, 2016-ban ugyanis kiadták a Lovely Planet Arcade, majd egy évvel később a Super Lovely Planet cimű két spinoff részt is. A második rész a 2014-es Lovely Planet csiszoltabb és nehézségét tekintve jóval hozzáférhetőbb változata, amelyben öt világ másodpercek alatt teljesíthető kis pályáin kell a lehető leggyorsabban eljutnunk a végcélt jelző lila oszlophoz. Ezt igyekszenek megnehezíteni a ránk indokolatlanul zabos piros kockafejek, akik szakadatlanul köpik ránk a lövedékeiket, és akiket mind hatástalanítanunk kell nyomi kinézetű fegyverünkkel a pálya sikeres teljesítéséhez, miközben csapdák vagy elhibázott ugrások is végezhetnek velünk. Az egyes pályák abszolválása egyébként nem különösebben nehéz (ezt az első rész kedvelői közül páran fájlalják is - én nem játszottam vele), a hangsúly azonban a hogyanon van.

A képernyőre olykor japán feliratokat hányó és a szakadékba zuhanást ordas LOL felirattal értékelő program varázsát az acsik, titkok és a lehető legjobb értékelés hajhászása adja. Még az összetettebb pályákon sem nagy kunszt az útvonal és a helyes időzités begyakorlása, meg persze az ehhez szükséges több (egyre több) próbálkozás után végigszaladni. Az izgalmak ott kezdődnek, amikor próbálsz minden pályán olyan gyorsan végigmenni, hogy megkapd a maximális háromcsillagos értékelést, vagy amikor nekiállsz keresni a kis zöld ellenfeleket, akiket lelőve titkos pályákat nyithatsz meg. Az faék egyszerűségű és viszonylag hasonló, ugyanakkor roppant színes és pszichedelikus kis helyszínek rövidségük mellett azért sem válnak unalmassá, mert a Lovely Planet 2 elképesztően pörgős, és ha meghalsz vagy máshogy hibázol, egy szempillantás alatt vissza is kerülsz az elejére, hogy újra nekiugorhass.

Színesítik az alapvetően minimalista összképet az olyan fokozatosan bevezetett jópofa játékmechanikák is, mint a “barátságos” kék kockák, akikre nem szabad lőni, a lebegő és egy idő után a súlyunk alatt lezuhanó platformok, vagy a váratlanul felröppenő almák, amiket ha nem lövünk le a levegőben, mielőtt földet érnének, már jön is a game over. A játék mesteri szinten elsajátítását talán mégis az nehezíti meg leginkább, hogy bár rendkívül fürgék és mozgékonyak, már-már balett-táncoshoz hasonlóan légies mozgásúak vagyunk, nincs célkeresztünk, ezért a pontos lövések is komoly precíziót és szorgos gyakorlást igényelnek, márpedig az értékelésnél a gyorsaság mellett a pontosság is számít. Szerencsére így sem kell órákat töltenünk egy-egy pálya kimaxolásával, hiszen tényleg csak pár másodpercesek, ráadásul a haladást sem gátolja, ha csak simán teljesitettük a rekordidő felállitásával és egyéb részletekkel nem foglalkozva, igy a Lovely Planet 2 hossza valahová 2 és 7 óra közé lőhető be. Maximalisták ezen felül a végigjátszást követően a pályák Jin és Jang szimbólummal jelölt nehezített változatán is végigsuhanhatnak, a jó értelemben idétlen zene úgyis megadja hozzá a szükséges pörgést és lendületet.

Ha nincs sok időd játszani, de szívesen próbára tennéd a képességeidet egy olyan indie kuriózummal, ami egyszerűsége és Katamarit idéző bizarrsága ellenére rövid idő alatt is képes berántani, ráadásul egy FPS műfaj legjellemzőbb sajátosságait a feje tetejére állító cukiságbomba, akkor a Lovely Planet 2-vel érdemes tenned egy próbát. Pörgős, addiktiv, néha kicsit idegesítő, és pont annyit vehetsz ki belőle, amennyit szeretnél, mert a könnyed szórakozáson túl teret enged a lehető legjobb teljesitményt önsanyargatásnak is.

8/10

*** Lovely Planet 2: April Skies | Platform: PC

Kiadó: tinyBuild | Fejlesztő: QUICKTEQUILA | Megjelenés: június 18.***